Kreševo (Šestanovac)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kreševo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségŠestanovac
Jogállás falu
Irányítószám 21250
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség248 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság440 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kreševo (Horvátország)
Kreševo
Kreševo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 29′ 20″, k. h. 16° 52′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 29′ 20″, k. h. 16° 52′ 30″

Kreševo falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šestanovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 35, közúton 58 km-re keletre, Makarskától légvonalban 24, közúton 41 km-re északnyugatra, községközpontjától 6 km-re északnyugatra a dalmát Zagora területén fekszik.

Története[szerkesztés]

A Cetina folyó melléke már a kezdetektől fogva kiválóan alkalmas volt a földművelésre és állattartásra. Az ember itteni korai jelenlétéről számos régészeti lelet tanúskodik. A bronzkorból több vármaradvány is található a község területén. Ilyen a kreševo poljei Dorbkovci. Az első ismert itt élt nép az illírek egyik törzse a dalmaták voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Innen könnyen ellenőrizni tudták a környező vidéket. Többségük állattartással foglalkozott, kisebb részük pedig földművelésből élt. A rómaiak csak hosszú ideig tartó harcok után hódították meg ezt a vidéket, melyek az i. e. 156. évtől egészen 9-ig tartottak. A dalmátok elleni egyik hadjáratot i. e. 34-ben maga a későbbi császár Octavianus vezette. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után Dalmáciára békésebb idők következtek, mely időszak 378-ig a nagy népvándorlásig tartott. Az illír lakosság nagy gazdasági fejlődésen ment át és romanizálódott. A római korból maradtak fenn Kreševo Poljénál egy római villagazdaság alapfalai. Az 533-as salonai zsinat idején ez a terület a zagorai plébániához tartozott, melynek valószínűleg a mai Zagvozd volt a székhelye. A mai horvátok ősei a 7. században (626 körül) az avar hódítás után érkeztek ide és 925-ben megalapították királyságukat. A Horvát Királyság uralma kétszáz évig tartott, ezután a többi horvát területtel együtt a 12. század elején a magyar királyok fennhatósága alá került.

A 14. században területe a nagy kiterjedésű radobiljai plébániához tartozott, melyet 1376-ban egy birtokper kapcsán említenek először. Ebben az időszakban a Nenadićok voltak a térség urai, akik 1382-ben I. Tvrtko bosnyák királytól kapták adományként. A 15. század első felében e terület gyakran volt színtere a horvát és bosnyák hadak, illetve a Velencei Köztársaság közötti összecsapásoknak. 1408-ban Ostoja bosnyák király a Radivojević testvéreknek adta. 1420-ra egész Dalmácia a Velencei Köztársaság uralma alá került. 1463-ban a török meghódította a szomszédos Boszniát, majd 1471-re ez a terület is az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A lakosság nagy része délre a tengermellékre, főként Poljica, Kaštel és a Brać-sziget környékére menekült. Kreševo, Katuni és Žeževica területe többször volt a horvátok és a velenceiek véres törökellenes támadásainak színtere. 1572-ben a poljicai születésű Ugrinović püspök török ellenes felkelést robbantott ki, melynek során rövid időre a térség velencei kézre került. 1573-ban azonban már újra török kézen volt és a török hadak végigpusztították vidékét. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 389, 1910-ben 623 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1960-as évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága rohamosan csökkent. 2011-ben a településnek 248 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
389 405 449 496 542 623 702 707 774 808 791 771 555 485 324 248

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma az 1849-es egyházi igazgatási rendelet idején épült, amikor Kreševot Katunival közös káplánság alatt egyesítették. A templom szabálytalanul faragott kövekből, négyszögletes apszissal épült. A homlokzaton kis hatágú rózsaablak, felette magasodik a pengefalú harangtorony benne három haranggal. A falakon jól látszik, hogy a múltban megemelték őket. 1991-ben a templomot bővítették és újraszentelték. A templomudvart betonblokkokból épített kerítés övezi.
  • Kreševo Poljén római villagazdaság alapfalai.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]