Postranje

Postranje
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Proložac
Jogállás	falu
Irányítószám	21264
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	1079 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	505 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 28′ 23″, k. h. 17° 08′ 27″43.47318996, 17.14075647
Sablon • Wikidata • Segítség

Postranje falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Proložachoz tartozik.

Fekvése

Splittől légvonalban 56, közúton 76 km-re keletre, Makarskától légvonalban 22, közúton 40 km-re északkeletre, községközpontjától 1 km-re északnyugatra a dalmát Zagora területén, Imotska krajina északnyugati részén fekszik. Nyugatról a Prološko blato nevű vizenyős terület, keletről a Suvaja nevű záporpatak által vájt szurdok határolja, amely egyúttal elválasztja a szomszédos Donji Proložactól.

Története

A térség első ismert népe az illírek voltak. Róluk mesélnek az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai. Az illír háborúk végeztével az 1. század elején e terület is Dalmácia római tartomány része lett. A békésebb idők gazdasági felvirágzást hoztak e vidék számára is, mely elsősorban az utak megépítésében mutatkozott meg. Ezek közül néhány ma is használatban van. A római korban építették azt a hidat is, amelynek maradványaira a község egyik jelképe a Šarampov-híd épült. A római jelenlétet az e vidéken előkerült számos régészeti lelet (pénzek, ékszerek, használati eszközök, fegyverek) is igazolja. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be erre a vidékre. A bencés atyák Opačacnál a Vrljika-folyó forrásánál építették fel kolostorukat, innen végezték a térség lakóinak keresztény hitre térítését. A 14. századtól a hívek lelki gondozását a ferencesek vették át, akik az elpusztult kolostort újjáépítették. A török 1463-ban meghódította a közeli Boszniát, majd néhány évvel később már ez a terület is uralmuk alá került. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. 1797-től osztrák, 1806-tól francia, majd 1813-tól ismét osztrák uralom alá került. 1857-ben 590, 1910-ben 835 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1970-es évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 1390 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
590	1.164	551	580	547	835	1.772	1.429	667	0	0	2.026	2.183	1.577	1.589	1.390

(1953-ban és 1961-ben lakosságát Donji Proložachoz számították.)

Nevezetességei

• A Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelt kápolnája a régi plébániaház mellett áll és a plébános mindennapi használatára épült 1811-ben. Az 1855-ös kolerajárvány 53 életet követelt a településen. Ennek hatására a hívek fogadalmat tettek és a Szűzanya tisztelete megnőtt a településen. A kápolnában helyezték el a spliti Gyógyító boldogasszony kétszáz éves kegyképének másolatát, melyet 1995-ben új képre cseréltek, amely Slavko Alač festőművész és restaurátor alkotása.
• Az Opačac nevű régészeti lelőhelyen a Vrljika közelében található a Szűz Mária templom, melyet 1719-ben építettek a 14. századi, valamivel nagyobb templom helyén. Az egyhajós épület homlokzata sajnos leomlott, de ismert, hogy a bejárat felett rózsaablak, felül pedig harangtorony díszítette. Romos az északi és a keleti fal is. A mellékbejárat déli falon át vezet, melyet felül gótikus kereszt díszít. Valószínűleg egy középkori sírkő részét képezte. Ugyanezen a falon két alacsony, négyszögletes ablak között lőrésszerű nyílás látható. Közelében feltárták a 14. századi kolostortemplom, valamint egy másik épület északi alapfalait, melyet az egykori kolostor falának tartanak. A templom közvetlen közelében és belső terében nagy számú sír került elő, melyek legtöbbje a 16. és 17. századra keltezhető. Ez az az időszak, amikor az épület nem töltötte be eredeti szakrális funkcióját. Opačac ma is a Nagyboldogasszony napi zarándoklatok kedvelt célpontja, ahol évente több ezer zarándok gyűlik össze.
• A Vrbina-víznyelő, a Prološka-tó északkeleti sziklái és Juričići falucska között, 350 m magasságban található a Mala Vrbina régészeti lelőhely. A lelőhelynek több rétege van, melyek az őskortól a késő középkorig folyamatosan alakultak ki. A tó északkeleti szirtjei felett egy nagy nyereg alakú domb található. Keletről és nyugatról 3-10 méter széles, erős sánc (korábban fal) határolja, amelyet az északi oldallal határos tumulusok erősítenek. Az erődöt déli oldalán a tó függőleges sziklája, északon pedig a Mala Vrbina víznyelő lejtője védi. A domb keleti sáncát, valamint a fennsík egy részét, annak középső részét 15 méter hosszúságban egy útépítés rongálta meg. Ezen építési munkálatok a nyugati sánc középső részét is megrongálták, mintegy 10 méter hosszan . A domb közelében a Juričići falucska felé délkeletre vezető lejtőn két őskori halom található.

Források

• Prolozac község hivatalos oldala (horvátul)
• A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)

További információk

• A község információs portálja (horvátul)
• A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)