Podgora

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Podgora
Podgora látképe
Podgora látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségPodgora
Jogállás falu
Polgármester Ante Miličić
Irányítószám 21327
Körzethívószám (+385) 21
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség1268 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság33 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Podgora (Horvátország)
Podgora
Podgora
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 14′ 20″, k. h. 17° 04′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 14′ 20″, k. h. 17° 04′ 45″
Podgora weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Podgora témájú médiaállományokat.

Podgora falu és község Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. A falu védőszentje Zaragozai Szent Vince.

Fekvése[szerkesztés]

Makarska központjától 8 km-re délkeletre, Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység lejtői alatt a tengerparton, a makarskai riviérán fekszik.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Podgorán kívül a következő falvak tartoznak: Drašnice, Igrane, Gornje Igrane és Živogošće.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A 7. században a horvát törzsek egyikeként a neretvánok telepedtek le a tengerpart, valamint a Cetina és Neretva folyók közti területen. Őket a 9. századtól említik a velencei források, mint olyan népet amely kalóztámadásokkal a velencei hajókat fosztogatja. 840-ben a neretvánok vezére Diudit nagy vereséget mért a velencei flottára, majd 887-ben a közeli Makarska vizein verték meg Pietro Candiano velencei dózse hajóhadát. A horvát állam 10. századi megalapítása után a neretvánok szoros szövetségben álltak a horvát uralkodókkal. A velenceiek a szabad hajózás érdekében kénytelenek voltak adót fizetni a horvátoknak.

A 11. században a neretvánok által uralt terület is a horvát-magyar királyok fennhatósága alá került. A 12. században hajóhaduk Omiš urait a Kačić nemzetséget szolgálta. Podgora első említése 1477-ben történt, amikor a fenyegető török veszély hatására a podgorai Ivanovićok Sumartinra, Brač szigetére menekültek. A török a 15. század végén szállta meg ezt a vidéket. A podgorai lakosság azonban soha nem nyugodott bele a török elnyomásba. 1604-ben a amikor a török hatóságok magasabb adót akartak rájuk kivetni fellázadtak és a török hatóságot meghátrálásra kényszerítették. A török uralom idején a podgoraiak lelki szolgálatát a makarskai ferences atyák látták el. A korabeli forrásokból ismert, hogy 1665-ben a makarskai püspök Marijan Lišnjić atya is itt lakott egy ideig. A térség Duare várának felszabadításával együtt 1684-ben szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves török uralom alól. Ezután Velencei Köztársaság része lett. A török uralom végével a környező településekkel együtt újra benépesült. A lakosság főként halászattal, földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. A velencei-török háborúk idején a hegyek alatti Selo területén több kisebb-nagyobb toronyvár, Krajon pedig vár is volt. Ezeket az erősségeket később jelentőségüket elveszítve lebontották, néhányat pedig lakóházzá alakítottak át. Többnek a maradványai ma is láthatók.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. Ebben az időszakban épült több fontos útvonal, melyek Podgorán keresztül vezetnek 1857-ben 871, 1910-ben 1693 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A helyi kikötőben alapították meg a második világháború idején, 1942-ben a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg haditengerészetét (JRM). Ennek emlékét őrzi a hatalmas Galebova Krila (Sirályszárny) emlékmű. Az olasz kapituláció után Podgora lett a székhelye a jugoszláv haditengerészeti flotilla parancsnokságának, majd 1943. októberében itt alakult meg a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg 26. dalmáciai hadosztálya. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1962-ben nagy földrengés rázta meg a vidéket, mely után Selo lakossága a biztonságosabb tengerparti Krajra települt. Az Adria-parti főút megépítése fellendítette a turistaforgalmat. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 1931 lakosa volt, akik már főként a turizmusból éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.246 1.416 1.516 1.891 1.962 2.101 1.901 1.794 1.547 1.448 1.261 1.321 1.302 1.452 1.534 1.268

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Gornji Podgorán áll a község Mindenszentek tiszteletére szentelt régi plébániatemploma, mely 1764-ben épült. Monumentális egyhajós épület nagyméretű, félköríves apszissal, délre néző homlokzattal, dongaboltozattal. A márvány főoltárt Juraj Carić püspök szentelte fel 1907-ben. A hajóban összesen még hat oltár található, mindkét oldalon három, melyek a 18. században készültek.. Közülük négy márvány oltár van, kettő pedig fából készült márvány menzával. A templomban találhatók a község védőszentjének Szent Vincének az ereklyéi, akinek az ünnepét a Nagyboldogasszony ünnepe utáni vasárnapon ülik meg. Ebből az alkalomból számos zarándok gyűlik itt össze a környező településekről és a szomszédos Hercegovinából. Az 1813-ban építetett harangtorony a homlokzat nyugati oldalán található. A tornyot 1863-ban villámcsapás érte, melynek következtében megrongálódott. Ekkor Mihovil Pavlinović plébános három emeletesre építtette át a tetején piramis alakú toronysisakkal. Így magassága 28,90 méter lett. A templomot 1974-ben kulturális védettség alá helyezték. Meg kell még említeni, hogy a templom építése előtt ezen a településrészen két régebbi templom is állt. Az egyiket a török gyújtotta fel, a másikat pedig 1667-ben földrengés döntötte le. A ma Sveti Liberannak nevezett hely, mely a mai templomtól 350 méterre északkeletre található egykor temető is volt és a legrégebbi szakrális hely a község területén.
  • A Mária mennybevétele tiszteletére szentelt új plébániatemplom 1964-ben épült Ante Rožić tervei szerint. Vasbetonból épített, sátor formájú modern épület nyitott, részben üvegezett homlokzattal. A szentélyt egy szűk, hosszúkás festett üvegablak zárja le. Ez előtt áll a görög ómega betűt formázó kőből épített oltár. A templomnak nincs harangtornya, a harangot a hátsó rész tetején elhelyezett, elektromos harangként működő hangszóró helyettesíti.
  • A Szent Tekla templom a temető területén épült 1998-ban, a régi templom helyén, melyet az 1962-es földrengés lerombolt. A régi templomot 1720-ban építették egy még régebbi templom helyén, melyet 1626-ban Lišnjić püspöknek a Szentszékhez írt jelentésében említenek először. Helyén 1997-ben kezdődtek régészeti feltárások, melyek során megtalálták a régi templom alapfalait és a templomot a fennmaradt korabeli ábrázolások alapján a régi alapokon építették fel újra.
  • A Kraj településrészen álló Jézus Szent Szíve templomot 1802-ben a Mrkušić család építette a saját földjén. Tetején kis méretű kupola látható. Homlokzatán a „Djedovi su odlučili – a sinovi ostvarili” (A nagyapák elhatározták – fiaik megvalósították.) felirat látható. A templom két 18. századi misekönyvet őriz. „Ecce homo” képe ismeretlen mester alkotása a 15. vagy a 16. századból, ezen kívül még két 15. századi faszobor is található benne.
  • A község területén található kápolnák közül a legrégebbi a Szent Rókus kápolna, melyet már 1672-ben említenek. Blašković püspök vizitációja során 1735-ben keresztelőkút elhelyezését rendelte el benne. A vruljai Kármelhegyi boldogasszony kápolnát szintén ezen egyházlátogatás alkalmával említik Irgalmas Szűzanya titulussal. Felirata szerint a mai kápolnát 1878-ban építtette Špiro Miličić (valószínűleg a régi helyén). A Szent Liberan kápolna az ősi plébániatemplom helyén, ahol 1715-ben Jure Luetić plébános ásatott és megtalálta a régi alapfalakat.
  • A település felett áll a monumentális „Galebova krila” (Sirályszárny) emlékmű, Rajko Radović szobrászművész alkotása. Az 1962-ben készült 20 méter magas emlékmű a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg (NOVJ) haditengerészete (JRM) megalapításának állít emléket. 1942. december 28-án ugyanis itt alakult meg az első haditengerész csoport, melyből 1943. január 23-án létrejött az első haditengerészeti osztag. Az olasz kapituláció után Podgora lett a székhelye a jugoszláv haditengerészeti flotilla parancsnokságának, majd 1943. októberében itt alakult meg a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg 26. dalmáciai hadosztálya. Az emlékművet maga Tito elnök avatta fel 1962. szeptember 10-én.

Kultúra[szerkesztés]

A településen minden nyáron megrendezik a „Podgorsko ljeto” (Podgorai nyár) kulturális és művészeti fesztivált, melynek keretében színházi előadások, koncertek, folklórestek kerülnek megrendezésre.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1831. január 28-án és hunyt el 1887. május 18-án Mihovil Pavlinović horvát politikus, parlamenti képviselő, író
  • Itt született 1926, április 4-én Sveto Letica admirális, vezérkari tiszt, a Horvát Haditengerészet első parancsnoka
  • Itt született 1947. június 28-án Slaven Letica horvát szociológus, újságíró, politikus, egyetemi tanár
  • Itt született 1915. május 26-án Srđan Mrkušić horvát válogatott labdarúgó

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Podgora
A Wikimédia Commons tartalmaz Podgora témájú médiaállományokat.