Svirče
| Svirče | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Jelsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21462 |
| Körzethívószám | (+385) 021 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 385 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 86 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 09′ 29″, k. h. 16° 38′ 49″43.158000°N 16.647000°EKoordináták: é. sz. 43° 09′ 29″, k. h. 16° 38′ 49″43.158000°N 16.647000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Svirče témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Svirče falu Horvátországban, Hvar szigetén. Közigazgatásilag Jelsához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől 42 km-re délkeletre, Jelsától 4 km-re nyugatra, a Hvar sziget középső részén, a Starigradsko-mező déli szélén, a Sveti Nikola-hegy alatt fekszik.
Története
[szerkesztés]A hagyomány szerint a települést Vrbanjról érkezett pásztorok alapították. Neve a horvát "svirati" (zenélni) igével van összefüggésben. Első írásos említése 1331-ben a hvari statútumban történt. Lakói az állattenyésztés mellett főként szőlő-, olíva- és levendulatermesztéssel foglalkoztak. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. 1857-ben 544, 1910-ben 745 lakosa volt. A település 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991-től a független Horvátország része. 2011-ben 407 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 544 | 839 | 674 | 755 | 847 | 745 | 731 | 642 | 636 | 626 | 627 | 588 | 558 | 491 | 445 | 407 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt temploma[4] a település meghatározó épülete. A templomot 1777-ben építették egy korábbi templom alapjaira, melyet már 1586-ban említenek. Ezen a helyen egy még korábbi templom is állt, mely már 1331-ben a hvari statútumban is szerepel. Az épület mai formáját az 1914-es bővítés során nyerte el, az év július 22-én szentelte fel Juraj Carić püspök. Öt oltára van. Az egyetlen kupolás épület a szigeten.
- A település központi terén, a Pjacán álló Szűz Mária-templomot[5] az egykori loggiából építették át 1820-ban. Kőlappal kirakott tér aljzatára, szabályos sorokban rakott kőből épült. A főhomlokzat keletre néz, alul a téglalap alakú, kőkeretes portál és két kőkeretes ablak tagolja. Felette kisméretű rozetta, legfelül pedig háromnyílású harangdúc található. Különlegessége a főhomlokzat bal oldalán látható, nagyméretű óra.
- A Szent Miklós-templom templom[6] Hvar-sziget névadó, legmagasabb csúcsán található, melynek sziklái meredeken emelkednek ki a tengerből a sziget déli oldalán. Faragott kőből épült, téglalap alaprajzzal, kőlappal fedett nyeregtetővel, dongaboltozattal. A régebbi épülethez később előcsarnok is épült. A 20. század végi felújítás során az előcsarnok fölé fából készült nyeregtetőt helyeztek, majd templomot és az előcsarnokot egybeboltozták. Egy egyszerű kőoltáron Szent Miklós restaurált kőszobra áll. A templom kivételes jelentősége, hogy építése Matija Ivanić nevéhez fűződik, melyben egyes történészek Matija Ivanićot, a népfelkelés vezérét, mások pedig a nagyapját ismerik fel.
- A település délnyugati részén, a Vrbanjba vezető helyi út mentén épült a „Šimunića dvori” lakóépület együttes, amely magában foglalja a Szent József-templomot[7] is. A templomot 1671-ben építették Nikola Šimunić kanonok és testvérei. Téglalap alaprajzú, apszis nélküli épület, főhomlokzata északra néz. A habarcsba rakott faragott kőből épült, de a keleti, nyugati és déli homlokzaton átépítések nyomai láthatók. A fő, északi homlokzaton egy félköríves profilú lunettás portál található, amelyben Szent József rusztikus feje van kőbe vésve. A szemöldökkőbe vésve találjuk az építés évét és az építtetőt megörökítő feliratot: „1671. ezt a templomot a néhai Petar Šimunić testvérei építették.” A főhomlokzat oromzatában eredetileg egy háromrészes kő harangdúc állt, amely összeomlott, így 1969-ben új, egyrészes kő harangdúcra cserélték.
- A Makjanić-házban az autodidakta szobrászművész Josip Makjanić (1837-1929) szobrai és fafaragványai tekinthetők meg.
Gazdaság
[szerkesztés]Svirče ma a sziget legfejlődőbb települései közé tartozik, melyet elsősorban minőségi borainak és modern olíva feldolgozójának köszönhet. Az "Ivan Dolac" bor, melynek a Svirači Mezőgazdasági és Borászati Szövetkezet az előállítója a Horvát Gazdasági Kamara "Izvorno hrvatsko" kitüntető ismertetőjegyét viseli. A "Plavac Hvar" bor a kamara "Hrvatska kvaliteta" ismertetőjegyével van kitüntetve. A szövetkezet 2006-ban az ország legjobb borászati üzemét építette fel és termékeit a Párizsi Nemzetközi Borkiállításon aranyéremmel jutalmazták.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5742.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4786.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4947.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5611.
Források
[szerkesztés]- Jelsa község hivatalos oldala (horvátul)
- Hvar települései – Svirče (angolul)
- A borászati szövetkezet honlapja (horvátul)
