Koljane
| Koljane | |
 | |
| A dragovići pravoszláv monostor | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Vrlika |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21236 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 21 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 477 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 52′ 37″, k. h. 16° 30′ 32″Koordináták: é. sz. 43° 52′ 37″, k. h. 16° 30′ 32″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Koljane falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrlikához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 41, közúton 62 km-re északra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 16 km-re délkeletre, a Dinári-hegység és a Peruča-tó között fekszik. Településrészei Bračev Dolac, Brdo Koljansko, Bukov Dolac, Dragović, Gornje Koljane, Klenovci, Ograde, Podgradina, Pometenik, Privija, Rastoka, Vukov Dolac és Vukovića Most.
Története[szerkesztés]
Koljane területén már a római korban éltek emberek. Ezt igazolják az itt előkerült leletek. Római kori feliratos köveket találtak a gornje koljanei Crkvinán, valamint a Klanac nevű helyen Jovan Denić szőlőhegyi birtokán.[2] A horvátok a 7. században érkeztek erre a vidékre. A crkvinai háromhajós templomot már ők építették a 9. században. A templom körül a középkorban is igen jómódú település állt. Ezt jelzik az itt feltárt, rendkívül gazdag mellékletekkel rendelkező sírok. A település feltehetően a 15. század végén és a 16. század elején őt ért sorozatos török támadásokban pusztult el. Területe 1688-ban Knin velencei ostromával egy időben szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően Boszniából és Hercegovinából érkezett új keresztény lakosság, köztük mintegy háromszáz pravoszláv család települt át Vrlika környékére. Ők voltak a mai lakosság ősei. Az 1714-ben kitört velencei-török háború során rövid időre újra török kézre került, de a háború végén 1718-ban az új határt már a Dinári-hegységnél húzták meg és ezzel végleg velencei kézen maradt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 1275, 1910-ben 2028 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ekkor lakosságának 90 százaléka szerb, 6 százaléka horvát nemzetiségű volt. Lakói hagyományosan mezőgazdaságból, állattartásból éltek. A délszláv háború során szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak, horvát lakossága elmenekült. 1995. augusztus 6-án a „Vihar” hadművelet során foglalták vissza a horvát csapatok. Ekkor a szerb lakosság menekült el a faluból. Lakossága 2011-ben mindössze 21 fő volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1275 | 1370 | 1333 | 1599 | 1821 | 2028 | 2095 | 1918 | 1379 | 1391 | 479 | 378 | 292 | 285 | 24 | 21 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A dragovići településrészen álló monostort valószínűleg 1395-ben emelték. A török 1480-ban elpusztította és elűzte a szerzeteseket. Ezután a romok húsz évig magányosan álltak, majd újjáépítették őket. 1590-ben a török támadások hatására a szerzetesek újra elhagyták és Magyarországra, a Tolna vármegyei Grábócon felépített pravoszláv kolostorukba menekültek. 1694-ben Nikodim Busović püspök felszólítására visszatértek és az épületeket újjáépítették. Négy évvel később azonban újra el kellett hagyniuk a monostort és Bribirben leltek menedékre. A karlócai béke után 1699-ben a térség velencei uralom, alá került a szerzetesek újra visszatérhettek. Az instabil talaj és a nedvesség miatt azonban a monostort már új helyen, a Vinogradinak nevezett helyen építették fel újra. A monostor új templomát 1777-ben kezdték építeni, de az építés csak 1866-ban fejeződött be. Felszentelése 1867. augusztus 20-án történt. A Peruča-tó vízzel való feltöltése során 1954-ben az egész épületegyüttest elárasztották és ma csak alacsony vízállás esetén láthatók a falak maradványai. Az 1960-as években a régi kolostor helyétől délkeltre fekvő magaslaton újra felépítették. A monostornak gazdag könyvtára és kincstára van.
- Gornje Koljane területén található a Crkvina nevű régészeti lelőhely,[5] melyet mára részben a Peruča-tó vizével árasztottak el. A helyet az egyik legjelentősebbnek tartják a kora középkori horvát állam települései közül. A 19. század végén és a 20. század elején amatőr régészek egy 9. századi háromhajós templom maradványait ásták ki. Ókeresztény és a római időkből származó régészeti leletek is előkerültek a templom körül pedig egy nagyobb középkori temető egy részét tárták fel. A templom falában több római feliratos követ is találtak. Megtalálták a templom oltár elő építményének növényi és állati motívumokkal díszített töredékeit.[6] A 2007-ben szakemberek által végzett régészeti feltárások során a templom körül 52 sírt találtak, melyeket a bennük talált leletek (ezüst és arany ékszerek, fülbevalók, karkötők, gyűrűk) alapján a késő középkorra kelteztek. A leletek arról árulkodnak, hogy az itteni lakosság különösen jómódú volt. Az egyik sírban különösen értékes lelet, kilenc darab, a 14. század közepéről és második feléből származó pénzérme került elő.[7]
- A falu északkeleti oldalán, a falu felett található Bodrožića gradina (411 m) őskori erődje. Az erőd meghatározó stratégiai helyen épült, ahonnan a Cetina-folyó felső folyásának tágabb területe ellenőrizhető volt. Az ovális, lapos fennsíkon található erőd méreteivel (körülbelül 340 x 110 m), a nagyméretű erődök közé sorolható. Az itt talált leletek között őskori kerámia töredékei (Ma a sinji Cetina-régió múzeumában őrzik) és egy kőbalta (a spliti Régészeti Múzeumban őrzik) került elő. Don Frane Bulić adatai szerint ősi kőtöredékeket (feliratok, urnák, domborművek) is találtak a domboldalon, amelyeket később Gornji és Donji Koljani házaiba építettek be.[5]
- A Bodrožić-hegytől délkeletre, a Podi-fennsíkon nagy számban találhatók olyan őskori kőhalmok, amelyek nagy valószínűséggel az itteni erődített településhez tartoztak. A Bodrožić gradina keleti lejtőin, a Reljina ograda nevű helyen állt a Castetum Herona, a Cetina felső szakaszának egyik legnagyobb ősi települése. Egy ősi település épületeinek és utcáinak maradványai körülbelül 400 x 250 m-es területen láthatók.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Petar Stanić: Rimski spomenici Vrličke okolice u Dalmaciji. hozzáférés: 2016.04.19. (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ a b c Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6020.
- ↑ Hrvatska enciklopedija: Koljane hozzáférés: 2016.04.19. (horvátul)
- ↑ A spliti régészeti múzeum honlapja: Istraživanja Gornji Koljani - Crkvina hozzáférés: 2016.04.19.(horvátul)
Források[szerkesztés]
- Vrlika város hivatalos oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Petar Stanić: Rimski spomenici Vrličke okolice u Dalmaciji. (horvátul)
- A spliti régészeti múzeum honlapja (horvátul)
- Hrvatska enciklopedija: Koljane (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja – A dragovići monostor (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Vrlika turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja – A vrlikai parókia (horvátul)
- Ante Jurčević: Groblje na Crkvini u Gornjim Koljanima – istraživanja godine 2007. (horvátul)
- Ante Jurčević: The Cemetery at Crkvina in Gornje Koljane – Research conducted in 2007 (angolul)
