Koljane

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koljane
A dragovići pravoszláv monostor
A dragovići pravoszláv monostor
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségVrlika
Jogállás falu
Irányítószám 21236
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség21 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság477 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Koljane (Horvátország)
Koljane
Koljane
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 52′ 40″, k. h. 16° 30′ 40″Koordináták: é. sz. 43° 52′ 40″, k. h. 16° 30′ 40″

Koljane falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrlikához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 41, közúton 62 km-re északra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 16 km-re délkeletre, a Dinári-hegység és a Peruča-tó között fekszik. Településrészei Bračev Dolac, Brdo Koljansko, Bukov Dolac, Dragović, Gornje Koljane, Klenovci, Ograde, Podgradina, Pometenik, Privija, Rastoka, Vukov Dolac és Vukovića Most.

Története[szerkesztés]

Koljane területén már a római korban éltek emberek. Ezt igazolják az itt előkerült leletek. Római kori feliratos köveket találtak a gornje koljanei Crkvinán, valamint a Klanac nevű helyen Jovan Denić szőlőhegyi birtokán.[2] A horvátok a 7. században érkeztek erre a vidékre. A crkvinai háromhajós templomot már ők építették a 9. században. A templom körül a középkorban is igen jómódú település állt. Ezt jelzik az itt feltárt, rendkívül gazdag mellékletekkel rendelkező sírok. A település feltehetően a 15. század végén és a 16. század elején őt ért sorozatos török támadásokban pusztult el. Területe 1688-ban Knin velencei ostromával egy időben szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően Boszniából és Hercegovinából érkezett új keresztény lakosság, köztük mintegy háromszáz pravoszláv család települt át Vrlika környékére. Ők voltak a mai lakosság ősei. Az 1714-ben kitört velencei-török háború során rövid időre újra török kézre került, de a háború végén 1718-ban az új határt már a Dinári-hegységnél húzták meg és ezzel végleg velencei kézen maradt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1857-ben 1275, 1910-ben 2028 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ekkor lakosságának 90 százaléka szerb, 6 százaléka horvát nemzetiségű volt. Lakói hagyományosan mezőgazdaságból, állattartásból éltek. A délszláv háború során szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak, horvát lakossága elmenekült. 1995. augusztus 6-án a „Vihar” hadművelet során foglalták vissza a horvát csapatok. Ekkor a szerb lakosság menekült el a faluból. Lakossága 2011-ben mindössze 21 fő volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.275 1.370 1.333 1.599 1.821 2.028 2.095 1.918 1.379 1.391 479 378 292 285 24 21

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A dragovići településrészen álló monostort valószínűleg 1395-ben emelték. A török 1480-ban elpusztította és elűzte a szerzeteseket. Ezután a romok húsz évig magányosan álltak, majd újjáépítették őket. 1590-ben a török támadások hatására a szerzetesek újra elhagyták és Magyarországra, a Tolna megyei Grábócon felépített pravoszláv kolostorukba menekültek. 1694-ben Nikodim Busović püspök felszólítására visszatértek és az épületeket újjáépítették. Négy évvel később azonban újra el kellett hagyniuk a monostort és Bribirben leltek menedékre. A karlócai béke után 1699-ben a térség velencei uralom, alá került a szerzetesek újra visszatérhettek. Az instabil talaj és a nedvesség miatt azonban a monostort már új helyen, a Vinogradinak nevezett helyen építették fel újra. A monostor új templomát 1777-ben kezdték építeni, de az építés csak 1866-ban fejeződött be. Felszentelése 1867. augusztus 20-án történt. A Peruča-tó vízzel való feltöltése során 1954-ben az egész épületegyüttest elárasztották és ma csak alacsony vízállás esetén láthatók a falak maradványai. Az 1960-as években a régi kolostor helyétől délkeltre fekvő magaslaton újra felépítették. A monostornak gazdag könyvtára és kincstára van.
  • Gornje Koljane területén található a Crkvina nevű régészeti lelőhely, melyet mára részben a Peruča-tó vizével árasztottak el. A helyet az egyik legjelentősebbnek tartják a kora középkori horvát állam települései közül. A 19. század végén és a 20. század elején amatőr régészek egy 9. századi háromhajós templom maradványait ásták ki. Ókeresztény és a római időkből származó régészeti leletek is előkerültek a templom körül pedig egy nagyobb középkori temető egy részét tárták fel. A templom falában több római feliratos követ is találtak. Megtalálták a templom oltár elő építményének növényi és állati motívumokkal díszített töredékeit.[5] A 2007-ben szakemberek által végzett régészeti feltárások során a templom körül 52 sírt találtak, melyeket a bennük talált leletek (ezüst és arany ékszerek, fülbevalók, karkötők, gyűrűk) alapján a késő középkorra kelteztek. A leletek arról árulkodnak, hogy az itteni lakosság különösen jómódú volt. Az egyik sírban különösen értékes lelet, kilenc darab, a 14. század közepéről és második feléből származó pénzérme került elő.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]