Trnbusi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Trnbusi
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOmiš
Jogállás falu
Irányítószám 21254
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 162 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Trnbusi (Horvátország)
Trnbusi
Trnbusi
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 29′ 50″, k. h. 16° 47′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 29′ 50″, k. h. 16° 47′ 00″

Trnbusi falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 27, közúton 44 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 27 km-re északkeletre, Gornja Poljicán, a Poljička Zagora területén, a Cetina déli partja és a Mosor-hegység között fekszik. Itt halad át az A1-es autópálya.

Története[szerkesztés]

Területe a középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Területe már nagyon korán, 1495 előtt török uralom alá került és csak 1715-ben a velencei-török háború során szabadult fel a török uralom alól. Ezután ismét velencei fennhatóság alá tartozott, de autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett.

A település maga a középkorban a gornji dolaci kantonhoz, egyházilag pedig a gornja poljicai települések közös plébániájához tartozott. 1625-ben Szent Lukács templomával a tizenöt poljicai plébánia egyikeként tűnik fel, papja is volt Stjepan Tomasović személyében. Ekkor 130 lelket számláltak a településen. 1857-ben 303, 1910-ben 494 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Plébániaházát a II. világháború idején 1942. október 2-án felgyújtották az olasz parancsnokság alatt álló knini csetnik csapatok. Ezután több évig elhagyatott volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1970-es évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 162 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
303 367 378 437 488 494 426 449 487 461 406 406 330 277 189 162

(1857-ben és 1890-ben Trambusi néven.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1907 és 1912 között épült szépen faragott kövekből. A település központjában közvetlenül az út mellett áll. Bejárata felett a homlokzaton kereszt alakú ablak, felette pedig pengefalú harangtorony áll a tetején kőkereszttel. A harangtoronyban két harang található. A hajó hosszúsága 13, szélessége 7,70 méter, a félköríves apszisa 4 méter hosszú és 5 méter széles. A templomnak kezdetben három oltára volt, 1980-as években azonban megújították és a két mellékoltárt megszüntették. Szent Lukács és a Rózsafüzér királynője szobrai díszítik. A templomot körítőfal övezi.
  • A régi Szent Lukács plébániatemplomot a település nyugati részén, a temetőben találjuk. Miután az új plébániatemplom felépült temetőkápolnává alakították át. A szakemberek szerint a 16. században építették. Helyén feltehetően már korábban is szakrális építmény volt. 1625-ben már plébániatemplomként említik, majd a török alóli felszabadulás után is többször szerepel a spliti érsekek által végzett egyházi vizitációk irataiban. 1762-ben a vizitáció során Grgo Lekšić plébános arra kérte Dinarić érseket, hogy rendelje el a templom és környezetének rendezését. Ekkor építették az épületet övező kőfalat az állatok bemenetelének megakadályozására. Egyszerű kőépület, bejárata felett kis körablakkal, homlokzata felett kis harangtoronnyal, melyben egy harang található.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]