Radošić (Lećevica)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Radošić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségLećevica
Jogállás falu
Irányítószám 21 202
Körzethívószám (+385) 22
Népesség
Teljes népesség174 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság271 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Radošić (Horvátország)
Radošić
Radošić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 36′ 15″, k. h. 16° 18′ 20″Koordináták: é. sz. 43° 36′ 15″, k. h. 16° 18′ 20″

Radošić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Lećevicához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 14, közúton 31 km-re északnyugatra, Trogirtól légvonalban 9, közúton 22 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 11 km-re délnyugatra, Dalmácia középső részén, a Kašteli mező szélén, a Malačka-hegy északi oldalán fekszik. Északi határában halad át az A1-es (Zágráb – Split) autópálya. Településrészei Radići, Zoraje, Barišići, Bralići, Gagići, Veljače, Kelami, Škopljanci, Kužići, Lončari, Škarići, Đirlići, Baraći, Strižaci, Kozlice, Ninčevići, Galići, Vlastelice, Tendžere, Stipice, Laštrići, Bejići, Almići, Pandže, Rajčići, Kevići, Kapetanovići.

Története[szerkesztés]

Radošić területén az ókorban több vár és erődített település állt. Ilyen ősi várak maradványai találhatók a Petrovac, a Gradina kod Veljača, a Gradina zapadno od Sv. Jure, a Gradina Sv. Jure és a Kraljevac nevű magaslatokon.[2] Utóbbi régészeti lelőhelyen a Kraljevac név alapján horvát történészek IV. Krešimir horvát király birtokát feltételezik, ahol katonai tábor is volt. Itt, a Malača-hegy északi lejtőjén máig fennmaradtak a kötőanyag nélkül rakott falak maradványai és az ősi szőlőtőkék tönkjei. Foscolo püspök 1881-es dekrétuma szerint a településnek már 1078-ban állt a Szent György tiszteletére szentelt középkori temploma.[3] A 14. században Radošić a trogiri Cega család birtoka volt. Ivan Nepilić sinji gróf, akinek a trogiri nemesek ellenségei voltak néhányszor kirabolta a települést. 1537-ben elesett Klissza vára és a környék falvaival együtt elpusztította a török. Megmaradt lakossága elmenekült. A kandiai háború után a velenceiek boszniai katolikusokkal, részben pedig pravoszlávokkal telepítették újra. Pravoszláv telepei Škaro, Strižak, Galić és Kozlica, a katolikusok lakta településrészek Rajčić, Kevo, Bejo, Laštro, Barać, Stipica, Bralić, Barišić, Milić, Radić, Gagić, Veljača, Škopljanac, Kužić, Lončar, Lunić, Đirlić, Ninčević, Pandža, Tendžera, Zoraja és Vlastelica voltak. A temetőben levő kis dombon épített katolikus templomát Szent György tiszteletére szentelték. A Legszentebb Istenanya pravoszláv templomot Uble településen építették fel, ahol a temető is létesült. A katolikusok a 18. században még a prgometi plébániához tartoztak, melyet a sinji ferences atyák vezettek. A plébániatemplomtól való nagy távolság, a rossz minőségű utak és a hívek rossz anyagi helyzete miatt a hívek vallási kötődése azonban idővel meglazult. Ez arra késztette a helyi híveket, hogy a püspöktől saját plébánia alapítását kérelmezzék állandó pappal, mely lehetővé teszi, hogy vallási kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítsék.[3] A kérésnek Ante Josip Foscolo Šibeniki püspök 1881. február 7-én kiadott dekrétumában tett eleget, melyben a radošići híveket leválasztotta a prgometi plébániáról és Radošićon új plébániát alapított. Az első radošići plébános Miho Daničić atya volt.[3] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. 1830-ban megszűnt a trogiri püspökség és a plébánia a šibeniki püspökség fennhatósága alá került. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1857-ben 693, 1910-ben 1041 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. 1942. december 26-án a megszállók a falu 22 házával együtt felgyújtották a plébániaházat is és 19 helybelit kivégeztek. Ekkor égtek el a plébánia régi iratai és anyakönyvei.[3] A plébánia épülete többé már nem épült újjá. 1991-ben a falu lakóinak 86 százaléka horvát, 12 százaléka szerb nemzetiségű volt. Lakossága 2011-ben 174 fő volt, akik főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
693 764 780 808 907 1.041 1.000 1.091 959 890 815 550 405 263 202 174

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent György vértanú tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a középkorban épült, de ezt a templomot a 16. században a török elpusztította. A 17. század végén a Boszniából betelepülő katolikus hívek a régi templom alapjain új templomot építettek. A templomnak három oltára van Szent György, Szűz Mária és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelve. Mindhárom oltár márványból épült. Szűz Mária szobrát 1897-ben, Szent György szobrát 1905-ben vásárolta a plébánia. Harangtornya régen nem így nézett ki. A helyi historia domus szerint a régi harangtornyot 1871-ben építették. Rövid idő elteltével egy viharban súlyosan megsérült és ekkor a hívek új torony építését határozták el. Az építés 1890-ben fejeződött be.[3]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]