Draževitići

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Draževitići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségVrgorac
Jogállás falu
Irányítószám 21277
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség203 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság136 m
Terület5,71 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Draževitići (Horvátország)
Draževitići
Draževitići
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 09′ 30″, k. h. 17° 24′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 09′ 30″, k. h. 17° 24′ 15″

Draževitići falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 34, közúton 48 km-re délkeletre, községközpontjától 9 km-re délkeletre Közép-Dalmáciában, a megyehatár mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

Draževitići területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Az ő emlékük az Oštri rt-nál fennmaradt néhány halomsír. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. Vidéke a középkorban is lakott volt, közelben két középkori temető sírkövei is fennmaradtak. Az egyik Veliki Prilogon a mai plébániatemplom mellett, a másik nagyobb pedig Umčanin a Medvidija, Korice és Gomila nevű helyeken mintegy húsz sírkővel. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1690 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom idején a hívek lelki szolgálatát a zaorstrogi ferences atyák látták el. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak. A település török uralom végével a 17. század végén 1690 körül a környező településekkel együtt népesült be. A betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. Lakossága kezdetben a vrgoraci plébániához tartozott. 1734-ben Stjepan Blašković püspök megalapította az önálló dusinai plébániát, melyhez Draževitićit is hozzá csatolták. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 140, 1910-ben 178 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 203 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
140 0 127 142 160 178 193 172 212 222 209 185 205 177 184 203

(1869-ben lakosságát Dusinához számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márton püspök tiszteletére szentelt templomának építési ideje nem ismert, de mindenképpen a Vrgoračka krajina régebbi templomai közé tartozik. Építését az umčani templommal egy időre, a 18. század első felére teszik. Egyszerű, szabályosan faragott kövekből épített, négyszögletes alaprajzú épület. Hosszúsága 9, szélessége 4 méter. Homlokzatán kis körablak, felül pedig pengefalú harangtorony látható, benne egy haranggal.
  • Ókori halomsírok az Oštri rt nevű helyen.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)