Glavice (Sinj)
| Glavice | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Sinj |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21230 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3597 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 322 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 42′ 27″, k. h. 16° 39′ 53″Koordináták: é. sz. 43° 42′ 27″, k. h. 16° 39′ 53″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Glavice falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 29, közúton 38 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re északkeletre, a dalmát Zagora középső részén, a termékeny Sinji mezőn, a Sinjből a bosznia-hercegovinai Livnoba vezető 219. számú út mentén fekszik. Kedvező fekvése lehetővé tette, hogy lakossága az élelmiszertermelésre alapozza jövedelmeit, mellyel a település Dalmácia nagy részének élelmezője lett.
Története[szerkesztés]
Glavice területe már a kora középkorban lakott volt. Ezt igazolják az 1996-ban itt végzett régészeti feltárások során öt különböző helyről előkerült sírok, melyek a 8. és 9. század fordulójáról, illetve a 9. század első felétől a 10. század közepéig terjedő időszakból származnak.[2] A középkorban területe a Subićok majd Nepilićek birtoka volt. 1536-ban elesett Sinj vára és vele együtt ez a térség is török uralom alá került. Sinj várával együtt 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. 1699-ben a karlócai béke értelmében a terület végképp felszabadult, de a béke nem maradt tartós. Az újabb velencei-török háborúnak az 1718-as pozsareváci béke vetett véget, mely után a török veszély végképp megszűnt ezen a vidéken. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A Habsburg uralom 1918-ig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 1202, 1910-ben 2187 lakosa volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakosságának többsége a partizánok oldalán állt. A jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg harcaiban 441 lakosa vett részt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A délszláv háborút megelőzően sok lakója dolgozott a "Dalmatinka" textilgyárban, mely a piacgazdaságra való áttérés feltételeinek nem tudott megfelelni ezért sok dolgozóját elbocsátotta. Területe 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 3753 lakosa volt, akik mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek. A legutóbbi időben kezdeményezések történtek Glavice önálló községgé történő alakítására.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.202 | 1.265 | 1.349 | 1.371 | 1.630 | 2.187 | 2.226 | 2.578 | 2.741 | 2.914 | 3.093 | 3.376 | 3.775 | 4.055 | 3.876 | 3.753 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent János evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1972-ben épült Ante Barač építészmérnök tervei szerint. Betonból épült modern épület fedett bejárattal, homlokzata felett kereszttel. A templom közelében a Križ-hegyen, ugyanazon a helyen, ahol a II. világháború előtt is kereszt állt monumentális, 9,45 méter magas betonkeresztet emeltek. A keresztet minden oldalon domborművek díszítik, melyeket a hozzájuk illő szöveg kísér, Petar Jakelić festőművész alkotásai.
A Cetina jobb partján elhelyezkedő Nova mostina-malom[5] az épület boltozatai alatt elhelyezett függőleges, süllyesztett malomkerekű malom volt. Egységes méretűre faragott kövekből épült, a nyeregtetőt kőlapokkal fedték, a bejárat elé nemrég nem lépcsőt építettek, a boltívek alá pedig fapadló került. A felvízi fal mentén a fal szerkezetében keskeny téglalap alakú nyílásokat alakítottak ki, amelyekben portálokkal összekapcsolt, mozgatható fém válaszfalakat építettek. A malom a vízfolyás feletti öt íves nyílásra épült. A boltívek alatt 5 db függőleges süllyesztett malomkereket helyeztek el, melyek nem maradtak fenn.
Kultúra[szerkesztés]
A település kulturális és művészeti egyesülete a KUD Glavice. Férfi és női énekkarral, népi zenekarral rendelkezik. Őrzi a település hagyományait, népviseletét, fellép hazai és nemzetközi fesztiválokon.
Sport[szerkesztés]
Az NK Glavice labdarúgóklubot 1946-ban „Borac” néven alapították és az 1990-es években kapta a mai nevét. A horvát alsóbb osztályokban játszik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Maja Petrinec:Izvještaj o arheološkim istraživanjima u Glavicama kod Sinja (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4943.
Források[szerkesztés]
- A sinji plébánia honlapja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
- Maja Petrinec:Izvještaj o arheološkim istraživanjima u Glavicama kod Sinja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Sinj város hivatalos oldala (horvátul)
- Sinj város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Glavice című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
