Ugrás a tartalomhoz

Glavice (Sinj)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Glavice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSinj
Jogállásfalu
Irányítószám21230
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség3597 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság322 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 42′ 27″, k. h. 16° 39′ 53″43.707479°N 16.664791°EKoordináták: é. sz. 43° 42′ 27″, k. h. 16° 39′ 53″43.707479°N 16.664791°E
Térkép

Glavice falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.

Splittől légvonalban 29, közúton 38 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re északkeletre, a dalmát Zagora középső részén, a termékeny Sinji mezőn, a Sinjből a bosznia-hercegovinai Livnoba vezető 219. számú út mentén fekszik. Kedvező fekvése lehetővé tette, hogy lakossága az élelmiszertermelésre alapozza jövedelmeit, mellyel a település Dalmácia nagy részének élelmezője lett.

Glavice területe már a kora középkorban lakott volt. Ezt igazolják az 1996-ban itt végzett régészeti feltárások során öt különböző helyről előkerült sírok, melyek a 8. és 9. század fordulójáról, illetve a 9. század első felétől a 10. század közepéig terjedő időszakból származnak.[2] A középkorban területe a Subićok majd Nepilićek birtoka volt. 1536-ban elesett Sinj vára és vele együtt ez a térség is török uralom alá került. Sinj várával együtt 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. 1699-ben a karlócai béke értelmében a terület végképp felszabadult, de a béke nem maradt tartós. Az újabb velencei-török háborúnak az 1718-as pozsareváci béke vetett véget, mely után a török veszély végképp megszűnt ezen a vidéken. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A Habsburg uralom 1918-ig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 1202, 1910-ben 2187 lakosa volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakosságának többsége a partizánok oldalán állt. A jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg harcaiban 441 lakosa vett részt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A délszláv háborút megelőzően sok lakója dolgozott a "Dalmatinka" textilgyárban, mely a piacgazdaságra való áttérés feltételeinek nem tudott megfelelni ezért sok dolgozóját elbocsátotta. Területe 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 3753 lakosa volt, akik mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek. A legutóbbi időben kezdeményezések történtek Glavice önálló községgé történő alakítására.

Lakosság változása[3][4]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
1.2021.2651.3491.3711.6302.1872.2262.5782.7412.9143.0933.3763.7754.0553.8763.753

Szent János evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1972-ben épült Ante Barač építészmérnök tervei szerint. Betonból épült modern épület fedett bejárattal, homlokzata felett kereszttel. A templom közelében a Križ-hegyen, ugyanazon a helyen, ahol a II. világháború előtt is kereszt állt monumentális, 9,45 méter magas betonkeresztet emeltek. A keresztet minden oldalon domborművek díszítik, melyeket a hozzájuk illő szöveg kísér, Petar Jakelić festőművész alkotásai.

A Cetina jobb partján elhelyezkedő Nova mostina-malom[5] az épület boltozatai alatt elhelyezett függőleges, süllyesztett malomkerekű malom volt. Egységes méretűre faragott kövekből épült, a nyeregtetőt kőlapokkal fedték, a bejárat elé nemrég nem lépcsőt építettek, a boltívek alá pedig fapadló került. A felvízi fal mentén a fal szerkezetében keskeny téglalap alakú nyílásokat alakítottak ki, amelyekben portálokkal összekapcsolt, mozgatható fém válaszfalakat építettek. A malom a vízfolyás feletti öt íves nyílásra épült. A boltívek alatt 5 db függőleges süllyesztett malomkereket helyeztek el, melyek nem maradtak fenn.

A település kulturális és művészeti egyesülete a KUD Glavice. Férfi és női énekkarral, népi zenekarral rendelkezik. Őrzi a település hagyományait, népviseletét, fellép hazai és nemzetközi fesztiválokon.

Az NK Glavice labdarúgóklubot 1946-ban „Borac” néven alapították és az 1990-es években kapta a mai nevét. A horvát alsóbb osztályokban játszik.

  1. "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22. {{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó)
  2. Maja Petrinec:Izvještaj o arheološkim istraživanjima u Glavicama kod Sinja (horvátul)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. május 7..
  5. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4943.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Glavice című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.