Bisko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bisko
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségTrilj
Jogállás falu
Irányítószám 21232
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség395 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság323 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bisko (Horvátország)
Bisko
Bisko
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 34′ 50″, k. h. 16° 41′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 34′ 50″, k. h. 16° 41′ 00″

Bisko falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 21, közúton 29 km-re északkeletre, Sinjtől légvonalban 14, közúton 19 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re délnyugatra a dalmát Zagora területén, Cetina szurdokának nyugati partja felett, a 62-es számú főút mentén fekszik. Településrészei: Donji Kraj, Gornji Kraj, Grmljani és Mirić.

Története[szerkesztés]

A település neve 1322. májusában egy a Babonićok és a Šubićok közötti birtokvita során bukkan fel először. Középkori történetéről Dalmáciának ehhez e térségéhez hasonlóan általában csak nagyon hézagos adatok állnak rendelkezésre. Az Orlovacon található illír várrom és halomsírok arról mesélnek, hogy itt már az ókorban is éltek emberek. A kora középkori horvát állam időszakából két sírkő maradt fenn. Nagyobb középkori temető maradványai találhatók a településtől keletre fekvő Poljanicán, ahol 28 sírt tártak fel. Közülük az egyik sírkövön az 1440-es évszám szerepel. Közelében Francesco Foscari velencei dózse (1423. – 1457.) egyik pénzérméjét is megtalálták. Egy másik 15. századi sírkő található a plébániatemplom közelében fekvő mai temetőben. A török a 16. század elején szállta meg ezt a területet és uralma közel kétszáz évig tartott. Amint az az 1572. évi összeírásból is kiderül keresztény lakosság egy része a török uralom idején is megmaradt. Ekkor hat házban mintegy száz lakos élt a településen. 1625-ben a plébános 130 lelket számlált a faluban, mely a népesség korabeli összetételét figyelembe véve mintegy 160 – 170 lakost jelenthetett. A hiteles források alapján bizonyosan megállapítható, hogy a környéken Bisko volt az egyetlen falu, mely a török uralom idején nemcsak régi keresztény lakosságát, de régi templomát és a plébánia birtokait megőrizte és legalább 1618 óta, ha nem korábbtól külön plébánosa is volt. Ebben az időszakban Bisko a Klisszai szandzsák része volt és a moreiai háború idején (1684 – 1699) szabadult fel a török uralom alól. A Kamešnica környéki falvakat a velencei uralom első éveiben 1691 után a sinji ferencesek vezetésével telepítették be Boszniából és Hercegovinából érkezett keresztény lakossággal. A letelepített családok katonai szolgálatuk fejében földet, birtokot kaptak a velencei hatóságoktól. A törökök és a velenceiek közötti kisebb háborúk és összecsapások azonban a térség gazdasági fejlődését még sokáig hátráltatták. Az 1709-es velencei összeírás szerint Bisko Marko Sučić Akrap bandériumának részeként 36 családdal és 209 családtaggal rendelkezett, akik 19 különféle vezetéknevet viseltek. 1718-ban a biskoi plébániának mintegy 350 lakosa volt. Ebben az időszakban alakultak ki a ma is létező településrészek Donji Kraj, Gornji Kraj, Grmljani és Mirić. 1753-ban a falunak 45 háza volt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 474, 1910-ben 610 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 395 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
474 458 475 517 605 610 586 627 587 604 564 578 514 509 470 395

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma egyhajós, négyszögletes apszisú, kőből épített épület. Az ősi plébániatemplom helyére építették, mely körül egykor szintén temető volt. A török uralom alóli felszabadulás után ezt a kis templomot részben lebontották és felépítették az új templomot, melyet a régi templom apszisához illesztettek. Ezt erősíti meg 1709-ben az egyházlátogatáskor Cupilli érsek is, amikor azt írja, hogy az új templom a régi bővítése, melyből csak három oszlop maradt meg a boltozat egy részével. Akkor a templom új részeit még náddal fedték és csak az apszist fedték kőlapok. Az épület hossza 16 könyök, szélessége 8 könyök volt, mely 11, illetve 5 és fél méternek felelt meg. Amint azt Bizza érsek 1748-ban írja a templom újabb részei fából épültek. Mai formáját 1753-tól nyerte el, amikor a homlokzat középső szintjéig kvadrátkövekből építették át. Befejezése utáni felszentelése 1769. május 24-én történt, erről a bejárat feletti kőtábla felirata emlékezik meg. A bejárat mindkét oldalán kis négyszögletes ablak, felül a homlokzaton pedig egy kis körablak látható. Az oromzaton áll a pengefalú harangtorony benne három haranggal. 1970-ben a szentélyt a hajóval azonos szélességűre bővítették. Ekkor készült a szembemiséző oltár, míg a régi oltárt az apszis falához helyezték, a régi fakórust pedig betonépítményre cserélték ki. A tetőt betonlapokkal fedték. A főoltár képe Szűz Máriát és Szent Mihály ábrázolja, a mellékoltárokon a Kármelhegyi boldogasszony, illetve Szent Mátyás apostol képe látható. A hajó középső részén helyezték el Jézus szíve és Mária szíve szobrait. A mai különálló harangtornyot 2008-ban építtette az érsekség, melynek alsó szintjét 2009-ben a plébánia kőlapokkal burkoltatta be. Felszentelése 2010-ben történt. A színes üvegablakok 2015-ben készültek. A templomot temető övezi, melyet kőfallal kerítettek be.
  • A gornji kraji Szent Rókus fogadalmi kápolna 1732-ben épült, amikor a településen pestisjárvány pusztított. A bejárat két oldalán két félköríves ablak, felette hatágú rozetta látható. Az oromzaton álló harangtoronyban egy harang látható.
  • A donji kraji Bulati településrészen álló Szent Antal kápolnát a Bulat család építtette.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bisko című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.