Ruda (Otok)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ruda
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Split-Dalmácia
Község Otok
Jogállás falu
Irányítószám 21242
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség 880 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 303 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ruda (Horvátország)
Ruda
Ruda
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 40′ 20″, k. h. 16° 47′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 40′ 20″, k. h. 16° 47′ 00″

Ruda falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Otokhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 33, közúton 51 km-re északkeletre, Sinjtől 13 km-re keletre, községközpontjától 3 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén, a Kamešnica-hegység nyugati lejtői és Cetina középső folyása között, a Cetina legnagyobb mellékvizének a Ruda-pataknak a jobb partján fekszik. Két településből, Velika és Mala Rudából áll.

Története[szerkesztés]

A település első írásos említése a 15. században, Ivaniš Nepilić cetinai, klisszai és rámai gróf, korábbi horvát bán 1418. március 15-én kelt adománylevelében történt, melyben hű szolgálataikért Dobravoj Dehojević fiainak és utódaiknak adja a cetinai plébániához tartozó Ruda falut.[2] A falu minden bizonnyal már jóval ezen első említése előtt is létezett és amint ez a dokumentum is említi a középkorban a cetinai plébániához tartozott. A későbbi források azonban nem említik egészen a 17. század végéig. A térség több mint másfél évszázados török uralom után, 1687-ben szabadult fel az oszmán iga alól, Ruda azonban néhány, a Cetina bal partján fekvő településsel együtt továbbra is török kézen maradt. Később rövid időre Ruda területe is felszabadult, de 1699-ben újra visszatért a török uralom alá. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró 1718-as pozsareváci békét követően történt. A 18. század elején rámai ferences atyák vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság települt le itt. Ez az otoki plébánia megalapításának időszaka, melyhez akkor a mai Otokon és Udovičićon kívül Gala, Gljev és Ruda hívei is hozzá tartoztak. A plébánia vezetését a sinji ferences atyák végezték. 1775-től káplán irányította a hitéletet, 1791-től pedig önálló plébánia lett.[2] A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 608, 1910-ben 1201 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 880 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
608 753 796 920 1.097 1.201 1.203 1.161 1.056 1.177 1.261 1.317 1.340 1.368 994 880

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márton püspök tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1897-ben épült és 1899-ben szentelték fel. A templomot helyi faragott kövekből építették, hosszúsága 29 méter, szélessége 11 méter. Bejárata felett kis kereszttel díszített kő tympanon áll, felette körablakkal. A homlokzat tetején egy nagyobb kőkereszt áll. a tetőzet három részből áll, a legmagasabb a hajó felett, valamivel alacsonyabb a szentély felett, míg a legalacsonyabb a félköríves apszis felett, mely betonlapokkal van fedve. A szentélyben álló főoltár helyi kőből épült, mögötte található a sekrestye. A főoltár előtt fémből és fából készített szembemiséző oltár áll. A templomnak kilenc nagyméretű félköríves ablaka van. A templomot 1922-ben és 1971-ben megújították. A bal oldalon emelkedik a beton harangtorony, melyben két harang található.[2]
  • A régi Szent Márton plébániatemplom építése 1740-től 1750-ig tartott. Bizza püspök 1750-ben tett egyházlátogatásakor még nem volt teljesen befejezve.[2] A templom ma is áll a temető közepén.
  • Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt kápolnája a plébániaház mellett áll és az 1960-as évekig a plébános magánkápolnájaként szolgált. Ekkor Josip Melkij plébános új kápolnát építtetett Jézus szíve tiszteletére. A kápolna 1875-ben épült Petar Sladojević plébános idejében.[2]
  • A Jézus szíve kápolna Velika Rudán a mai plébániaház mellett áll. A betonból emelt épület hosszúsága nyolc, szélessége hat méter. Jézus szentséges szívének szobra található benne.
  • A Szent Kelemen pápa tiszteletére szentelt kis kápolna a plébániatemplomtól Velika Rudára vezet út mellett áll. Fogadalmi kápolnaként építették 1923-ban.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]