Ruda (Otok)
| Ruda | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Otok |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21242 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 812 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 303 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 40′ 20″, k. h. 16° 47′ 01″43.672281°N 16.783502°EKoordináták: é. sz. 43° 40′ 20″, k. h. 16° 47′ 01″43.672281°N 16.783502°E | |
 | |
Ruda falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Otokhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Splittől légvonalban 33, közúton 51 km-re északkeletre, Sinjtől 13 km-re keletre, községközpontjától 3 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén, a Kamešnica-hegység nyugati lejtői és Cetina középső folyása között, a Cetina legnagyobb mellékvizének a Ruda-pataknak a jobb partján fekszik. Két településből, Velika és Mala Rudából áll.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település első írásos említése a 15. században, Ivaniš Nepilić cetinai, klisszai és rámai gróf, korábbi horvát bán 1418. március 15-én kelt adománylevelében történt, melyben hű szolgálataikért Dobravoj Dehojević fiainak és utódaiknak adja a cetinai plébániához tartozó Ruda falut.[2] A falu minden bizonnyal már jóval ezen első említése előtt is létezett és amint ez a dokumentum is említi a középkorban a cetinai plébániához tartozott. A későbbi források azonban nem említik egészen a 17. század végéig. A térség több mint másfél évszázados török uralom után, 1687-ben szabadult fel az oszmán iga alól, Ruda azonban néhány, a Cetina bal partján fekvő településsel együtt továbbra is török kézen maradt. Később rövid időre Ruda területe is felszabadult, de 1699-ben újra visszatért a török uralom alá. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró 1718-as pozsareváci békét követően történt. A 18. század elején rámai ferences atyák vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság települt le itt. Ez az otoki plébánia megalapításának időszaka, melyhez akkor a mai Otokon és Udovičićon kívül Gala, Gljev és Ruda hívei is hozzá tartoztak. A plébánia vezetését a sinji ferences atyák végezték. 1775-től káplán irányította a hitéletet, 1791-től pedig önálló plébánia lett.[2] A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 608, 1910-ben 1201 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 880 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 608 | 753 | 796 | 920 | 1.097 | 1.201 | 1.203 | 1.161 | 1.056 | 1.177 | 1.261 | 1.317 | 1.340 | 1.368 | 994 | 880 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szent Márton püspök tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1897-ben épült és 1899-ben szentelték fel. A templomot helyi faragott kövekből építették, hosszúsága 29 méter, szélessége 11 méter. Bejárata felett kis kereszttel díszített kő tympanon áll, felette körablakkal. A homlokzat tetején egy nagyobb kőkereszt áll. a tetőzet három részből áll, a legmagasabb a hajó felett, valamivel alacsonyabb a szentély felett, míg a legalacsonyabb a félköríves apszis felett, mely betonlapokkal van fedve. A szentélyben álló főoltár helyi kőből épült, mögötte található a sekrestye. A főoltár előtt fémből és fából készített szembemiséző oltár áll. A templomnak kilenc nagyméretű félköríves ablaka van. A templomot 1922-ben és 1971-ben megújították. A bal oldalon emelkedik a beton harangtorony, melyben két harang található.[2]
- A régi Szent Márton plébániatemplom építése 1740-től 1750-ig tartott. Bizza püspök 1750-ben tett egyházlátogatásakor még nem volt teljesen befejezve.[2] A templom ma is áll a temető közepén.
- Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt kápolnája a plébániaház mellett áll és az 1960-as évekig a plébános magánkápolnájaként szolgált. Ekkor Josip Melkij plébános új kápolnát építtetett Jézus szíve tiszteletére. A kápolna 1875-ben épült Petar Sladojević plébános idejében.[2]
- A Jézus szíve kápolna Velika Rudán a mai plébániaház mellett áll. A betonból emelt épület hosszúsága nyolc, szélessége hat méter. Jézus szentséges szívének szobra található benne.
- A Szent Kelemen pápa tiszteletére szentelt kis kápolna a plébániatemplomtól Velika Rudára vezet út mellett áll. Fogadalmi kápolnaként építették 1923-ban.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- 1 2 3 4 5 Smn.hr:Župa sv. Martina -Ruda hozzáférés:2016.05.21.(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. május 21.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Otok község hivatalos oldala (horvátul)
- Az otoki Szent Lukács plébánia története (horvátul)
- Sinj város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
