Udovičić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Udovičić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOtok
Jogállás falu
Irányítószám 21242
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség415 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság337 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Udovičić (Horvátország)
Udovičić
Udovičić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 40′ 00″, k. h. 16° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 40′ 00″, k. h. 16° 45′ 00″

Udovičić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Otokhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 30, közúton 48 km-re északkeletre, Sinjtől 11 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délre a dalmát Zagora területén, a Kamešnica-hegység nyugati lejtői és Cetina középső folyása között, a Ruda-patak jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Az ókorban az illírek egyik törzsének a dalmátok szállásterületének a központja volt ez a terület, melyet az i. e. 2. században hódított meg a Római Birodalom. A Római Birodalom bukása után 530 körül a Bizánci Birodalom szerezte meg Dalmáciát. A bizánciak több erődöt is építettek a dalmát területek védelmére, ezek maradványai a község területén Gala, Ruda és Udovičić határában is megtalálhatók. 614-ben a hódító avarokkal együtt szláv törzsek érkeztek erre a vidékre. A Cetinai zsupánság a korai horvát állam egyik legősibb közigazgatási egysége volt, melyhez a mai Otok község területe is hozzá tartozott. A 925-ben megalapított horvát állam azonban nem volt hosszú életű és a horvát területekkel együtt az akkori Cetina vidéke is a magyar királyok uralma alá került a 11. század végén. A középkorban a spalatói érsekség, majd a klisszai és dalmát grófok, a bribiri grófok, 1345-ben pedig Nepilićek lettek a birtokosai és 1434-ig az övék maradt. Kihalásuk után több birtokosa volt. 1513-ban a Cetina mentét elfoglalta a török. A térség több mint másfél évszázados török uralom után, 1687-ben szabadult fel az oszmán iga alól, ez a terület a Cetina bal partján fekvő településsel együtt azonban továbbra is török kézen maradt. Később rövid időre ugyan felszabadult, de 1699-ben újra visszatért a török uralom alá. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró 1718-as pozsareváci békét követően történt. A 18. század elején rámai ferences atyák vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság települt le itt. Ez az otoki plébánia megalapításának időszaka, melyhez akkor a mai Otokon és Udovičićon kívül Gala, Gljev és Ruda hívei is hozzá tartoztak.[2] A plébánia vezetését a sinji ferences atyák végezték. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 190, 1910-ben 478 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 415 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
190 551 339 277 332 478 594 411 488 546 562 570 513 462 416 415

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma a Šatorine nevű kiemelkedő magaslaton áll. Az otoki plébánia filiája. Építése a régi templom helyén 1909-ben kezdődött és 1912-ben fejeződött be. Felszentelése 1912. október 13-án történt. Homlokzatán a bejárat felett hétágú rozetta látható, legfelül található a pengefalú harangtorony benne három haranggal. A templom a II. világháború idején kiégett, de a háború után helyreállították. Az épületet 1973 és 1978 között, majd 1996 és 2002 között teljesen felújították. Utóbbi alkalommal épült a kórus, elkészült a szentély márvány burkolata, hangosítása és környékének rendezése. A templom előtt található a falu temetője.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]