Vedrine
| Vedrine | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Trilj |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21240 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 815 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 333 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 37′ 20″, k. h. 16° 44′ 38″Koordináták: é. sz. 43° 37′ 20″, k. h. 16° 44′ 38″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vedrine falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 27, közúton 42 km-re északkeletre, Sinjtől légvonalban 12, közúton 15 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re keletre a dalmát Zagora területén, a Sinji mező délkeleti szélén, a Kamešnica-hegység délnyugati lábánál, a Cetina bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Területe már a kora középkorban lakott volt. A legértékesebb leletegyüttes a településhez tartozó Dukić temetőjéből került elő. Itt a 8. századból származó aranytárgyakat, nyakláncot, három pár fülbevalót, gyűrűt, és két arany gombot találtak, melyeket ma a spliti régészeti múzeumban őriznek. A település nevével a 15. században I. Mátyás magyar király 1480. július 25-én kiadott adománylevelében találkozhatunk először, amikor a poljicaiaknak adja Košute és Vedrine falvakat. A török 1513-ban szállta meg ezt a vidéket és csak 1686-ban Trilj környékével együtt szabadult fel a török uralom alól, de az 1699-es karlócai béke ismét török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békét követően 1718-ban történt meg, mely az új határt a Kamešnica-hegységnél húzta meg. A velencei uralom első éveiben telepítették be Hercegovinából és Poljicáról érkezett keresztény lakossággal. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 188, 1910-ben 415 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 851 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 188 | 620 | 368 | 299 | 356 | 415 | 646 | 464 | 480 | 479 | 481 | 545 | 759 | 735 | 779 | 851 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A dukići 8. századi aranylelet a spliti régészeti múzeumban látható.
Oktatás[szerkesztés]
A településen a trilji alapiskola négyosztályos kihelyezett tagozata működik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
- Ante Milošević: Ranosrednjovjekovna bojna sjekira iz Vedrine kod Trilja i drugi nalazi sjekira tog vremen na području Hrvatske Sinj, 1987. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Trilj város hivatalos oldala (horvátul)
- Trilj turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
