Garjak
| Garjak | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Vrlika |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21236 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 54 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 400 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 54′ 10″, k. h. 16° 27′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 54′ 10″, k. h. 16° 27′ 30″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Garjak témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Garjak falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrlikához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 43, közúton 72 km-re északra, községközpontjától 5 km-re délkeletre, a Peruča-tó északi partján egy kis félszigeten fekszik. A félsziget keleti partját a tóba ömlő Cetina-folyó képezi. Településrészei: Čubrice, Garjački Mlini, Matkovine, Modraš, Pometenik, Sutina és Šušnjar.
Története[szerkesztés]
Ez a vidék 1688-ban Knin velencei ostromával egy időben szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően Boszniából és Hercegovinából érkezett új keresztény lakosság, köztük mintegy háromszáz pravoszláv család települt át Vrlika környékére. Ők voltak a mai lakosság ősei. Az 1714-ben kitört velencei-török háború során rövid időre újra török kézre került, de a háború végén 1718-ban az új határt már a Dinári-hegységnél húzták meg és ezzel végleg velencei kézen maradt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 601, 1910-ben 854 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. A település házainak többsége régen a Cetina partján állt. Amikor 1958-ban egy gáttal elzárták a folyót és ezzel kialakították a Peruča-tavat az elárasztott területről a lakosságot kiköltözették. A lakosság többsége ekkor a faluból is elvándorolt, a falu népesség kevesebb, mint a felére csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ekkor lakosságának 85 százaléka horvát, 5 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz, a többségi horvát lakosság pedig elmenekült. 1995. augusztus 6-án a „Vihar” hadművelet során foglalták vissza a horvát csapatok. Lakossága 2011-ben 88 fő volt. A katolikus hívek a vrlikai plébániához tartoznak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 601 | 571 | 541 | 614 | 726 | 854 | 875 | 967 | 790 | 819 | 323 | 247 | 192 | 141 | 87 | 88 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A település előtt található a Peruča-tó legjobb strandja.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Vrlika város hivatalos oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Vrlika turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (horvátul)
