Nečujam
| Nečujam | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Šolta |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21 430 |
| Körzethívószám | (+385) 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 286 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 24 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 23′ 02″, k. h. 16° 19′ 29″Koordináták: é. sz. 43° 23′ 02″, k. h. 16° 19′ 29″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nečujam témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nečujam falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šoltához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől 16 km-re délnyugatra, Trogirtól 16 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re keletre, Dalmácia középső részén, Šolta szigetének közepén, a sziget legnagyobb, északi fekvésű öblében fekszik. A település területén nyolc kisebb öböl is található, ezek Bok Supetra, Šumpjivina, Podkamenica, Maslinica, Tiha, Bok od rata, Piškera és Supetar.
Története[szerkesztés]
A település legkisebb öblében 4. században Diocletianus római császár kedvenc halastava volt. Ma is látható annak a falnak a maradványa, mely egykor az öblöt lezárva a területet halastóvá alakította át. A császár nyaralójának a romjai is láthatók a Piškera-öbölben a tenger fenekén. A nyaralóhoz fürdőház is tartozott, ahol a császár szívesen időzött. Közelében a parton római sírok, cseréptöredékek és pénzérmék kerültek elő. Akkoriban Nečujam csónakkal 7-8 órányi evezésre volt a császár spliti palotájától, a mai gyors hajókkal ez mindössze 15 – 20 perc, mintegy 9 tengeri mérföld. A római időkben valószínűleg téglaégető is volt a település területén. Római temető maradványait találták a közeli Supetar-öbölben is. Tőle nem messze találhatók a 15. századi gótikus Szent Péter templom romjai. Nečujam valószínűleg a birodalom bukása után is folyamatosan lakott maradt, majd az itt élő romanizált lakosság beleolvadt a 7. században érkező horvátokba. A 12. századtól a 14. század végéig a szigettel együtt a Magyar Királyság része volt. A 13. század elején spalatói nemesi családok birtokai voltak itt. A templom közelében található az a ház, amely a 15. – 16. században a spalatói Dujam Balistrilić tulajdona és a két híres raguzai költő Marko Marulić és Petar Hektorović kedvenc tartózkodási helye volt. A hely nyugalma és csendje annyira megihlette a költőket, hogy műveiknek legnagyobb részét itt írták. Végül a sorozatos kalóztámadások arra kényszerítették Marulićot, hogy visszatérjen a biztonságos Spalatóba, a mai Split városába. A sziget 1418-tól volt velencei fennhatóság alatt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. Lakossága 2011-ben 171 fő volt, akik a turizmus mellett főként halászatból éltek. Az itteni turistatelep megépítése után Nečujam lett a sziget legnagyobb turisztikai központja.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 12 | 19 | 6 | 0 | 0 | 80 | 171 |
(1857-től 1931-ig, valamint 1981-ben és 1991-ben lakosságát Grohotéhez számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
- A 15. századi gótikus Szent Péter templom romjai[4] a Supetar-öbölben. A templom a 14.-15. században, faragott kövekből épült. Mára csak a félköríves apszis maradt meg belőle, a magasított szentéllyel, a falazott antependiummal és oldalfalak alapjaival. A belső falakon festmények nyomai láthatók. A templom Dujam Balistrilić spliti prépostnak, Marko Marulić barátjának a temploma volt. A templom mellett egy ősi fal maradványai találhatók. A templom mellett áll az 1938-ban épült, Szűz Máriának (Ostrovskai Boldogasszony) szentelt fogadalmi templom.
- Dujam Balistrilić nyaralóháza[5] a 15. század második feléből az öböl keleti oldalán. A Split előtti tengeri csatorna nyugati oldalán található Šolta szigete bazilikáival és rusztikus villáival mindig is Split városának tulajdona volt. Sok spliti nemesnek volt a šoltai birtoka, amelyet rendszeresen látogatott. Marko Marulić (1450-1514), akit a horvát irodalom atyjának tartanak egy ideig itt, barátja Dujam Balistrilić birtokán élt. Ötven évvel később, 1555-ben Balistrilić kis nyaralója egy másik nagy költő, Petar Hektorović (1487-1572) irodalmi és kulturális zarándoklatának helyszíne lett. Így ez a szelíd öböl szimbolikusan összekapcsolja két nagy horvát reneszánsz költőt, Marko Marulićot és Petar Hektorovićot. A ház előtt Petar Hektorović emlékoszlopa áll.
- Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma 1938-ban épült.
- Római épületek alapfalai a Piškera-öbölben.
- Ókori temető maradványai a Supetar-öbölben.
Kultúra[szerkesztés]
A horvát festészet és szobrászat legnagyobb nevei gyűlnek össze minden év szeptemberében a nečujami művésztelepen, hogy megörökítsék Nečujam kék és zöld színeit.
Galéria[szerkesztés]
-
Nečujam üdülőtelepének látképe -
Nečujam – Podkamenica a tenger felől -
A Szent Péter templom romjai
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4887.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6982.
További információk[szerkesztés]
- Šolta község hivatalos oldala (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nečujam című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
