Brist
| Brist | |
 | |
| Brist látképe a tenger felől | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Gradac |
| Irányítószám | 21335 |
| Körzethívószám | 021 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 351 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 30 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 07′ 16″, k. h. 17° 19′ 17″Koordináták: é. sz. 43° 07′ 16″, k. h. 17° 19′ 17″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brist témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Brist település Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Gradachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Makarskától légvonalban 31, közúton 38 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re északnyugatra a Biokovo-hegység lejtői alatt, az Adria-parti főút mentén, a tengerparton fekszik. A település teljes hosszában napsütötte tengerparti sétány húzódik, mely északnyugatra Podacával, délkeletre Gradaccal köti össze.
Története[szerkesztés]
Podaca területe már az írott történelem előtti időben is lakott volt, amit az itt talált, bronzkori és vaskori időszakból származó leletek bizonyítanak. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Az ő emlékeik a Briska stina nevű ókori lelőhelyen található, mára nagyrészt elpusztult halomsírok maradványai. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A horvát törzsek a 7. század végén telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte.
Brist a középkorban is folyamatosan lakott volt, erre utalnak a Turski greb nevű helyen található díszes középkori sírkövek. A középkorban, a 15. században épült a falu legrégibb temploma is mely a régi Szent Margit templom helyén állt. A település a 15. század végétől 1684-ig, kétszáz évig volt az Oszmán Birodalom uralma alatt. Ez idő alatt a lakosság lelki szolgálatát a közeli zaostrogi kolostor ferences szerzetesei látták el. Ebből az időből származik első írásos említése is, amely 1571-ben Mocenigo dózse egyik oklevelében történt. Neve a szilfa horvát „brijest” nevéből származik. A település magja akkor még a Biokovo-hegységhez közel feküdt. A lakosság leköltözése az ófaluból a tengerpartra csak a 19. században indult meg. Egyházilag 1780-ig még a podaci plébániához tartozott, ekkor alapították önálló plébániáját. A török uralom végével a település a Velencei Köztársaság uralma alá került.
A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, 1809-ben az Illír tartományok része lett, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 471, 1910-ben 550 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, majd a szocialista Jugoszlávia része lett. 1962-ben nagy földrengés pusztította a környéket, melyben számos épület, köztük a Szent János templom is megrongálódott. 1965-ben megépült az Adria-parti főút is. Ennek hatására a hegy alatti Selo lakói teljesen elhagyták régi lakhelyeiket és a tengerpart közelében fekvő Krajon építették fel új házaikat. A település 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 400 lakosa volt.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 471 | 493 | 453 | 517 | 545 | 550 | 536 | 457 | 340 | 323 | 332 | 347 | 349 | 374 | 453 | 400 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt plébániatemploma a település központjában áll. A templomot 1870-ben építették, egyhajós kőépület félköríves apszissal. Homlokzatát kőrozetta, felül pedig piramisban záródó harangtorony díszíti. A főoltár és a két mellékoltár márványból készült. Egyik mellékoltára a Szűzanya tiszteletére van szentelve, Szűz Mária szobra díszíti karján a kis Jézussal, fejükön ezüst korona látható. A másik mellékoltár Szent Margitnak van szentelve, oltárképe a 18. században készült. A falon látható Szent Antal kép Gabrijel Jurkić alkotása 1940-ből. A templom előtt 1960-ban állították fel a falu nagy szülöttének Andrija Kačić Miošićnak a szobrát, Ivan Meštrović alkotását. A szobor a költőt szerzetesi ruhában, ülő pózban lanttal a kezében ábrázolja. A templom keleti falán 1940-ben emléktáblát is avattak a tiszteletére.
- A régi Szent Margit plébániatemploma[4] 1741-ben épült a régebbi templom helyén, melyet Andrija Kačić Miošić szerint a Bilopavlović család építtetett amikor a 15. században a Mostar melletti Bijelo Poljéról ide telepedett. Ezt a régi templomot említi Marijan Lišnjić makarskai püspök is az 1672-es szentszéki jelentésében. A régi templomból mára csak a gótikus apszis maradt meg, melyet 1741-ben az új templomba építettek be. Az apszisban a Kačić család sírjai találhatók. Az épületet 1966-ban védett műemlékké nyilvánították. 1986-ban az innen kivándorolt Ivan Miošić költségén felújították, 1987-ben pedig emléktáblát avattak a tiszteletére.
- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt temploma a Miošić család fogadalmi templomaként 1807-ben épült a tengerparton. Késő barokk stílusú, négyszögletes alaprajzú épület, homlokzatán rozettával, felül pedig egy harang számára épített harangtoronnyal. Homlokzata a tengerre néz. A templomot egy 16. századi kápolna alapjaira építették. 1988-ban megújították, ekkor új betonozott kórust és vakolatot kapott. A költségek oroszlánrészét Ljubomir Miošić családja állta, melyhez a helyi hívek munkájukkal járultak hozzá.
- A grčeniki Keresztelő Szent János templom 1900-ban épült arra a helyre, ahol régen is egy Szent János templom állt. Az épületet az 1962-es földrengés teljesen tönkretette és az idő vasfoga is megtette a hatását. Felújítására Ante Pećar vezetésével akciót indítottak a helyiek. Az anyagot a pločei polgármester Ante Karamatić kérésére az SFOR helikopterei szállították. A templom 2002-re teljesen megújult és visszakerülhetett bele a felújított Szent János szobor is, melyet addig a Szent Margit templomban őriztek. A falutól a templomhoz vezető gyalogút három órát vesz igénybe.
- A kétemeletes, balkonos Diana – Marušić ház a tengerparton áll. A 18. században építette akkori tulajdonosa a Kačić család, mai birtokosai házasság útján szerezték meg. Déli része félig nyitott, boltozott épület, mely felett nagyméretű teraszt alakítottak ki. Alsó részén ma is láthatók a puskalőrések maradványai. Falaiba ókori kőtöredékek is be vannak építve.
- Andrija Kačić Miošić szülőháza [5] az ófaluban álló emeletes lakóépület puskalőrésekkel. A hagyomány szerint, amint azt a déli homlokzaton elhelyezett emléktábla is hirdeti ebben született a nagy horvát költő 1704-ben. Négyszögletes alaprajzú, részben földbe süllyesztett lakóház. A földszinti gazdasági részt és a lakószintet a nyugati oldalon külső lépcsők kötik össze. Jellemzően a makarskai tengerpart erődített lakóházai közé tartozik, és főként kulturális jelentőséggel bír. Védett kulturális műemlék.
- Joka Kneženić köztéri mozaikképe az ókori életből vett jelenetet ábrázol.
- Határában a „Briska stina” lelőhelyen történelem előtti halomsírok maradványai találhatók, melyeket a későbbi építési munkálatok során szinte teljesen leromboltak és kifosztottak.
- A „Turski greb” nevű helyen 14. vagy 15. századi, gazdagon díszített sírkövek találhatók.
- Az alapiskola épületét[6] 1878-ban építették a dalmát parlament döntése alapján, Andrija Kačić Miošić költő emlékére, amint azt a déli homlokzaton elhelyezett emléktábla is bizonyítja. Az iskola egy hagyományos kőből épült épület, melynek főhomlokzata délre néz. Ez Dalmácia egyik legrégebbi iskolaépülete, és a horvát nemzeti ébredés óta jelentős szerepet játszott a helyi lakosság oktatásában. Az épületben ma is működik az általános iskola.
- A partmenti épületkomplexum[7] három lakó- és kereskedelmi célú házból áll, melyek teraszokkal és erkéllyel épültek, a földszinten pedig boltíves arzenálok találhatók. Az építési mód, a forma és a késő barokk stílusjegyek alapján a házak építése a 18. századra tehető. A falakon számos puskalőrés maradt fenn, amelyeket a kalózok elleni védekezés céljából alakítottak ki. A házkomplexum ügyesen ötvözi a lakó és a gazdasági funkciót. A hagyomány szerint Andrija Kačić Miošić ezen házak egyikében élt és alkotott.
Oktatás[szerkesztés]
Az iskola egyemeletes kőépületét 1878-ban a dalmáciai tartományi gyűlés építtette Andrija Kačić Miošićnak az emlékére. A településen ma a gradaci alapiskola kihelyezett tagozata működik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5060.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4875.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5074.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5099.
Források[szerkesztés]
- Gradac turisztikai irodájának honlapja – (hozzáférés: 2016. november 5.)
- Gradac község hivatalos oldala (horvátul)– (hozzáférés: 2016. november 5.)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Brist (horvátul)– (hozzáférés: 2016. november 5.)
További információk[szerkesztés]
- Prostorni plan uređenja Općine Gradac – Gradac község rendezési terve (horvátul) – (hozzáférés: 2016. november 5.)
