Tugare

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tugare
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOmiš
Jogállás falu
Irányítószám 21252
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség885 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság316 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tugare (Horvátország)
Tugare
Tugare
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 28′ 20″, k. h. 16° 39′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 28′ 20″, k. h. 16° 39′ 00″

Tugare falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 17, közúton 20 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 8 km-re északnyugatra, Poljica középső részén, a Mosor-hegység két magaslata a Mošnica és az Očur közötti termékeny völgykatlanban fekszik. Splittel a 29-es számú autóbuszjárat köti össze. Településrészei: Ume (Hume), Podume (Podhume), Račnik, Čažin Dolac, Krabanj, Truša, Dočine, Orebić, Osić, Zastinje, Gajine, Vodiško és Prokop. Közülük Ume, Zastinje, Osić és Orebić már elnéptelenedett.

Története[szerkesztés]

A település neve a latin „tugurium” (kunyhó) szóból ered, mely azt jelzi, hogy már az ókorban pásztorok kunyhói álltak a területén. Ezt néhány régészeti lelet is alátámasztja. A horvátok ősei a 7. században telepedtek meg itt. A népi hagyomány szerint Tugare a nevét is az egyik legendabeli horvát törzsfőről Tugáról kapta, aki még a horvátoknak a lengyel Tátraalján feküdt ősi hazájából vezette népét ide. A település első írásos említése I. Trpimir horvát fejedelem 852. március 4-én kelt adománylevelében történt. A középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Tugare Szent Katalin plébániáját 1495-ben említik először, ami arra enged következtetni, hogy ekkor még nem épült fel a Kisboldogasszony templom. A 16. század első felében került török uralom alá, ahol Poljica szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. Az 1625-ös egyházlátogatás három itteni templomot említ, melyek a Boldogasszony, Szent Katalin és Szent Margit tiszteletére voltak szentelve. A tugarei plébániának ekkor 400 híve volt. A moreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett. A településnek 1857-ben 411, 1910-ben 913 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 885 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
411 551 690 743 856 913 814 927 993 747 743 757 713 771 781 885

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma Mošnjica-hegy északi lejtőjén található. Hosszúsága tizenöt, szélessége nyolc méter. Egy 1625-ben már említett kisebb templom helyén építették. Az építés 1732-ben kezdődött, amint az a homlokzaton látható bosnyák feliratos táblán is olvasható és viszonylag hosszú idő után csak 1753-ra készült el teljesen. Felszentelése 1754. május 23-án történt. A homlokzaton a feliratos tábla felett nyolcágú rozetta, felette pedig díszes andráskereszttel osztott négyszögletes ablak található. Ezt az ablakot valószínűleg a korábbi templomról hozták át. A templom déli oldalán áll a 19. század második felében épített 15 méter magas erődszerű, zömök harangtorony. Három oltára van. A főoltár képe nem képvisel nagy művészi értéket, a 20. század elején készült. A mellékoltárok eredetileg a két oldalkápolnában voltak, amikor azonban a harangtornyot építették ezeket a kápolnákat megszüntették. Az oltárképeket, melyeket a 19. század közepén ugyanaz a mester festett a templomban állították fel. Jézus szívének szobrát 1910-ben Itáliában vásárolták, míg a Szűzanya szobra a 19. századból való. Az épületet 1997 és 1999 között teljesen felújították.
  • Osićon áll az Alexandriai Szent Katalin templom, mely a tugarei plébánia legrégibb temploma. Először 1397-ben említik a spliti érsekség birtokainak számbavétele során. A Kisboldogasszony templom felépültéig ez volt a település plébániatemploma és néhány ünnepen ma is itt gyűlik össze a plébánia népe. Homlokzatának közepén négynyílású ablak, felette három harang számára kialakított harangtorony látható. Tetejét kőlapok fedik. A körülötte fekvő temető ma is használatban van.
  • A račniki Kármelhegyi boldogasszony templom a 19. században épült a régi templom helyén, melyet még 1711-ben említ Cupilli érsek vizitációs jelentésében. Homlokzatának közepén négynyílású ablak, felette harangtorony látható, benne egy haranggal. Az épületet 2002-ben kívül-belül felújították.
  • A régi umei Szent Rókus templom a török alóli felszabadulás után épült, első említése 1711-ben Cupilli érsek vizitációs jelentésében történt. A falu ahol áll mára teljesen elnéptelenedett, ezért hívek nélkül maradt. Homlokzatán érdekes kis rozetta, a homlokzata felett a kis harangtoronyban egy harang található.
  • A podumei új Szent Rókus templomot 1967-ben építették. Ume lakói ugyanis a főút mellé költöztek át, de védőszentjüket itt sem felejtették el. Új templomuknak is Szent Rókus lett a titulusa. Felújítási munkáit 2003-ban végezték.
  • A gajinei Szent György templom szintén a török alóli felszabadulás után épült, első említése 1711-ben Cupilli érsek vizitációs jelentésében történt. 1884-ben bővítették és felújították. Homlokzatának közepén kereszt alakú rozetta, felette kis harangtorony látható benne egy haranggal. Oltárának elülső oldalán Szent György alakja látható. Mellette középkori temető található régi sírkövekkel.
  • A cazin dolaci Szent Ferenc templom 1863-ban épült hazai faragott kövekből. Apszisa donga, hajója csúcsíves boltozatú, padozata kőlapokkal fedett. A homlokzata feletti harangtoronyban két harang található. Oltárképén Szűz Mária Szent Ferenc, Szent Antal és Szent Rókus társaságában látható. Helyén régen is templom állt, melyet Bizzi érsek említ 1748-as vizitációja során. A templomot az 1990-es években újították fel, amikor tetejét betonlapokkal fedték és új kórust építettek benne.
  • A zastinjei Szent Margit templom 1939-ben épült a lebontott régi templom helyén, melyet már 1625-ben az egyházlátogatáskor is említenek. A templomot szabályosan faragott kövekből építtették. 1990-ben a gyenge alapozás miatt ezt is le kellett bontani és újra felépíteni. A homlokzata feletti harangtoronyban egy harang található.
  • Dočinén a korábbi közösségi ház előtt szép park található benne a II. világháborúban elesettek emlékművével, valamint az ismert horvát színész Karlo Bulić mellszobrával.

Gazdaság[szerkesztés]

Tugare elsősorban a cseresznyéjéről volt híres, mely a 20. század elején még a település fő mezőgazdasági terméke volt. A század végén azonban a faállományban egy megmagyarázhatatlan visszaesés következett be, így a termés mennyisége jelentősen csökkent. Az itteni cseresznyének külön neve is van, máig is "Tugarkának" nevezik. Másik elnevezései "Vladina trišnja" illetve "Volovsko oko" (ökörszem).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tugare című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.