Zakučac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zakučac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOmiš
Jogállás falu
Irányítószám 21310
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség148 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság16 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zakučac (Horvátország)
Zakučac
Zakučac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 27′ 30″, k. h. 16° 42′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 27′ 30″, k. h. 16° 42′ 00″

Zakučac falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 21, közúton 26 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 1, közúton 1 km-re északra, Poljica középső részén, a Mosor-hegység déli lejtői alatt a Cetina jobb partján fekszik, melyen itt található a Zakučac vízierőmű.

Története[szerkesztés]

A középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. A 16. század első felében került török uralom alá, ahol Poljica szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. A moreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett. Zakučac addig önálló plébániáját 1849-ben megszüntették és az omiši Szent Mihály plébániához csatolták. A településnek 1857-ben 113, 1910-ben 184 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 148 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
113 132 144 156 180 184 176 228 218 206 1.045 259 181 159 153 148

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma mai formájában 1854-ben épült a régi templom bővítésével. A templom régi részei ma is jól láthatók. A templomot faragott kövekből építették négyszögletes apszissal, félköríves ablakokkal, homlokzatán hatágú rozettával és három harang számára kialakított harangtoronnyal. 1984-ben teljesen felújították. A szentély donga- a hajó csúcsíves boltozattal épült. Szent Miklós és a Lourdes-i Szűzanya szobrai díszítik. Régi Szűz Máriát ábrázoló oltárképét a lebontott 18. századi Szent Miklós templomból hozták át, mely a Mandić-háznál állt és 1959-ben a vízierőmű építése miatt kellett lebontani. A régi barokk főoltár előtt álló új szembemiséző oltárt 2000. május 31-én szentelte fel Jurić érsek.
  • Szent Leopold Bogdan Mandić szentély az Ilinac-vízesés közelében egy magas szikla alatt található. 1998. május 12-én a szent ünnepén szentelte fel Jurić érsek azt a nagyméretű keresztet, mely a szentély feletti sziklán áll. Az Ivo Buljević tervei szerint épített kővel és márvánnyal burkolt vasbetonból öntött kereszt 8,20 méter magas. A szikla lábánál barlang található, melyet szentéllyé alakítottak ki. A munkálatok során ókori sírt tártak fel, mely nagyon ritka ezen a vidéken. A barlang előtt állították fel Leopold Bogdan Mandić két méter magas bronzszobrát, Kazimir Hrasta szobrászművész alkotását. Ugyanő készítette a szent ezüst domborművét. A szobor előtti betonozott területen oltárt állítottak fel.

Gazdaság[szerkesztés]

A Cetina alsó folyásánál a torkolattól 2 km-re már Omiš határában található a HE Zakučac vízierőmű, mely a legnagyobb a Cetina vízgyűjtőjében. A 486 MW teljesítményű erőművet két ütemben építették. Az első ütem 1961-ben, a második 1980-ban készült el. A gát magassága 35 méter, szélessége 279 méter.

Híres emberek[szerkesztés]

Innen Mandići településrészről származik a szentéletű horvát pap és kapucinus szerzetes Szent Leopold Mandić családja, akinek nagyapja innen költözött a Herceg Noviba, ahol megnősült. Ott született a szent 1866-ban.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]