Zakučac
| Zakučac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Omiš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21310 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 156 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 16 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Zakučac
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 43° 27′ 30″, k. h. 16° 42′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 27′ 30″, k. h. 16° 42′ 00″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zakučac falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 21, közúton 26 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 1, közúton 1 km-re északra, Poljica középső részén, a Mosor-hegység déli lejtői alatt a Cetina jobb partján fekszik, melyen itt található a Zakučac vízierőmű.
Története[szerkesztés]
A középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. A 16. század első felében került török uralom alá, ahol Poljica szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. A moreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett. Zakučac addig önálló plébániáját 1849-ben megszüntették és az omiši Szent Mihály plébániához csatolták. A településnek 1857-ben 113, 1910-ben 184 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 148 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 113 | 132 | 144 | 156 | 180 | 184 | 176 | 228 | 218 | 206 | 1.045 | 259 | 181 | 159 | 153 | 148 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma mai formájában 1854-ben épült a régi templom bővítésével. A templom régi részei ma is jól láthatók. A templomot faragott kövekből építették négyszögletes apszissal, félköríves ablakokkal, homlokzatán hatágú rozettával és három harang számára kialakított harangtoronnyal. 1984-ben teljesen felújították. A szentély donga- a hajó csúcsíves boltozattal épült. Szent Miklós és a Lourdes-i Szűzanya szobrai díszítik. Régi Szűz Máriát ábrázoló oltárképét a lebontott 18. századi Szent Miklós templomból hozták át, mely a Mandić-háznál állt és 1959-ben a vízierőmű építése miatt kellett lebontani. A régi barokk főoltár előtt álló új szembemiséző oltárt 2000. május 31-én szentelte fel Jurić érsek.
- Szent Leopold Bogdan Mandić szentély az Ilinac-vízesés közelében egy magas szikla alatt található. 1998. május 12-én a szent ünnepén szentelte fel Jurić érsek azt a nagyméretű keresztet, mely a szentély feletti sziklán áll. Az Ivo Buljević tervei szerint épített kővel és márvánnyal burkolt vasbetonból öntött kereszt 8,20 méter magas. A szikla lábánál barlang található, melyet szentéllyé alakítottak ki. A munkálatok során ókori sírt tártak fel, mely nagyon ritka ezen a vidéken. A barlang előtt állították fel Leopold Bogdan Mandić két méter magas bronzszobrát, Kazimir Hrasta szobrászművész alkotását. Ugyanő készítette a szent ezüst domborművét. A szobor előtti betonozott területen oltárt állítottak fel.
Gazdaság[szerkesztés]
A Cetina alsó folyásánál a torkolattól 2 km-re már Omiš határában található a HE Zakučac vízierőmű, mely a legnagyobb a Cetina vízgyűjtőjében. A 486 MW teljesítményű erőművet két ütemben építették. Az első ütem 1961-ben, a második 1980-ban készült el. A gát magassága 35 méter, szélessége 279 méter.
Híres emberek[szerkesztés]
Innen Mandići településrészről származik a szentéletű horvát pap és kapucinus szerzetes Szent Leopold Mandić családja, akinek nagyapja innen költözött a Herceg Noviba, ahol megnősült. Ott született a szent 1866-ban.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Omiš város hivatalos oldala Archiválva 2016. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Omiš város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
