Slime
| Slime | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Omiš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21255 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 271 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 179 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 25′ 33″, k. h. 16° 52′ 34″Koordináták: é. sz. 43° 25′ 33″, k. h. 16° 52′ 34″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Slime falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 36, közúton 46 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 14, közúton 24 km-re keletre, a Vrulja-öböl, valamint a Cetina déli partja és a Dubac-hágó által határolt területen emelkedő hegyen fekszik.
Története[szerkesztés]
A település neve, mely ormot, szirttetőt jelent jól fejezi ki földrajzi fekvését, hiszen a Cetina szurdokvölgye előterében levő magaslaton található. Első írásos említése 1382-ben az akkori nagy kiterjedésű razdobljei plébánia részeként történt. A török a 16. század elején szállta meg. Amikor 1571. október 7-én Lepantónál az egyesült keresztény sereg nagy tengeri győzelmet aratott a török flotta felett a szomszédos Rogoznica, Kučiće és Svinišće lakóival együtt Slime lakói is részt vettek a velencei erők oldalán folytatott harcokban és átmenetileg felszabadították településüket. A szabadság azonban csak rövid ideig tartott, mert 1573. március 7-én a térség újra török uralom alá került. Keresztelő Szent János plébániáját 1625-ben említi először Ponzonia érsek. Slime 1684-ben szabadult fel a török uralom alól és a karlócai béke értelmében velencei fennhatóság alá került. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 217, 1910-ben 355 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1970-es évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 270 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 217 | 213 | 233 | 289 | 337 | 355 | 430 | 493 | 483 | 471 | 478 | 480 | 365 | 361 | 304 | 270 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[4] mai formájában 1786-ban épült a régi, kisebb templom helyén. 1976-ban kulturális műemlékké nyilvánították. Egyhajós épület keletre néző apszissal. Ötszögű szentélye a régi templom egyetlen megmaradt része. Homlokzata feletti harangtornyában három harang látható, a toronyba az 1789-es évszám látható bevésve, mely valószínűleg az építés ideje. A templom belseje dongaboltozatos, az épület egyszerű barokk stílusjegyeket visel magán. Három oltára van, a főoltár márványból készült a 18. század végén. Ebben az időben készítették a déli, Keresztelő Szent János oltárt is a szent szép, fából faragott szobrával. Az északi oltár márványból készült a 19. század elején Szűz Mária tiszteletére szentelve, rajta a Szűzanya szobrával. Mindkét mellékoltár sekély falmélyedésben van elhelyezve. A feljegyzések szerint a főoltárt Brelából vásárolta a plébánia, amikor a brealiak új márvány oltárt készíttettek templomukba. A templomban található bevésett évszámok közül a legrégebbi 1713. a déli kapuzaton látható.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5357.
Források[szerkesztés]
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Omiš város hivatalos oldala Archiválva 2016. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Omiš város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
