Lećevica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lećevica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségLećevica
Jogállás falu
Polgármester Ante Baran
Irányítószám 21 202
Körzethívószám (+385) 22
Népesség
Teljes népesség218 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság418 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lećevica (Horvátország)
Lećevica
Lećevica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 38′ 30″, k. h. 16° 20′ 50″Koordináták: é. sz. 43° 38′ 30″, k. h. 16° 20′ 50″
lecevica.hr Lećevica weboldala

Lećevica (olaszul: Lechievizza) falu és község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 16, közúton 35 km-re északnyugatra, Trogirtól légvonalban 16, közúton 30 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén, a spliti Zagorán, a Ljubeć déli lejtőin fekszik.

A község települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Divojevići, Kladnjice és Radošić települések tartoznak hozzá.

Története[szerkesztés]

A község területe már az ókorban lakott volt, erről tanúskodnak az itt talált várnyomok és halomsírok maradványai. Ilyen ősi vár állt többek között a Gradina nevű magaslaton Kladnjice és Čvrljevo között, mintegy ezer méterre Božić Donjitól délre. Tőle délre találhatók a dalmáciai Zagora területének legnagyobb halomsírjai. Átlagos magasságuk 2,5 méter, átmérőjük felül 12 méter, alul pedig a 20 métert is elérte. Vár állt Divojevići határában is. Itt a halomsírok mellett ókori sírkövek is előkerültek. Nisko településrészt négy ősi várrom veszi körül. Galićitól 500 méterre északra a 484 méteres Kulina nevű magaslaton pedig nagy valószínűséggel illír erődített település állt.[2] Lećevica korai történetéről nem sokat tudunk. A mai település akkor keletkezett, amikor a 17. században a sinji ferences atyák Boszniából és Hercegovinából katolikusokat telepítettek be.[3] Plébániájuk első székhelye Korušcén volt. Lećevica 1757-től lett plébánia székhelye, amikor felépült a Szent Márton plébániatemplom. Ennek az első templomnak az alapfalai ma a temetőben láthatók. Szolgálatát kezdettől fogva a sinji ferencesek látták el.[3] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. 1830-ban megszűnt a trogiri püspökség és a plébánia a šibeniki püspökség fennhatósága alá került. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1857-ben 269, 1910-ben 339 lakosa volt. 1866-ban felépítették a mai plébániatemplomot. A plébániához Lećevica, Korušce és Vučevica falvak tartoztak. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. Lakossága 2011-ben 218 fő volt, akik főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
637 725 785 885 933 1.047 967 947 772 828 733 604 485 361 252 218

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemploma 1866-ban épült. Később többször bővítették. 1989 és 1996 között megújították. Egyhajós, négyszög alaprajzú épület sokszögzáródású apszissal. A homlokzat feletti harangtoronyban két harang található. Az apszisban áll a nagyméretű, márvány oltár Szent Márton képével. A diadalívnél a falfülkékben a Szűzanya és Szent József szobrai láthatók. A templom körül temető van, melyet 1996-ban kőkerítéssel vettek körül.[3]
  • A régi Szent Márton plébániatemplom 1757-ben épült harangtoronnyal. Szent Mártont ábrázoló oltárképe már a 18. században megsérült. Az új templom felépülésekor bontották le, alapfalai a temetőben láthatók. A sírok között egy római sírkőlap is található, melyet egy 18 éves lánynak állítottak.[3]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]