Aržano

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aržano
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségCista Provo
Jogállás falu
Irányítószám 21246
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség478 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság631 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aržano (Horvátország)
Aržano
Aržano
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 34′ 45″, k. h. 17° 00′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 34′ 45″, k. h. 17° 00′ 00″

Aržano falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Cista Provóhoz tartozik. Közúti határátkelőhely a boszniai Livno felé.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 45, közúton 64 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 14 km-re északkeletre, a dalmáciai Zagora szívében, Imotska krajina nyugati részén, a bosnyák határ mellett fekszik. Két nagyobb településrészből Aržanoból és Svibićből áll.

Története[szerkesztés]

Aržano területe már a római korban is lakott volt. A területén állt a római Sarsenterum, melyet 533-ban salonai zsinaton újraalapított püspökség székhelyeként említenek. A horvátok a 7. században települtek be erre a vidékre. Területe a középkorban a radobiljai plébánia része volt, melyhez a 19. század első feléig tartozott. A plébánia központja Katunin volt. A középkorban lakossága nem volt jelentős és főként állattartással foglalkozott. A török már viszonylag korán,.1475-ben elfoglalta, melyet megerősít a korabeli török összeírás is. Ugyanebben az évben foglalja el a török a közeli Proložacot és várát, majd rajtaütött az Omiš környéki falvakon a 15. század végéig elfoglalva az észak-makarskai tengerpartot. A török uralom alatt a katolikus hívek lelki szolgálatát ferences misszionárius atyák látták el. A török uralomnak az 1718-ban megkötött pozsareváci béke vetett véget, ezután a térség visszakerült a Velencei Köztársaság uralma alá. 1721-ben Alvise Mocenigo velencei kormányzó Aržanot elválasztotta a cetinai krajinától és Imotskihoz csatolta. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1849-ben megalapították az önálló aržanói plébániát hozzácsatolva Svib és Dobranje falvakat. Később ez a két település levált az aržanói plébániáról és önálló plébániájuk lett. 1857-ben 836, 1910-ben 1246 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam, majd a háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 478 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
836 917 1.007 1.120 1.045 1.246 1.315 1.231 1.369 1.356 1.469 1.379 1.332 1.110 754 478

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1882 és 1887 között épült szépen faragott kövekből. A templomhajó hosszúsága 17,25 szélessége 8,65 méter. Ehhez csatlakozik a négyszögletes apszis, mely 4,50 méter hosszú és 5,65 méter széles. 1943. szeptember 23-án a német megszállók felgyújtották, 1950-ben Tadija Bajić plébános ideiglenesen rozsszalmával fedette be. 1963-ig a homlokzat felett csak kis pengefalú harangtorony állt, ekkor Marendić plébános idejében építették a mai piramiszáródású harangtornyot. Ekkor cserélték ki tetőt és a tetőfedést is. A spliti Petar Marović nyolc, vörös márvánnyal burkolt pilasztert, majd 1965-ben szembemiséző oltárt épített a templomban, melyet 1965. február 25-én szentelt fel Franić érsek. Bilić plébános idejében az oltár mögé egy nagyméretű, a horvát boldogokat és szenteket ábrázoló mozaikot készítettek, mely a helyi születésű Jure Žaja akadémiai szobrászművész munkája.
  • A mai templom előtt már állt a faluban a temető közepén plébániatemplom, amelyet 1919-ben bontottak le. Köveiből építették fel a halottasházat és a temetőt övező kerítést. Ez a régi templom 1771-ben épült, mely évszám a bejárat felett volt bevésve és amely a mai halottasházon látható. Ezt a templomot is megelőzte egy még régebbi, melyet náddal fedtek és amelyet 1750-ben Bizza érsek említ itteni egyházlátogatása során.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]