Dolića Draga
| Dolića Draga | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Lokvičići |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21263 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 309 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 560 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 29′ 06″, k. h. 17° 04′ 31″Koordináták: é. sz. 43° 29′ 06″, k. h. 17° 04′ 31″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dolića Draga falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Lokvičićihez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 51, közúton 70 km-re keletre, Makarskától légvonalban 21, közúton 39 km-re északra, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a Dalmát Zagora területén, Imotska krajina nyugati részén a Biokovo- és a Zavelim-hegység közötti dombos, legelőkkel borított területen fekszik. Településrészei Dolića Draga Donja és Dolića Draga Gornja.
Története[szerkesztés]
A térség első ismert népe az illírek voltak. Róluk mesélnek az ókorból fennmaradt halomsírok és várak maradványai, melyek közül a településtől délkeletre, a Knezovica- és a Mamica-tó közötti magaslaton található Lokvičića ókori várának maradványa. A közelben haladt át Salonából Imotskin keresztül Narona irányába vezető római út. A horvátok ősei a 7. században vándoroltak be, de a település keletkezéséről nincs pontos adat. Területe a 15. század második felétől 1717-ig török uralom alatt állt. Ezután a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott. A felszabadítás után a proložaci plébánia területéhez csatolták, melynek szolgálatát a makarskai ferencesek látták el. 1779-ben megalapították az önálló lokvičići plébániát, melynek Dolića Draga is a része lett. A településnek 1880-ban 166, 1910-ben 169 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1970-es évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 1997-ben megalakult az önálló Lokvičića község. Az 1990-es évek óta lakossága rohamosan csökkent. 2011-ben a településnek 367 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 166 | 198 | 215 | 169 | 0 | 937 | 209 | 0 | 0 | 1.087 | 829 | 637 | 455 | 367 |
(1857-ben, 1869-ben, 1921-ben, 1953-ban és 1961-ben lakosságát Lokvičićihez számították.)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk[szerkesztés]
- Lokvicici község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
Irodalom[szerkesztés]
Vlade Dragun - Bože Ujević: Legende imotskog krša, Zagreb/Split, 2014. 22-26. oldal
