Naklice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Naklice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségOmiš
Jogállás falu
Irányítószám 21252
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség236 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság223 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Naklice (Horvátország)
Naklice
Naklice
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 27′ 20″, k. h. 16° 40′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 27′ 20″, k. h. 16° 40′ 45″

Naklice falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Splittől légvonalban 20, közúton 23 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 1, közúton 7 km-re északnyugatra, Poljica középső részén, a Mosor-hegység déli lejtőin a Cetinába ömlő Lisičina-patak mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a Komorjak-hegyen álló templom körül alakult ki a kora középkorban. Ezt igazolja, hogy mai templomának helyén már a 7. században is szakrális épület állt. A település neve az ősi „nakle” főnévből ered. Nakle az óhorvátban azoknak a területeknek a neve volt, ahol a csapadékvíz összegyűlt. A középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Naklice a gatai kantonhoz tartozott. A 16. század első felében került török uralom alá, ahol Poljica szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. A moreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett. A településnek 1857-ben 65, 1910-ben 178 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 236 lakosa volt, akik a tugarei plébániához tartoztak

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
65 0 128 142 163 178 0 0 202 214 247 210 189 187 224 236

(1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Tugaréhez számították.)

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Remete Szent Antal tiszteletére szentelt temploma mai formájában a 17. század végén, vagy a 18. század elején épült. Szakemberek véleménye szerint helyén már a 7. század közepén is templom állt. Déli kapuzata ugyancsak a szakvélemények szerint 12. századi. Az első megbízható adat a templom létezéséről Cupilli érsek 1711-es vizitációjának jelentése. Az épület szabálytalanul faragott kövekből épült sok kötőanyaggal apszis nélkül. Hosszúsága 9, szélessége 6,75 méter. A homlokzatán álló harangtornyon egy harang számára van nyílás kialakítva. Az épületet 1994-ben teljesen felújították. 1974-ben a templomtól keletre új temetőt létesítettek. Az épületet utoljára 2002-ben renoválták.
  • Babnjači és Komorjak településrészei között található a Lisičina-patak festői szurdoka. A patak nagy lejtéssel és erős sodrással ömlik Omišnál a Cetinába. A patak szurdokában 200 méteres tengerszint feletti magasságban egy nagyméretű barlang található. A Đorđuk Stipana-barlang ellenséges támadás esetén menedékhelyül szolgált az itteniek számára. Az Omiš központjától alig két kilométerre fekvő barlang ideális kirándulóhely a turisták számára.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]