Naklice
| Naklice | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Omiš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21252 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 237 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 223 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 27′ 18″, k. h. 16° 40′ 37″43.455000°N 16.677000°EKoordináták: é. sz. 43° 27′ 18″, k. h. 16° 40′ 37″43.455000°N 16.677000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Naklice falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 20, közúton 23 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 1, közúton 7 km-re északnyugatra, Poljica középső részén, a Mosor-hegység déli lejtőin a Cetinába ömlő Lisičina-patak mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]A település a Komorjak-hegyen álló templom körül alakult ki a kora középkorban. Ezt igazolja, hogy mai templomának helyén már a 7. században is szakrális épület állt. A település neve az ősi „nakle” főnévből ered. Nakle az óhorvátban azoknak a területeknek a neve volt, ahol a csapadékvíz összegyűlt. A középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Naklice a gatai kantonhoz tartozott. A 16. század első felében került török uralom alá, ahol Poljica szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. A moreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett. A településnek 1857-ben 65, 1910-ben 178 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 236 lakosa volt, akik a tugarei plébániához tartoztak
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 65 | 0 | 128 | 142 | 163 | 178 | 0 | 0 | 202 | 214 | 247 | 210 | 189 | 187 | 224 | 236 |
(1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Tugaréhez számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés]- Remete Szent Antal tiszteletére szentelt temploma[4] mai formájában a 17. század végén, vagy a 18. század elején épült. Szakemberek véleménye szerint helyén már a 7. század közepén is templom állt. Déli kapuzata ugyancsak a szakvélemények szerint 12. századi. Az első megbízható adat a templom létezéséről Cupilli érsek 1711-es vizitációjának jelentése. Az épület szabálytalanul faragott kövekből épült sok kötőanyaggal apszis nélkül. Hosszúsága 9, szélessége 6,75 méter. A homlokzatán álló harangtornyon egy harang számára van nyílás kialakítva. Az épületet 1994-ben teljesen felújították. 1974-ben a templomtól keletre új temetőt létesítettek. Az épületet utoljára 2002-ben renoválták.
- Babnjači és Komorjak településrészei között található a Lisičina-patak festői szurdoka. A patak nagy lejtéssel és erős sodrással ömlik Omišnál a Cetinába. A patak szurdokában 200 méteres tengerszint feletti magasságban egy nagyméretű barlang található. A Đorđuk Stipana-barlang ellenséges támadás esetén menedékhelyül szolgált az itteniek számára. Az Omiš központjától alig két kilométerre fekvő barlang ideális kirándulóhely a turisták számára.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6300.
Források
[szerkesztés]- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Omiš város hivatalos oldala Archiválva 2016. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Omiš város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
