Arbanija
| Arbanija | |
 | |
| Az arbanijai dominikánus kolostor | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Trogir |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21 224 |
| Körzethívószám | (+385) 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 349 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 5 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 30′ 40″, k. h. 16° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 30′ 40″, k. h. 16° 18′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arbanija témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Arbanija falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Trogirhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Trogir központjától 4 km-re keletre, Dalmácia középső részén Čiovo szigetének északi részén fekszik. Közút köti össze a szomszédos Mastrinkával, Žednóval és Trogirral.
Története[szerkesztés]
A középkorban a sziget csak gyéren lakott volt, többnyire a magányra vágyó remeték éltek rajta. Betelepülésének kezdete a török hódítással áll összefüggésben. A 15. századtól a sorozatos támadások következtében a tengerhez közeli szárazföldi területek lakosságának nagy része a szigeteken keresett menedéket. 1432-ben az akkor még Zizmana Gnivizának (Zismunae) nevezett helyen Francesco Foscari dózse engedélyével és IV. Jenő pápa bullájával új kolostort alapítottak.[2] A kolostor alapítója Nikola Milinović dominikánus szerzetes, egy szegény trogiri család gyermeke volt, aki a rend velencei kolostorát látva elhatározta, hogy saját szülőföldjén is ilyen kolostort épít fel. Erre a célra egy csendes, a világ zajától távoli helyet keresett és ezt Čiovo szigetének ezen a lakatlan részén találta meg. Nikola atya lett a kolostor első elöljárója is, akik a nép szerény és tiszta élete miatt már életében boldog Nikolának nevezett és amikor 1451-ben elhunyt, egyszerű módon temették el a templom padozatába, a „testvérek lába alá”.[2] Az első részletes írásos feljegyzés a kolostorról és templomáról a 16. századból 1579-ből származik, amikor a veronai püspök, a későbbi bíboros Agostino Valier apostoli látogatást tett Dalmáciában.[2] Az itteni szerzetesek nem láttak el egyházi szolgálatot. Idejüket imádsággal, tanítással, igehirdetéssel töltötték. Birtokaikon juhokat neveltek és kertészkedtek. Amikor a 16. század elején éhínség uralkodott Averolda spalatoi érsek megkereste őket, hogy amíg az éhínség tart a közeli Slatine település lelkipásztori szolgálatát lássák el. Végül 1580-ig működtek ott a domonkos atyák, ekkor a žednoi plébánia szolgálatát bízta rájuk.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. A hatalomváltás következményeként a szerzetesrendeket betiltották számos kolostor megszűnt. Erre a sorsra jutott ez a kolostor is. Az utolsó itteni szerzetesek Jordan Vranjican és Jacint Stalio voltak, akiket Rajmond Gučetić tartományfőnök utasítására Čiovo szigetéről más kolostorba helyeztek.[2] 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1880-ban 73, 1910-ben 102 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 374 fő volt, akik a turizmus mellett mezőgazdaságból (szőlő- és olívatermelés) éltek.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 73 | 89 | 103 | 102 | 0 | 268 | 242 | 266 | 249 | 223 | 301 | 613 | 370 | 374 |
(1857-ben, 1869-ben és 1921-ben lakosságát Žednohoz számították. 1948-ig településrészként tartották nyilván. 1991-ig az adatok a szomszédos Mastrinka lakosságát is tartalmazzák.)
Nevezetességei[szerkesztés]
A Szent Kereszt tiszteletére szentelt domonkos kolostora[5] a 15. század első felében épült. Templomának oltárán nagyméretű, fából faragott kereszt áll, melyet csodatevőnek tartanak. A legenda szerint 1600. április 1-jén nagyszombaton a kereszt vérzett.[2] A keresztet olajfából faragta egy ismeretlen prizidnicai szerzetes. Magassága 2,20 méter, szélessége 1,60 méter. Krisztus halványszínű, nyílt sebekkel és duzzadt vénákkal teli fára szögezett, szenvedő teste felett a kereszt csúcsára késő gótikus betűkkel írták a latin "INRI" feliratot. Az egyik leghíresebb ilyen tárgyú műalkotás egész Dalmáciában. Értékes a 15. századi gótikus széksor, melyet Szent Domonkos, Veronai Szent Péter és oroszlánok stilizált alakjai, valamint a trogiri Čipiko család címere díszít. Valószínűleg ez a család építtette a templom kórusát, mely a későbbi átalakítások során már elveszítette eredeti formáját. Ugyanez történt a hívek gótikus padsoraival is, de ma is felismerhető a csúcsos árkádok, konzolok és zsinegek motívumaival díszített támlájuk.[2] A templom búcsújáróhely. Különösen így van ez a nagyböjt péntekjein, a nagyhéten és Krisztus mennybemenetelének ünnepén. A késő gótikus kerengőből egy gótikus ajtókkal és ablakokkal ékes kolostor csarnokba érkezünk. Itt szoktak összegyűlni a szerzetesek, hogy a prior előtt nyilvánosan megvallják bűneiket. Az eredeti berendezéséből csak a zsinór, oszlop, ág és szőlőmotívumokkal, valamint szerzetes alakokkal díszített gótikus famennyezet maradt. A kolostornak a trogiri származású Fantin della Valle jóvoltából nagyon gazdag könyvtára is van, aki 1475-ben bekövetkezett halálakor könyveit az itteni domonkos atyákra hagyta. Mivel della Valle a római kúria (Sacra Rota Romani), a legfelsőbb egyházi bíróság egyik bírája volt könyvei főként a jog területéről származtak, de számos teológiai, nyelvészeti, filozófiai és retorikai mű is megtalálható köztük. A kolostor az évszázadok során a gazdag nemesektől számos értékes műtárgyat kapott. Ezek többségét ma a trogiri domonkos kolostor gyűjteményében őrzik.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f g h Slatine-portal.com:Dominikanski samostan sv. Križa na Čiovu Archiválva 2016. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3492.
További információk[szerkesztés]
- Trogir város hivatalos oldala (horvátul)
- Trogir turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2016. február 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- A Szent Kereszt kolostor és templom története (horvátul)
- A kolostor története és leírása (horvátul)
