Putišići
| Putišići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Omiš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21205 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 37 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 505 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 30′ 38″, k. h. 16° 42′ 23″Koordináták: é. sz. 43° 30′ 38″, k. h. 16° 42′ 23″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Putišići falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Splittől légvonalban 21, közúton 41 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 36 km-re északra, Poljica északi részén, a Mosor-hegység északi lejtői alatt fekszik.
Története[szerkesztés]
A település a középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. A 16. század első felében került török uralom alá, ahol Poljica szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. A moreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett.
Putišići első írásos említése a 15. századból származik és egészen 1848-ig önálló plébániája volt. Ekkor azonban a srijane-gornji dolaci plébániához csatolták, később pedig a donji dolaci plébánosok látták el az egyházi szolgálatot. 1857-ben 91, 1910-ben 108 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 46 lakosa volt, akik a donji dolaci plébániához tartoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 91 | 0 | 147 | 104 | 108 | 108 | 184 | 185 | 153 | 167 | 155 | 132 | 120 | 69 | 56 | 46 |
(1869-ben lakosságát Donji Dolachoz számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
A Mindenszentek templom a Donji Dolacról Srijane felé vezető út mellett található. A 17. század végén építették és 1702-ben szentelték fel a szent lelkek tiszteletére. Ma formáját 1796-ban nyerte el, amikor négyszögletes apszist és hajót építettek hozzá. Már a következő évben felépítették a homlokzat fölött álló, három harang számára kialakított harangtornyot. Az apszisban áll a márvány főoltár a Mindenszenteket ábrázoló oltárképpel. Az oltár márvány félköríves falazattal kapcsolódik az oldalfalakhoz, melyeken Jézus és Mária szíve képei láthatók. Az oltár előtt 1977-ben alakították ki az új liturgikus teret a szembemiséző oltárral, az ambóval és a keresztelőmedencével. A hajóban álló mellékoltár a Gyógyító boldogasszony tiszteletére van szentelve rajta Szűz Mária szobrával.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Omiš város hivatalos oldala Archiválva 2016. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Omiš város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
