Živogošće

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Živogošće
Živogošće településrészei Porat és Mala Duba
Živogošće településrészei Porat és Mala Duba
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségPodgora
Jogállás falu
Irányítószám 21329
Körzethívószám (+385) 21
Népesség
Teljes népesség509 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság57 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Živogošće (Horvátország)
Živogošće
Živogošće
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 11′ 15″, k. h. 17° 09′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 11′ 15″, k. h. 17° 09′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Živogošće témájú médiaállományokat.

Živogošće falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Podgorához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Makarska központjától 18 km-re, községközpontjától 10 km-re délkeletre Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység lejtői alatt a tengerparton, az Adria-parti főút mentén, a makarskai riviérán fekszik. Településrészei a tengerparti Porat, Mala Duba és Blato, valamint az ötven méterrel magasabban fekvő régi út menti Strnj és Murava.

Története[szerkesztés]

Živogošće a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. Erre utalnak a határában található illír halomsírok. A mai ferences kolostor közelében forrás található, melynél a rómaiak villagazdaságot létesítettek. A helynek Liciniana volt a római neve, melyet a közeli tengerparton található sziklába vésett, a Pokrivenica forrást dicsőítő vers tartalmaz. A kolostor kerengőjében ókeresztény bazilika maradványai találhatók, melyből azt a következtetést lehet levonni, hogy a hely birtokosa Licinian keresztény volt. A település maga is az élővíz (živa voda) forrásról kapta a nevét. Živogošće településként a 13. században szerepel először írott forrásban. A török a 15. század végén szállta meg ezt a vidéket. A település azután lett különösen ismert, hogy a 17. században Mostar környékéről ferences atyák érkeztek ide. A ferencesek 1563-ban először a közeli Drašnicére jöttek, majd onnan 1615 körül települtek át Živogošćére, ahol megalapították kolostorukat, amely mellett felépítették kis templomukat. A kolostorból kiindulva látták el ezután a környék településeinek lelki szolgálatát. Már a kolostor megalapításától fogva működött itt alapiskola és középiskola is. A térség 1684-ben szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves török uralom alól. Ezután Velencei Köztársaság része lett. 1735-től 1807-ig a szerzetesek távozásáig a kolostorban noviciátus is működött. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1807-ben a kolostort megszállta a francia katonaság elűzve a szerzeteseket, 1821-ben azonban újra visszatértek a ferencesek. A településnek 1857-ben 542, 1910-ben 818 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1973-ban a kolostor emeleti keleti részébe Zágrábból a Miasszonyunk Társaságának szerzetes nővérei érkeztek. Az Adria-parti főút megépítése fellendítette a turistaforgalmat. A lakosság az 1962-es földrengést követően, majd a főút megépítése után a hegyi településrészekről a tengerpart közelébe költözött át. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 509 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
542 599 629 792 789 818 779 695 612 538 461 434 402 457 538 509

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus temploma és kolostora a település meghatározó épülete. A ferencesek 1615 körül Drašnicéről érkeztek ide és csakhamar felépítették kolostorukat. 1620-ra felépült a mai templom helyén állt kis méretű kolostortemplom is, melyet 1766-ban elbontottak és a helyére építették fel a mai templomot, amely 25 méter hosszú és 9,20 méter széles. A templom melletti harangtorony egy emelet magas. A templom homlokzatán körablak, a szentélyben fából faragott oltár látható. Az oltár mögött található a sekrestye, efelett pedig a szerzetesek kórusa az orgonával. A templomhajóban Szűz Mária, Szent Antal, Jézus szíve és Szent Paszkál tiszteletére szentelt oltárok állnak, valamennyi a 19. században készült. A Szűz Mária oltár Szűzanya a kis Jézussal képe a skót származású magyar festőművész, Falkoner Polikarp alkotása a 18. század első feléből. A Szűz Mária oltár mellett a Fájdalmas Szűzanya bádoglemezre festett képe látható. A templomban egy harmadik Mária-kép is található, mely ugyancsak a magyar művész alkotása. Ezt a képet Petar Karapandžić atya adományozta 1727-ben a templomnak, aki Mária Terézia gyóntatójaként abban az időben Bécsben tartózkodott és a császárnő eredetileg a képet neki ajándékozta. A kolostor 1906-ban kapta mai formáját, de ezután is többször javították és megújították.
  • A Szent Domonkos tiszteletére szentelt temploma 1903-ban épült a régi, kisebb templom helyén neoromán stílusban. A templom a tengerpart feletti hegyen áll, ahol a mai temető is található. A templom ötszögű apszissal, bejárata felett kőrozettával épült. A homlokzat felett található a harangtorony. A főoltárt 1903-ban Miho Markovina spliti mester készítette, Szent Domonkos és Szent Ferenc szobrai láthatók rajta.
  • A tengerparton a Pokrivenica-forrás feletti sziklába 16 latin hexameterből álló epigrammát véstek. A 474-ből származó felirat a klasszikus latin irodalom szép példája, szerzője a római számvevő Licinian a ma is ott csobogó forrást dicsőíti vele.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Živogošće
A Wikimédia Commons tartalmaz Živogošće témájú médiaállományokat.