Falu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Régi falusi ház Ómassán
Tarcal központja

A falu nem zárt építkezésű csoportos település, a városnál rendszerint kisebb településforma. A történelem folyamán a falvak lakossága főként mezőgazdasággal foglalkozott.

Falu és község[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népességszám alapján a falvakat a következő csoportokba soroljuk:

  • törpefalu (100 fő alatt);
  • aprófalu (100–500 fő);
  • kisfalu (500–1000 fő);
  • középfalu (1000–2000 fő);
  • nagyfalu (2000-5000 fő);
  • óriásfalu (5000-10000 fő);

A falut a községtől az különbözteti meg, hogy a falu településföldrajzi fogalom, míg a község jogi és közigazgatási kategória. Magyarországon a kettő a közbeszédben gyakran összemosódik, mert a magyar önkormányzati rendszerben a két hagyományos településforma (város és falu) a helyi kormányzás legalsó szintjével (város és község) nagymértékben egybeesik. Ráadásul a városi típusú településeknél az elnevezésnek semmi jelentősége sincs, csak statisztikai. A magyar településszerkezetre jellemző, hogy míg Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon, tehát a hegyvidékes területeken rengeteg apró- és törpefalu található, addig az Alföldre inkább a nagy kiterjedésű óriásfalvak, illetve a másik véglet, a tanyák jellemzők. Ebből következik, hogy míg például Borsod-Abaúj-Zemplén és Baranya megyékben a települések száma 300 fölött van, addig például Hajdú-Biharban és Csongrád megyében 100 alatt. (Lásd: Magyarország megyéi.)

Károlyfalvai utcakép

Alaprajzuk, szerkezetük szerint a községek a következő típusokba tartozhatnak:

  • egyutcás falu: az országút két oldalán elhelyezkedő szalagtelkekből áll;
  • orsós alaprajzú falu: szintén egyutcás, de a település közepén térré szélesedik;
  • körfalu: központi főtér körül helyezkednek el a telkek;
  • sakktábla-alaprajzú falu: szabályos alaprajz, párhuzamos utcák jellemzik;
  • halmazfalu: szabálytalan alaprajzú;
  • széttördelt falu: a házak utak mentén, egymástól távolabb állnak.

A falvak átalakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falvak lakosságának alakulására több folyamat is hatással van, úgymint: urbanizáció (a népesség – többnyire a kedvező munkalehetőségek miatt – a falvakból a városokba vándorol), dezurbanizáció (a városi népesség falvakba vándorlása, melyet főként a békésebb életmód iránti vágyódás válthat ki), agglomerálódás (a nagyvárosokhoz közeli falvak agglomerációs gyűrűvé alakulása), szuburbanizáció (a városi népesség agglomerációba költözése.) Magyarországon jelenleg az urbanizáció és a szuburbanizáció a legjellemzőbb.

A falusi élet előnyei közé tartozik a jelentősen olcsóbb telekár (kivéve a felkapottabb agglomerációs településeken, bár a belvárosi lakásárakhoz viszonyítva még azok is olcsóak), az állattartási és növénytermesztési, kertészkedési lehetőség. Hátrányai közé tartozik a munkalehetőségek és szolgáltatások kevésbé széles köre. A munkanélküliség mellett a falvak egyik legnagyobb problémája a fokozatos elöregedés.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]