Helyi önkormányzatok Magyarországon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A magyar helyi önkormányzás a helyi közigazgatási szervek jogszabályok keretein belüli jogát, lehetőségeit jelenti a közügyek jelentős részének saját hatáskörben és a lakosság érdekében történő szabályozása és igazgatása terén. Az önkormányzati törvény (Ötv.) az ellátandó feladatok közül azokat nevesíti, emeli ki, amelyek a helyi társadalom közösségi életének legfontosabb területeit érintik.

A helyi önkormányzás lehetővé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége – közvetlenül, illetőleg a választott helyi önkormányzata útján – önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeit.

Az Országgyűlés, támogatva a helyi közösségek önszervező önállóságát, segíti az önkormányzáshoz szükséges feltételek megteremtését, előmozdítja a közhatalom demokratikus decentralizációját. A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak. A helyi önkormányzat – a törvény keretei között – önállóan szabályozhatja, illetőleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Döntését az Alkotmánybíróság, illetve bíróság kizárólag jogszabálysértés esetén bírálhatja felül.

A helyi önkormányzat – a választott helyi képviselő-testület által, vagy a helyi népszavazás döntésével – önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Az önként vállalt helyi közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért. Az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezően előírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását.

A helyi önkormányzatiság története[szerkesztés]

A helyi önkormányzat ugyanakkor történelmi fogalom is, a városfejlődés egyik állomása, amikor a városi privilégiumok tartalmaztak (tartalmazhattak) helyi önkormányzatra vonatkozó engedményeket. Ilyen volt például a bírák és a polgármester szabad megválasztása. Az első magyar városi priviliégiumokat az úgynevezett fehérvári jog tartalmazta. Ezen jogokat - stílszerűen - Székesfehérvár kapta meg elsőként, a hagyomány szerint már I. István királytól, de az írásos emlékek bizonyítékai szerint III. István adományozta az első magyar városi jogokat Székesfehérvárnak.

A helyi önkormányzatok típusai[szerkesztés]

Magyarország területi tagozódásáról az Alkotmány rendelkezik. Ehhez illeszkednek az önkormányzati szintek is. A helyi önkormányzatok két típusa különböztethető meg: a települési és a megyei (vagy másképpen területi) önkormányzatok. A települési önkormányzatok helyi önkormányzatok, a megyei önkormányzatok a területi tagozódás alapján területi, az önkormányzáshoz való jog alapján helyi önkormányzatnak minősülnek.

Az önkormányzatok szintje között nincsen alá- és fölérendeltségi viszony, nem utasíthatják egymást, a kölcsönös érdekeket szem előtt tartván együttműködnek, és tiszteletben tartják egymás helyi önkormányzáshoz való jogát, autonómiáját.

Helyi önkormányzati választások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]