Magyarország bíróságai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magyarország bíróságairól A Magyar Köztársaság Alkotmánya X. fejezete rendelkezik. Eszerint a bíróságok védik és biztosítják az alkotmányos rendet, az állampolgárok jogait, ellenőrzik a közigazgatási határozatok törvényességét és büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

A bíróságok az igazságszolgáltatást gyakorló, más hatalmi ágaktól független, politikailag és világnézetileg semleges, önálló hatóságok.

A bíróságok feladatait a bírók és egyéb bírósági alkalmazottak látják el. A bírókat a köztársasági elnök nevezi ki határozatlan időre, és adott esetben ő is menti őket fel. A bírák kinevezésének feltétele a büntetlen előélet, egyetemi jogi végzettség, jogi szakvizsga, legalább három év joggyakorlat és legalább egy év bírósági titkárként, ügyészségi titkárként, ügyvédként, közjegyzőként vagy jogtanácsosként teljesített munkaviszony,vagy legalább egy év kormánytisztviselőként, illetve köztisztviselőként központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben teljesített munkaviszony, vagy nemzetközi szervezetnél ill. az Európai Unió valamely szervénél az igazságszolgáltatással összefüggő tevékenység.[1]

A bíróságok igazgatásának központi feladatait az Országos Bírói Tanács látja el. A legmagasabb szintű bíróság Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság (2012. január 1-jétől: Kúria), amely biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységességét az ítélőtáblákon, a törvényszékeken, a munkaügyi bíróságokon és a helyi bíróságokon. Jóllehet a bíróságok szintjei hierarchikusak, a bírói függetlenség elve szerint nincs köztük alá- és fölérendeltségi viszony.

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága alapvető feladata a törvényhozó és a végrehajtó hatalom alkotmányos működésének ellenőrzése.

Peres ügyek időigénye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akár még a média is hírt ad arról, ha úgy találják, hogy egy eljárást szokatlanul gyorsan és eredményesen fejeznek be.[2]

Ugyan ritkaságszámba megy a fentiek szerint, ha pár nap alatt lezárnak egy peres ügyet, az adatok mégis azt mutatják, hogy gyakran megszületik 3 hónapon belül az ítélet a helyi bíróságokon (2008-ban 130 ezer ilyen eljárás volt).[3]

Ezzel szemben több ezer per évekig is elhúzódik első fokon (kb. 6000 olyan ügyet zártak le a helyi bíróságokon 2008-ban, amit még 2005-ben vagy az előtt kezdtek meg). [3]

Az igazságszolgáltatás alapelvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1. A bírói függetlenség elve
  • 2. Az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elve
  • 3. Az igazságszolgáltatás egységének elve
  • 4. A társasbíráskodás, az ülnökök részvételének elve
  • 5. A bírósági tárgyalás nyilvánosságának elve
  • 6. Az anyanyelv használatának elve
  • 7. Az ártatlanság vélelmének elve
  • 8. A védelem joga és az ügyvédség
  • 9. A jogorvoslati jogosultság elve
  • 10. A tisztességes eljárás elve

A bírói hatalom egyetlen korlátja a törvényeknek való alárendeltsége.

A bírák függetlenek, ítélkezésükben semmilyen módon nem befolyásolhatóak, politikai tevékenységet nem folytathatnak. Minden jogsérelem vagy jogvita elbírálására a bíróságnak van kizárólagos hatásköre, mely egyébként mindent megtesz a jogszabályok alkalmazásának egységességéért.

Bizonyos eseteket kivéve a tárgyalások nyilvánosak, azokon bárki részt vehet. Az érintettek jogosultak anyanyelvük használatára, a védelemre, és senki sem tekinthető bűnösnek addig, amíg bűnösségét jogerős bírósági határozat meg nem állapítja. A felek az ítéletek és a végzések ellen jogorvoslattal élhetnek, azaz fellebbezéssel, ha pedig az ítélet fellebbezés hiányában vagy fellebbezést követően másod- vagy. harmadfokon jogerőre emelkedett, meghatározott esetekben perújítást vagy felülvizsgálatot indítványozhatnak.

Bíróságok hatáskörei – négyszintű ítélkezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A helyi bíróság minden hatáskörébe tartozó ügyben (ezek nem súlyos vagy nagy horderejűek) első fokon jár el. Általában egyesbírák járnak el, kizárólag súlyosabb, nyolc évi szabadságvesztéssel is büntethető cselekmények miatt indult büntetőügyekben jár el egy bíróból és két ülnökből álló tanács. Ha a bíróság határozata ellen nincs fellebbezés, a határozat első fokon jogerőre emelkedik.
  2. A törvényszékeken másodfokon elbírálják a helyi bíróságok és a munkaügyi bíróság ellen benyújtott fellebbezéseket. A súlyosabb ügyek (pl. emberölés) első fokon a törvényszékekhez kerülnek. Öt törvényszéken katonai tanács működik, és a munkaügyi bíróságok ennek székhelyén működnek. Ha a másodfokú ítélet ellentétes az elsőfokú ítélettel, lehetőség van újbóli fellebbezésre, ezzel az ügy harmadfokra kerül.
  3. Az ítélőtáblák (=táblabíróságok) adott régióra kiterjedő hatáskörrel rendelkeznek. Másodfokon bírálják el a törvényszékek határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket, továbbá büntetőügyekben harmadfokon a másodfokú ügyek elleni fellebbezéseket (polgári ügyekben harmadfokú eljárás nincs, csak perújítás vagy felülvizsgálat).
  4. A Kúria elsősorban elvi irányítást gyakorol, és harmadfokon elbírálja az ítélőtáblák másodfokú büntetőügyeinek fellebbezéseit.

A legfelsőbb bíróság elnökeinek listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1884 előtt a mindenkori országbíró töltötte be a Magyar Királyi Kúria elnöki tisztségét. Ezt a státuszt az 1884. évi XXXVIII. tc. változatta meg, amikor az országbírói funkció pusztán szimbolikussá vált.

Magyar Királyi Kúria (1723-1949)
Legfelsőbb Bíróság (1949–2012)
Kúria (2012–)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2011. évi CLXII. törvény 4.§ (1) bekezdés
  2. [1] Index, 2009. június 12.
  3. ^ a b bírósági országos statisztika