Jankó Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jankó Péter
A Legfelsőbb Bíróság elnöke
Hivatali idő
1950 – 1953
Előd Somogyi Ödön
Utód Molnár Erik

Született 1907. augusztus 20.
Pápa
Elhunyt1955. szeptember 15. (48 évesen)
Budapest

Foglalkozás bíró
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1907, jogtudomány)

Jankó Péter (Pápa, 1907. augusztus 20.Budapest, 1955. szeptember 15.) bíró, számos háborús bűnös perében, köztük a Szálasi-perben tanácsvezető népbíróként ítélkezett, később a legfőbb koncepciós perekben vezető bíró volt.

Élete[szerkesztés]

A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát 1930-ban. A budapesti Központi Járásbíróságon kezdett dolgozni, majd 1941-től a Pestvidéki Törvényszéken dolgozott. 1945 májusától a Budapesti Népbíróság tagja, 1946 novemberétől másodelnöke, 1949. szeptember–október között pedig elnöke. 1948 első felében és 1949 novemberétől 1950 decemberéig a Népbíróságok Országos Tanácsa tanácselnöke.

Jankó tárgyalta több háborús bűnös, többek között Endre László, Szálasi Ferenc és társai ügyét. 1947-től a nagy koncepciós perekben tanácselnök, így például a Magyar Közösség perében, de ő tárgyalta első fokon a Rajk-pert is. Ebben a perben, mint kiderült, végig Rákosi Mátyás adta az utasításokat. 1950-től haláláig a Legfelsőbb Bíróság másodelnöke, 1953 nyaráig lényegében vezetője, majd meghatározó szerepe egyre csökkent. 1955-ben öngyilkos lett.

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Elődje:
Somogyi Ödön
A legfelsőbb bíróság elnöke
1950–1953
Utódja:
Molnár Erik