Népszavazás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Átlátszó szavazóurna egy franciaországi népszavazáson

A népszavazás (ritkábban használt nevén referendum) a választópolgárok akaratának az érvényesítése, a demokráciának (népuralomnak) közvetlen formája, amely a demokratikus berendezkedésű országokban a hatalom forrása. A közhatalom önkényével szemben betölti a fékek és az ellensúlyok legjelentősebb szerepét. Az alkotmány szabályozza, hogy mely témákat szükséges és/vagy tilos népszavazásra bocsátani, ezért kiírása a alaptörvényből kifolyólag lehet kötelező vagy kezdeményezhető. A választópolgár a parlamenti választások, illetve a helyi önkormányzati választások között ily módon kifejezheti akaratát, illetve véleményét bizonyos kérdésekben. Lehet helyi jellegű, érinthet nagyobb területi egységet, vagy országos jelleggel bírhat. Eredményessége függhet a jogszabályokban meghatározott feltételek teljesítésétől, vagy lehet mindig eredményes. Gyakoriságát jelentősen befolyásolja az előírt feltételrendszer a kezdeményezéséről és a népszavazás eredményességről.

A népszavazás osztályozása a kiírás alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kötelező[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ilyen lehet például:

  • Az alkotmány,
  • az alkotmány módosítását,
  • a költségvetéssel, az adókkal, illetékekkel, vámokkal kapcsolatos kérdések.
  • Ugyanez vonatkozhat a nemzetközi szervezetekbe való belépésre és
  • az alkotmányból nem levezethető törvényekre.

Kezdeményezhető (fakultatív)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népi kezdeményezés alapján, amikor a népszavazást egy adott kérdésben, legalább a jogszabályban meghatározott számú választópolgár kéri a megadott határidőn belül. A nemzetközi gyakorlatban a népszavazást érvényesen kezdeményezheti a választópolgárok kb. 1%-a, de léteznek ettől jóval magasabb érvényességi feltételek is.
  • A kiírás a parlament/önkormányzat döntése alapján történik, amikor a parlamenti képviselők vagy az önkormányzat egy része, vagy a kormány azt kezdeményezi. Dönthetnek a választópolgárok kezdeményezésére is, amikor azok nem terjesztenek be megfelelő számú kezdeményező aláírást.

Tiltott téma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyes államalakulatoknak, térségeknek, és településeknek az alapszabályaiban meghatározzák, hogy mely témákról tilos népszavazást tartani. Ilyenek lehetnek például:

  • a költségvetéssel, az adókkal, illetékekkel, vámokkal kapcsolatos kérdések,
  • a hatályos nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek,
  • a népszavazás alkotmányos rendelkezései,
  • a parlament hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdések,
  • a parlament feloszlása,
  • a kormányprogram,
  • a hadiállapot kinyilvánítása, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetése,
  • a fegyveres erők alkalmazása,
  • a helyi önkormányzati képviselő-testületek feloszlatása,
  • a közkegyelem gyakorlása.

A népszavazás osztályozása a jogi kötelezettség szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ügydöntő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredményes ügydöntő népszavazással a nép kifejezi az akaratát. Jogilag ez köti a közhatalmat. A kötelező népszavazás mindig ügydöntő.

Véleménynyilvánító (konzultatív)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A véleménynyilvánító népszavazás nem köti jogilag a közhatalmat, de mindenképpen befolyásolja döntése tartalmát a választópolgárok azonosuló vagy elutasító véleménye. Véleménynyilvánító népszavazás csak a nem kötelezőknél lehetséges.

A népszavazás osztályozása a döntéshozatali folyamatra tett hatása szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felülbíráló népszavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állampolgárok ezzel a módszerrel a közhatalom egyedi döntéseit utasíthatják el. Felülbíráló népszavazás hat a politikai döntéshozatal korábbi lépéseire. Valójában egy a politikai hatalom által ellenőrzött rendszer.

  • Határidőhöz kötött felülbíráló népszavazás kezdeményezése a nem végrehajtott politikai döntésekre. Ez a rendszer a döntéshozókat előzetes megegyezésre ösztönzi a lehetséges népszavazás kezdeményezőivel.
  • Időben korlátozás nélküli felülbíráló népszavazás bármikor kezdeményezhető a „végrehajtott” döntéseknél.

Kezdeményező népszavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állampolgárok kezdeményezésükkel (iniciatívájukkal) a politikai döntéshozás új folyamatát indíthatják el.

  • Kezdeményező közvetlen népszavazás a politikai pártok elsődleges hatalmi helyzetének a gyengítését szolgálja. A lényege, hogy a népi kezdeményezéseket kormányzat vagy törvényhozás beavatkozása nélkül bocsátják népszavazásra.
  • Kezdeményező félig-közvetlen népszavazás esetében a kormányzat és/vagy a törvényhozás még a népszavazás kiírása előtt tárgyalja a javaslatot. A politikai döntéshozók javaslatát és a kezdeményezés szövegét bocsátják népszavazásra.

A népszavazás osztályozása eredményesség szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindig eredményes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor a szabályosan lebonyolított népszavazásnál nincs meghatározva a választópolgárok legkisebb kötelező részvételi aránya, ezért a népszavazás mindig eredményes.

Feltételhez kötött eredményesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredményes népszavazás egyik feltétele lehet a választópolgárok kötelező részvételi arányának vagy /és az igen szavazatok számának a kötelező elérése. Hasonlóan megszabható a szükséges számú térségek vagy az ott élő népcsoportok jóváhagyásának a feltétele.

A népszavazás következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szakemberek következtetése alapján (Kirchgässner–Feld–Savioz 1999), a szélesebb jogkörű népszavazás intézményével rendelkező térségekben nagyobb a makrogazdasági teljesítménye, mint a többié. Ott gazdaságosan bánnak az adóbevételekkel és kisebb a közösség eladósodása. A közkiadások a többi régióhoz képest sokkal alacsonyabbak, mivel döntéseik tükrözik az állampolgárok véleményét.

Társadalmi hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magasabb az állampolgári elégedettségi szint (Stutzer és Frey (2006)), ez a közös döntéshozatalnak és a magasabb életszínvonalnak a következménye. A törvényesítő-integráló szerepe által javul a közösségek megtartó ereje. A polgárok általában az ilyen típusú közösségi döntéseket igazságosnak tartják. Továbbá nem tartják (Sniderman 1993) túlzottan megterhelőnek, ami az eldöntendő kérdés előzetes és jó tájokoztatásnak is köszönhető.

Bírálata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Költséges és felesleges pénzpazarlás.
  • A nép nem elég érett a felelősségteljes döntésekre.
  • A gyakori népszavazás a valós demokrácia alapja és a fokmérője.
  • A népszavazás erőteljes korlátozása csorbítja a demokráciát.

Népszavazások a világban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népszavazások Európában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai országokban a 20. század folyamán a népszavazások alkalmazásának eltérő gyakorlata alakult ki. Az országok egy részében csak igen ritkán, a legnagyobb horderejű politikai változások (új alkotmány, új valuta vagy EU-csatlakozás) utólagos legitimációjára használják a szavazást. A kisebb népességű országokban (vagy nagyobb országok tartományaiban) viszont többször is sor kerül népszavazásra, akár kisebb súlyú kérdésekben is.

Franciaország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Alkotmányról való szavazásra felhívó francia kampányplakátok 2005-ben

Franciaországban a polgári köztársaság megszületése óta tartanak népszavazásokat. A jelenlegi francia alkotmány 3. cikkelye rendelkezik a közvetlen demokrácia eme eszközéről.[1] Az első népszavazáson, 1793 júliusában a köztársasági alkotmányt hagyták jóvá a polgárok. Azóta 24 alkalommal hívták országos voksolásra a franciákat. A legtöbbször (11 alkalommal) az alkotmány változásairól kellett szavazni. Franciaországban – Magyarországtól eltérően – lehetséges külföldi államokat érintő ügydöntő referendum megtartása is, így a polgárok véleményt nyilváníthattak Nagy-Britannia és Írország Európai Közösségi tagságáról, Algéria önállóságáról és Új-Kaledónia autonómiájáról. (Franciaország népszavazást helyezett kilátásba Törökország EU-tagságát illetően is.)[2] A legutóbbi referendumon 2005. május 29-én a franciák az EU válságát kiváltva elutasították az Európai Alkotmányt.[3]

Németország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népszavazás intézménye Németországban a 1919-es weimari alkotmányig nyúlik vissza, amely a birodalmi elnök számára tette lehetővé népszavazás kiírását fontos kérdésekben, illetve a parlament alsó- és felsőházának vitája esetén. A Weimari köztársaság ideje alatt két népszavazásra került sor.[4][5]

Az NSZK-ban szövetségi szinten egyáltalán nem alkalmazzák a népszavazás eszközét. Az NSZK 1949-es megalapítása óta egyetlen országos voksolásra sem került sor. A népszavazásról az alkotmány 20-as cikkelye rendelkezik, amely a képviseleti hatalomgyakorlással (parlament) egyenrangúként ismeri el azt.[6] 2006-ban az FDP kezdeményezte, hogy az alkotmányban szövetségi szinten is kapjanak nagyobb szerepet az ún. népi kezdeményezések. A CDU azonban szükségtelennek tartotta a közvetlen demokrácia szövetségi szintre emelését, így a terv elbukott. Jelenleg a baloldali pártok (SPD, PDS) és a Zöldek terve körül zajlik vita, amely a parlamenti demokrácia szövetében helyezné el a közvetlen demokrácia elemeit. A terv szerint svájci minta alapján bevezetésre kerülne az ún. „népvétó” (Vetoinitiative), amely a Bundestag által már elfogadott törvényeket is semmissé tehetné.

Tartományi és az az alatti közigazgatási szinteken gyakran előfordul népszavazás. A legnagyobb súlyt Bajorországban és Berlinben kapta a népszavazás intézménye, itt a tartományi parlament népszavazás útján történő visszahívására is lehetőséget ad az alkotmány. Németország minden tartományában tartottak már népszavazást, mivel a tartományi alkotmány életbe lépéséhez ez szükséges. Az elmúlt években egyre erősödő országos mozgalom indult a népszavazás intézményének erősítése érdekében. A Több Demokráciát! (Mehr Demokratie!) névre keresztelt mozgalom az 2006-ban sikerrel harcolt ki Hamburgban referendumot a népi kezdeményezések megkönnyítése ügyében[7], míg további három tartományban a parlament szállította lejjebb a népszavazások kezdeményezéséhez szükséges aláírások számát.[8]

Olaszország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olasz jogrend kétféle népszavazást ismer:

  • Alkotmányozó népszavazás – az Olasz Köztársaság alkotmányának változásairól népszavazás is dönthet. A voksolást a parlament két házában helyet foglaló képviselők ⅔-a vagy pedig 500 000 aláíró kezdeményezheti.
  • Törvényhozó népszavazás – A már létező törvények megerősítésére, illetve teljes vagy részleges eltörlésére irányuló népszavazás. A népszavazás megtartását 500 000 aláírás benyújtásával lehet kezdeményezni.

Alkotmányozó népszavazásra a világháború óta egyszer, 2001-ben került sor. Ennél jóval gyakoribb a törvényhozó népszavazás. 1974 óta 14 alkalommal, összesen 49 ügyben hívták urnákhoz az olasz polgárokat. A legnagyobb szabású az 1995. június 11-i referendum volt, amikor 12 kérdésre kellett választ adni.

Svájc[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájcban a népszavazás a politikai rendszer szerves része és gyakran alkalmazott eszköze. Svájc szövetségi állam, ám Németországgal ellentétben a népszavazás az alpesi országban szövetségi szinten is nagyobb szerepet kap. 1848. és 2006. év között szövetségi szinten összesen 543 népszavazás volt. A nagy gyakorisággal bekövetkező voksolások, parlament által hozott bármilyet törvényt felülbírálatának a lehetősége, valamint felesleges részvételi küszöbök és más hatalmi eszközök hiánya, amellyel a népszavazást a politikai hatalom megakadályozhatnák, élénkítik a pártok és a közvélemény kapcsolatát. Ugyanakkor arra készteti a parlamenti erőket, hogy a reformokat közösen, mindenki által elfogadható kompromisszumokkal dolgozzák ki. A népszavazás erős mivolta teszi Svájcot az ún. kompromisszumos (konszenzusos) demokrácia mintaországává. A népszavazások több mint fele az utolsó 35 évben valósult meg és egyre népszerűbbek. A népszavazás lebonyolítása előtt az ügyet széles körű társadalmi vitára bocsátják, majd minden szavazópolgárt kellő időben, írásban tájékoztatnak a mellette és az ellene szóló érvekről. A népszavazás mindig érvényes és az eredménye kötelező. Némelyik kantonban a népszavazás intézménye kiterjed például a költségvetés kérdéseire, beleértve az adókat és a kiadásokat. Svájcban a népszavazások kezdeményezésének három útja ismert:

  • Kötelező népszavazás: Az alkotmány legcsekélyebb változását a parlament mellett a polgároknak és a kantonok többségének is jóvá kell hagynia. Ugyanez vonatkozik a nemzetközi szervezetekbe való belépésre és az egy évnél hosszabb időre tervezett és az alkotmányból nem levezethető szövetségi törvényekre.[9]
  • Kezdeményezhető (fakultatív) népszavazás esetén a törvényalkotók és a kérelmezők képviselői kötelesek megtárgyalni az érvényesen beadott folyamodványt, mely tartalmazza a polgárok szükséges számú aláírását. Eredményes tárgyalás esetén a beadványt beépítik a jogszabályokba. Ha nincs köztük egyetértés a témával kapcsolatban, akkor kötelesek népszavazást kiírni.
    • Határidőhöz kötött felülbíráló népszavazás kezdeményezése a nem végrehajtott politikai döntésekre. A polgárok képviseleti szerveinek (pártok, egyesületek) lehetőségük van bármely még nem hatályos szövetségi vagy kantonális törvény népszavazás útján történő megerősítésére vagy elvetésére. Legalább nyolc kanton által kezdeményezhető a szövetségi parlament által már elfogadott törvényekről. Ehhez legalább 50 000 támogató aláírásra van szükség.[9] Ez a választópolgárok kb. 1%-ának felel meg. Eddig egyetlen alkalommal, 2003-ban alkalmazták, akkor egy adótörvény változása váltotta ki 11 kanton ellenállását.
    • Kezdeményező félig-közvetlen népszavazás esetében a helyi, kantonális vagy a szövetségi kormányzat és/vagy a törvényhozás még a népszavazás kiírása előtt tárgyalja a javaslatot. A politikai döntéshozók javaslatát és a kezdeményezés szövegét bocsátják népszavazásra. Szövetségi szinten legalább 100 ezer a kezdeményezést támogató aláírás kell. Ez a választópolgárok kb. 2%-ának felel meg.

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ukrajna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ukrajna egyik legfontosabb népszavazása a függetlenségről szóló népszavazás volt.

Történelmi jelentőségű népszavazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztria, 1938[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az április 10-i osztrák szavazólap.
Nagy kör: igen; kis kör: nem.

1938. március 9-én az osztrák állam függetlenségét védelmező Schuschnigg kancellár népszavazást írt ki március 13-ára az ország önállóságáról. Célja az volt, hogy az osztrákok a lehető legnagyobb számban és arányban utasítsák el a Németországhoz történő csatlakozást.[10] A népszavazás hírére válaszul Adolf Hitler utasította a 8. német hadsereget, hogy nyomuljon be Ausztriába. A német csapatok ellenállás nélkül megszállták Ausztriát. A Schuschnigg által kiírt népszavazást nem tartották meg. 1938. április 10-én már a nácik tartottak referendumot a következő kérdéssel:

  • Egyetértesz-e a Német Birodalom és Ausztria 1938. március 13-án megtörtént egyesítésével és szavazol-e Führerünk, Adolf Hitler listájára?

A szavazás eredményeit a nácik nem hamisították meg, de nem is biztosították a szavazás titkosságát; a szavazókat hivatalnokok figyelték. Így is előfordult a nácik politikájával való tömeges szembefordulás: egy aprócska tiroli kisvárosban, Innervillgratenben a szavazók 95%-a elutasította a Németországhoz történő csatlakozást. Ausztria egészének 99,73%-a azonban mellette volt. Ez az arány - még ha a megfélemlítés és a kényszer befolyásolta is valamelyest - arról árulkodik, hogy ebben az időben megkérdőjelezhetetlen volt az osztrákok egyesülési szándéka.

Olaszország, 1946[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1946-ig Olaszország a Savoyai-ház uralkodói által vezetett monarchia volt. A második világháború végére népszerű gondolattá vált a Benito Mussolinivel együttműködő III. Emánuel leváltása. A király át is adta a trónt fiának, II. Umbertónak. A monarchikus államforma ellenzőinek azonban ekkor ez már kevés volt. 1946. június 2-ára népszavazást írtak ki az államforma megválasztásáról. A kampányt főként az északi városokban tüntetések, a monarchisták és a republikánusok közötti véres utcai zavargások kísérték. Az ország szinte kettészakadt. A déli tartományok lakossága a királyságot, az északiak a köztársaságot támogatták. A szavazás eredményeképpen kiáltották ki az Olasz Köztársaságot.

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdeményező közvetlen népszavazás intézményét a XIX. században vezették be az egyes tagállamokban. Azzal a céllal, hogy csökkentsék a politikai pártok által uralt parlamentek erejét. Vagyis a tagállamok kormányainak vagy parlamentjeinek a népszavazási kezdeményezést módosítás nélkül népszavazásra kell bocsátaniuk.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Wikisource-logo.pngFranciaország Alkotmánya a Wikiforrás francia nyelvű változatán "La souveraineté nationale appartient au peuple qui l'exerce par ses représentants et par la voie du référendum." A nemzeti önállóság forrása a nép, amely választott képviselői és népszavazások útján gyakorolja hatalmát. A Francia Köztársaság alkotmánya, 3. cikkely. ; Elérés: 2007. december 20.
  2. Raffarin: nem lesz újabb népszavazás A Népszabadság írása; 2005. május 25.; Elérés: 2007. december 20.
  3. Eu-alkotmány: szakadék a politikai elit és a közvélemény között; A Népszabadság cikke; 2005. június 1.; Elérés: 2007. december 20.
  4. Gönczi, Horváth, Révész, Stipta, Zlinszky: Egyetemes Jogtörténet I., Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009, ISBN 9789631945720, 385. o.
  5. Mezey Barna: Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet, Osiris Kiadó, 2003, ISBN 9633893054, 396. o.
  6. A Német Szövetségi Köztársaság Alkotmánya; 20-as cikkely: Alle Staatsgewalt geht vom Volke aus. Sie wird vom Volke in Wahlen und Abstimmungen(…) ausgeübt. Az államhatalom eredő forrása a nép. E hatalmat a nép választások és népszavazások útján (…) gyakorolja. Elérés: 2007. december 19.
  7. A 2007. október 14-én megtartott népszavazás elegendő szavazat hiányában eredménytelenül zárult. Hamburg városállam honlapja.
  8. A Mehr Demokratie! honlapja; Elérés: 2007. december 19.
  9. ^ a b Svájc alkotmánya; Elérés: 2007. december 23.
  10. Ez a szavazás sem lett volna titkos, ráadásul akik a csatlakozásra akartak volna szavazni, azok maguk kellett volna, hogy elkészítsék a szavazólapjukat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Népszavazás témájú médiaállományokat.