Törvényhatóság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A törvényhatóságok a kétszintű helyi önkormányzati rendszer felső szintjét képező, területi alapon szervezett közjogi testületek voltak Magyarországon 1950-ig. A törvényhatóságok létrehozása és megszüntetése törvényhozási hatáskör volt. 1876 előtt sokféle típusuk létezett, legfontosabbak a vármegyék és a szabad királyi városok, de az ország különböző részein számos sajátos szabadságokkal rendelkező terület is kialakult, mint vidékek, székek, kerületek stb. 1876-tól viszont a törvényhatóságoknak csupán négy típusa volt: a vármegyék, a törvényhatósági jogú városok, Budapest főváros és (1918-ig) a speciális jogállású Fiume város és kerülete.

A törvényhatósági rendszer a magyar történelemnek eredeti és sajátos fejleménye, melynek évszázadokon keresztül komoly szerepe volt az állami lét fenntartásában.

A törvényhatóság hatásköre 1870 előtt nemcsak közigazgatási volt, hanem a törvényhozásra is közvetlen befolyást gyakorolt országgyűlési követei útján, emellett az első fokú büntető és polgári bírói hatalmat is gyakorolta. 1870 és 1950 között viszont majdnem kizárólag a szorosan vett közigazgatás területére szorítkozott és az alábbi három fő területre terjedt ki:

  • az önkormányzat, vagyis a saját ügyek elintézésének joga,
  • az államigazgatás közvetítése, vagyis az állam közigazgatási feladatainak ellátása a törvényhatóság szervei által, továbbá
  • az úgynevezett politikai hatáskör, melynél fogva a törvényhatóság bármely közérdekű és országos ügyekkel is foglalkozhatott, véleményét kifejezhette, azt más törvényhatóságokkal és a kormánnyal közölhette és kérvény alakjában az Országgyűlés bármelyik házához közvetlenül felterjeszthette.

A törvényhatóságok az ország nem önkormányzati közigazgatási beosztásának területi alapját is képezték, a speciális igazgatási ágak, mint a pénzügyi, bírósági területi beosztások is nagyjából ehhez igazodtak.

A törvényhatóságok szabályozása 1848-ban[szerkesztés]

Az 1848. XVI. t.-c. a vármegyei szerkezetnek mint az alkotmányosság védbástyájának a közszabadsággal összhangzásba hozatala, egyszersmind pedig a közigazgatásnak időközben is minden megakadástól megóvása érdekében, a minisztériumot arra utasította, hogy a vármegyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről a legközelebbi országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesszen és ennek megtörténtéig a vármegyei hatóság gyakorlatát ideiglenesen szabályozta.

Az 1870. évi szabályozás[szerkesztés]

A közbejött események folytán a kormány az ebben a törvénycikkben nyert utasításnak csakis 1870-ben tehetett eleget, amikor az 1870. XLII. t.-c [1] az első részletes szervezés munkáját teljesítette, amelyen az 1874. XXXIX. t.-c [2] csak annyiban módosított, amennyiben megengedte, hogy a vármegye főispánja, székely székek, kerületek és vidékek főkirálybírája vagy főkapitánya egyszersmind szabad királyi városok vagy törvényhatósági joggal felruházott városok főispánja, illetőleg kerületi grófja is lehet.

Törvényhatóságok 1870 és 1876 között[szerkesztés]

Az 1870. évi XLII. törvénycikk[1] nem hozott változást az ország közigazgatási területi beosztásában, csupán egységes jogállást és szervezetet állapított meg a korábban rendkívül sokféle közigazgatási egység számára. A hagyományokra azonban tekintettel volt az elnevezéseknél és az egyes tisztségek (például főispán, kerületi gróf stb.) megnevezésénél.

A törvényhatóságok típusai az alábbiak voltak:

  • vármegyék
  • székely székek
  • kerületek (Jászkun, Hajdu és a Nagykikindai)
  • vidékek (Kővár, Fogaras és Naszód)
  • szepesi XVI város kerülete
  • szabad királyi városok
  • törvényhatósági joggal felruházott városok

A vármegyerendszer teljeskörűvé válása 1876 után[szerkesztés]

Időközben, jelesül az 1876. XX. t.-ckkel [3] nagyobb számu szab. kir., illetőleg törvényhatósági joggal felruházott városok mint önálló törvényhatóságok megszüntettek s azokba a vármegyékbe bekebeleztettek, amelyeknek területén feküsznek; az 1876. XXXIII. [4], valamint az azt kiegészítő 1877. I. [5] törvénycikkek több törvényhatóságnak területét szabályozták. Ez, valamint a közigazgatás szervezetében időközben behozott több változás, a törvényhatóságok új szervezését tette szükségessé.

Az 1886. évi változás[szerkesztés]

E szükségnek megfelelt az 1886. XXI. t.-c. amely az 1892. XXVI. t.-cikkel eszközölt csekély módosítással kialakította a törvényhatóságok szervezetét.

E törvény értelmében törvényhatóságok:

  • a vármegyék (vármegyei T.),
  • törvényhatósági joggal felruházott városok (városi T.),
  • Budapest székes főváros, amelynek a többi törvényhatóságokétól eltérő szervezetét az 1872. XXXVI. t.-c. szabályozza,
  • Fiume városa és kerülete (Fiume áll: a városból és Plasse, Cosala és Drenova alközségekből), amelynek ügyei hasonlag nem az 1886. XXI. t.-c., hanem a törvény újabb rendelkezéséig a fennálló törvényes gyakorlat szerint intéztetnek. Irányadó jelesül a minisztertanács határozata alapján a m. kir. belügyminiszternek 1872 április 27. kelt rendeletével helybenhagyott statutum, amelynek teljes címe: Fiume szabad város és kerületének statutma (Statuto della libera citta di Fiume e del suo distretto).

Az 1886. XXI. t.-c. szerint:

  • vármegyék ezek:
    • Abaúj-Torna,
    • Alsó-Fehér,
    • Arad,
    • Árva,
    • Bács-Bodrog,
    • Baranya,
    • Bars,
    • Békés,
    • Bereg,
    • Beszterce-Naszód,
    • Bihar,
    • Borsod,
    • Brassó,
    • Csanád,
    • Csík,
    • Csongrád
    • Esztergom,
    • Fejér,
    • Fogaras,
    • Gömör és Kis-Hont,
    • Győr,
    • Hajdu,
    • Háromszék,
    • Heves,
    • Hont,
    • Hunyad,
    • Jász-Nagykun-Szolnok,
    • Kis-Küküllő,
    • Kolozs,
    • Komárom,
    • Krassó-Szörény,
    • Liptó,
    • Máramaros,
    • Maros-Torda,
    • Moson,
    • Nagy-Küküllő,
    • Nógrád,
    • Nyitra,
    • Pest-Pilis-Solt-Kiskun,
    • Pozsony,
    • Sáros,
    • Somogy,
    • Sopron,
    • Szabolcs,
    • Szatmár,
    • Szeben,
    • Szepes,
    • Szilágy,
    • Szolnok-Doboka,
    • Temes,
    • Tolna,
    • Torda-Aranyos,
    • Torontál,
    • Trencsén,
    • Turóc,
    • Udvarhely,
    • Ugocsa,
    • Ung,
    • Vas,
    • Veszprém,
    • Zala,
    • Zemplén,
    • Zólyom;
  • törvényhatósági joggal felruházott városok:
    • Arad (szab. kir.),
    • Baja,
    • Debrecen (szab. kir.),
    • Győr (szab. kir.),
    • Hódmező-Vásárhely,
    • Kassa (szab. kir.),
    • Kecskemét,
    • Kolozsvár (szab. kir.),
    • Komárom (szab. kir.),
    • Marosvásárhely (szab. kir.),
    • Nagyvárad,
    • Pancsova,
    • Pécs (szab. kir.),
    • Pozsony (szab. kir.),
    • Selmec- és Bélabánya (szab. kir.),
    • Sopron (szab. kir.),
    • Szabadka (szab. kir.),
    • Szatmár-Németi (szab. kir.),
    • Szeged (szab. kir.),
    • Székesfejérvár (szab. kir.),
    • Temesvár (szab. kir.),
    • Újvidék (szab. kir.),
    • Versec,
    • Zombor (szab. kir.).

A törvényhatóságoknak összes száma 89.

A törvényhatóságok mint önkormányzati joggal felruházott testületek gyakorolják a törvény korlátai között:

  • a) az önkormányzatot;
  • b) az állami közigazgatás közvetítését és
  • c) egyéb közérdekü, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik, egymással és a kormánnyal közölhetik és kérvény alakjában a törvényhozás bármelyik házához közvetetlenül felterjeszthetik. A felterjesztésnek ez a joga Budapest székes fővárost is kétségtelenül éppen ily terjedelemben megilleti, jóllehet a szervezeti törvény nem a törvényhozás bármelyik házát, hanem csak a képviselőházat említi.

Önkormányzati joguknál fogva a T.:

  • a) saját belügyeiben önállólag intézkedik, határoz és szabályrendeleteket alkot;
  • b) határozatait és a szabályrendeleteit saját közegei által végrehajtatja;
  • c) tisztviselőit választja;
  • d) az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapítja és a fedezetről gondoskodik és pedig a megyei T. a megyék háztartásáról szóló 1883. XV. t.-c., a városi T. pedig a községi törvény (1886. XXII. t.-c. rendelkezései szerint);
  • e) a kormánnyal közvetetlenül érintkezik. Fiume szabály szerint a kormányzó közvetítésével levelez a kormánnyal, de a közvetetlen érintkezés jogát részére is a Statutum biztosítja.

Források és jegyzetek[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]