Tanya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
"Napsugaras" tanya a vajdasági Csantavéren

A tanya eredetileg a kóbor életet folytatott emberek, úgymint vadászok, halászok és pásztorok ideiglenes letelepedési helye, ahol sátrat ütnek, kunyhót építenek. A tanya rendszerek csak a 18. század második felétől kezdenek megjelenni és kialakulni Magyarországon, azonban azokon a helyeken, ahol a földterületek földesúri tulajdonban voltak, csak a 19. század második felében jelentek meg a tanyák.[1]

Később és különösen az Alföldön, a tanya kisebb major, amelyből a tanyás gazda a tanyához tartozó földeket kezeli.

Jelenleg a tanya olyan gazdasági épületekkel ellátott földbirtokot jelent, amit valamely község határában a községhez tartozó földekből alakítottak ki. Ebben rejlik a tanya és puszta közt fennforgó különbség, mert utóbbinak rendszerint nagyobb területét nem valamely község határából hasították ki, hanem önálló terület. A tanyás gazda rendszerint a községben lakik és csak nyáron tartózkodik a tanyán, onnan kezeli a tanyai birtokot. A birtokkezelésnek ezt a módját tanyagazdálkodásnak vagy tanyarendszernek nevezik, mely az alföldi gazdálkodásnak sajátos neme és amelynek jelentősége abban rejlik, hogy a községtől távol eső földeknek okszerűbb és belterjesebb kezelését teszi lehetővé.

Forrás[szerkesztés]

  1. Magyar Néprajzi Lexikon [1]