Tanya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
"Napsugaras" tanya a vajdasági Csantavéren

A tanya – a szó jelentéséből adódóan – a hagyományos pannon lakóépületet, szélesebb értelemben pedig a hozzá tartozó gazdaságot jelenti a birtokkal, földdel és gazdasági épületekkel (istállók, csűrök, karámok stb.). Az alföldi sík vidék lakói, nemzetiségtől való tekintet nélkül kialakították a tanya egységes típusát, amely építészeti szempontból a hagyományos kárpát-medencei lakóház legelterjedtebb fajtája.

A tanyagazdaságoknak megfelelő analógia a nyugati országok kultúrájában a ranch, a farm, illetve a majorság.

Fogalma[szerkesztés]

A mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 5. § 25. bekezdésének megfelelően: Tanya:a település külterületén fekvő, legfeljebb 1 hektár nagyságú olyan földrészlet, amelyhez a föld mellett növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás céljára létesített lakó-és gazdasági épület, illetve ilyen épületcsoport is tartozik, vagy az olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként szerepel.

Története[szerkesztés]

Zemunica Putri 1909.jpg

Putri 1909.jpg
Putriház Szabadka környékén 1909-ben

A tanya eredetileg a kóbor életet folytatott emberek, úgymint vadászok, halászok és pásztorok ideiglenes letelepedési helye, ahol sátrat ütnek, kunyhót építenek. A tanya rendszerek csak a 18. század második felétől kezdtek megjelenni és kialakulni Magyarországon, azonban azokon a helyeken, ahol a földterületek földesúri tulajdonban voltak, csak a 19. század második felében jelentek meg a tanyák.[1]

Később és különösen az Alföldön, a tanya kisebb major, amelyből a tanyás gazda a tanyához tartozó földeket kezeli.

Jelenleg a tanya olyan gazdasági épületekkel ellátott földbirtokot jelent, amit valamely község határában a községhez tartozó földekből alakítottak ki. Ebben rejlik a tanyavilág és puszta közt fennforgó különbség, mert utóbbinak rendszerint nagyobb területét nem valamely község határából hasították ki, hanem önálló terület. A tanyás gazda rendszerint a községben lakik és csak nyáron tartózkodik a tanyán, onnan kezeli a tanyai birtokot. A birtokkezelésnek ezt a módját tanyagazdálkodásnak vagy tanyarendszernek nevezik, mely az alföldi gazdálkodásnak sajátos neme és amelynek jelentősége abban rejlik, hogy a községtől távol eső földeknek okszerűbb és belterjesebb kezelését teszi lehetővé.

Tanyák a Kárpát-medencében[szerkesztés]

A Magyarországtól elszakadt területeken – így például Délvidéken – a tanyarendszerek a második világháború után még virágzottak, de a szocialista agrárreform keretében egyeseket vagy lebontották (a lakosságot erőszakkal falvakba száműzve) vagy a tanyásgazdák – különösen a nagyobb mobilitást biztosító traktor elterjedésével – maguk hagyták el a tanyáikat. A régi vasúthálózat felszámolása tovább szabdalta szét a várostól egyébként is távol eső tanyaközösségeket. Így ma a vajdasági tanya és a "tanyasi élet" csak nosztalgikus emlékek.[2]

A Szabadka környéki tanyákról[3] Bela Duranci publicista a következőket írja:

"A tanyasiak nem estek 'Isten háta mögé' mégha a hozzájuk vezető utak sárosak is voltak. A várossal való kapcsolat fennállt. A tanyák lakói nem gondolták magukat városból a pusztába száműzöttnek, sőt ellenkezőleg – a tanyát búvóhelyként, bástyaként élték meg, olyan 'zárt' rendszerként, amelyben minden alapvető szükséglet rendelkezésre áll. Itt haltak meg az ősök – és itt öröklődött át, formálódott ki az új generációk élete."
A bácstopolyai Tájház

A délvidéki szláv népek (horvátok, szerbek, bunyevácok stb.) nemcsak a magyar "szállás" szót őrizték meg a tanya mefelelőjének (salaš), de az építészeti hagyományban gyakran kulturális elemek is ötvöződnek, így a Bácstopolyán megőrzött Tájház[4] esetében: a szineiben is helyreállított műemlék bizonyítja a bácskai népek békés együttélését, ahol a Morvai család 1843-ban épült tanyáján a kék szlovák szín is látható.

A bácskai és bánsági magyarok a tanyát – egyik funkciójából következtetve – gyakran a szlávokhoz hasonlóan maguk is "szállás"-nak nevezik, hiszen a főépület belső szobája, az úgynevezett tisztaszoba kizárólag vendégfogadásra szolgált. Ez a hagyomány is, a tanya egyéb jellegzetességeivel együtt, minden etnikumnál megvolt, akárcsak a 'nyári' konyha, a 'gang' (terasz), a laci- és banyakemece, a kukoricagóré, a talpas hombár stb.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szócikk a Magyar Néprajzi Lexikonban
  2. Ej, salaši. PČESA (1994) 
  3. Augustin Juriga (1997): Salaši. Fotomonografija. Ex Libris Boško Krstić, Subotica
  4. Seoska kuća panonskog tipa s okućnicom u Bačkoj Topoli. Cultural Monumnets in Serbia

Források[szerkesztés]

  • Tanya szócikk a Pallas nagy lexikonában
  • A Földművelésügyi Minisztérium PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA
  • Putriházak a Magyar néprajzi lexikonban