Budapesti agglomeráció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A budapesti agglomeráció a 2007. január 1-jei állapotok szerint. Forrás: KSH.[1]
  .    szektorhatár
––   településhatár szektoron belül
NAGYBETŰS TELEPÜLÉSEK: városok

A budapesti agglomeráció a Budapest központtal kialakult településtömörülés (agglomeráció), mely a magyar fővárost és a vele szorosan együtt élő, gazdasági, infrastrukturális, munkaerőpiaci és szolgáltatási tekintetben egymásra utalt településeket foglalja magába. A budapesti agglomeráció egyközpontú tömörülés: Budapest egymaga az agglomeráció népességének több mint kétharmadát adja, a második legnagyobb városnak, Érdnek a népessége a budapesti lélekszám 4%-át sem éri el, a népsűrűséget vizsgálva pedig a központtól a perem felé nagyjából állandó a csökkenés.

A budapesti agglomerációhoz hivatalosan tartozó 81 település felsorolását a budapesti agglomeráció területrendezési tervét rögzítő 2005. évi LXIV. törvény tartalmazza. 2007-ben e 81 településen összesen 2 457 787 fő élt, ami Magyarország lakosságának közel egynegyedét jelentette. Ebből a fővároson kívül 755 290-en éltek.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapestnek kiemelkedő gazdasági, társadalmi és demográfiai szerepe van Magyarországon belül. Ennek a történelem során nemcsak természetes okai voltak, hanem ezt erősítette például az 1950-es évek erőltetett iparfejlesztésének térbeli koncentráltsága. A szinte ellenőrizhetetlen népességnövekedést különböző adminisztratív intézkedésekkel, például Nagy-Budapest létrehozásával és a letelepedés korlátozásával próbálták ugyan mérsékelni, azonban az egymásnak ellentmondó célkitűzések szükségképpen vezettek lakáshiányhoz a városon belül és rendezetlen, szabályozatlan növekedéshez a környéki településeken.

A budapesti agglomeráció határait hivatalosan először 1971-ben jelölték ki. Ekkor 43 település került az agglomerációs gyűrűbe, összesen mintegy 340 ezer lakossal, melyek közül a 183 ezer aktív kereső kétharmada a fővárosban dolgozott.

A szuburbanizációs folyamat már az 1980-as években jelentős volt, ekkor főleg a magánvállakozók és a munkahelyhez nem kötődő értelmiségiek költöztek ki az agglomerációba. Az 1990-es években a motorizáció nagyarányú fejlődésével a középosztály alsó rétegei is bekapcsolódtak a szuburbanizációba. A Budapestre költözés és a szuburbanizációs kiköltözés az 1990-es évek elejétől Budapest lakossága számának stagnálásához, egyidejűleg az agglomerációs települések egy részének gyors ütemű fejlődéséhez vezetett. Az agglomerációban a magántőke-befektetés egyre jelentősebbé vált, ami esetenként párosul állami nagyberuházásokkal (például autóutak, Hungaroring). A helyi tanácsok helyébe lépett helyi önkormányzatok ugyancsak nagy segítséget nyújtanak az agglomerációs települések fejlődésében.

Az egyes szektorok népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapest (balra) és Pest megye (Rákoskert?? Rákoskert Budapest része és Ecser) (jobbra) határa egy elnevezés nélküli földút mentén
Szektor Települések száma
2007
Népesség
2007
Terület
km²
Népsűrűség
fő/km²
összes város
Északi 10 4 119 621 238,23 502,1
Északnyugati 23 4 129 498 471,88 274,4
Nyugati 12 3 87 089 303,56 286,9
Déli 15 7 198 955 366,17 543,3
Délkeleti 9 5 99 044 317,28 312,2
Keleti 11 4 120 633 315,84 382,0
Összesen 80 27 755 290 2 538,08 297,6

Forrás: KSH.[1]

A Budapesti agglomeráció területéhez tartozó települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

       

Forrás: VÁTI.[2]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Társadalmi, gazdasági jellemzők (Budapest), Központi Statisztikai Hivatal, 2007.
  2. 2005. évi LXIV. törvény a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről (letöltve: 2007. február 28.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]