Pilisborosjenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pilisborosjenő
Szent Vid és 14 segítő szent Római katolikus templom (Pilisborosjenő, Templom tér)
Szent Vid és 14 segítő szent Római katolikus templom (Pilisborosjenő, Templom tér)
Pilisborosjenő címere
Pilisborosjenő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Pilisvörösvári
Jogállás község
Polgármester Küller János (független)[1]
Jegyző Hegedűsné dr. Hovánszki Tímea
Irányítószám 2097
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 3571 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 369,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 9,27 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pilisborosjenő (Magyarország)
Pilisborosjenő
Pilisborosjenő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 22″, k. h. 18° 59′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 22″, k. h. 18° 59′ 31″
Pilisborosjenő (Pest megye)
Pilisborosjenő
Pilisborosjenő
Pozíció Pest megye térképén
Pilisborosjenő weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pilisborosjenő témájú médiaállományokat.

Pilisborosjenő (németül: Weindorf[3]) község Pest megyében, a Pilisvörösvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A fővárostól északra, a Pilis délkeleti lábánál lévő település a természetjárás szerelmeseinek kedvelt helyszíne. Megközelíthető a 10-es főútról. Lakossága: 2850 fő, belterülete: 124 ha, külterülete: 800 ha.

A Pilisborosjenői-medence[szerkesztés]

A Nagy-Kevély (537), Kis-Kevély (488), Ezüst-hegy (405), Kő-hegy (337), szemben Kövesbérc és más dombok kőzetszerkezetében a dolomit, a mészkő, a pannonüledék homokkő breccsa és a lösz 200 millió év időrendjében mutatható ki. A felszíni talaj agyagos vagy meszes. Az utóbbi évmilliók földmozgásai létrehozták az északnyugat-délkelet irányú Nagy-Kevély vonulatot, és lezökkenéssel az ugyanilyen irányú, mély medencét; ebben alakult ki Pilisborosjenő község. Az ófalu a fővárostól ÉNY-ra, a 0 km kőtől 13 km-re, erdős hegyekkel övezve, völgy mélyén csordogáló, hajdan bővizű patak két oldalán települt. Mára új stílusú házaival felkúszott az erdőkig. Pilisborosjenőhöz tartozik hosszan a 10-es főútvonal – a Bécsi út – egyik oldala. Pilisborosjenő ófalu részének látképét ma is uralja a templom. A Nagy-Kevély csúcsáról csodás panoráma nyílik hegy-völgyekre, a környező falvakra, a Duna szalagjára.

Története[szerkesztés]

A Pilisborosjenő északnyugati határában lévő Mackó-barlang már a jégkorszakot követően menedéket adott az embernek. Az őskori leleteken kívül bronz-, római és Árpád-kori leletek is előkerültek az ásatások során. A rómaiak idejében a Pilisborosjenő északi határában lévő Nagy-Kevély csúcsa alatt húzódott egy római út, amely Aquincumba vezetett. A népvándorlás korában avarok jöttek erre a vidékre, és csaknem 300 esztendeig éltek a környéken. Az előttük itt megfordult népekhez hasonlóan ők is a dunai átkelőhelyek és az onnan nyugatra vezető utak mentén mozogtak. ĺgy jutottak el a mai Pilisborosjenő környékére is: a régészek avar temetőt találtak a téglagyár területén. A honfoglalás idején Borosjenőt a Jenő törzs tagjai vették birtokukba, majd a falu különböző családok magánbirtoka lett. Első okleveles említése 1284-ből való, ekkor Burusjenew néven szerepel. A szőlőművelést az itt lakó királyi szolganép már ismerte. A falu 1351-ben a pálosoké lett, majd 1357-ben a domonkos apácáké. Az 1490-es években a solymári várhoz tartozott. A török uralom idején teljesen elnéptelenedett. A törökök visszaszorítása után németek népesítették be Borosjenőt. A település a kincstáré lett, majd a budai klarissza apácáké. A 17. század első felében Budai Bornemissza Bolgár Pál Pest megyei nemes birtokai közé tartozott, majd Muslay Barnabás komáromi vitéz vette át. Az 1695-ös összeírásban a települést már Weindorf néven említették. 1800-ban József nádor vásárolta meg Borosjenőt Ürömhöz és Piliscsabához hasonlóan. A falu neves bortermelő helynek számított, valószínűleg innen kapta a "boros" jelzőt a nevében. Majd a 19. század második felében lett Pilisborosjenő, megkülönböztetendő az ország más azonos nevű falvaitól. A község lakosainak a bortermelésen kívül még a tejgazdálkodás jelentett fontos megélhetési forrást. A betelepült német lakosokat a szorgalmas és kitartó munkavégzés mellett buzgó vallásosság is jellemezte. ĺgy a környékből sokan keresték fel a pilisborosjenői búcsújáróhelyet. A II. világháború után a lakosság 90%-át kitelepítették, helyükre a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről és Erdélyből jöttek magyar családok. Napjainkban német nemzetiségi falu, része a Duna–Ipoly Nemzeti Park területének.

Ősidők[szerkesztés]

Kutatások bizonyítják a solymári és a Mackó-barlang eszköz-leleteire alapozva, hogy e vidéken ősember is élt. Késő bronzkori urnasírok kerültek elő a község Malomdűlő nevű részén. A római korból több útvonal, például a mai Szőnyből Aquincumba vezető egyik út településünkön át vezetett, ép részlete található a Nagy-Kevély alján. Lazareth településrészen római sírokat, másutt érméket találtak. E korból származik a település Vinidinum neve is.

1000-től[szerkesztés]

A Jenő honfoglaló törzsből származók letelepedése miatt került a település nevébe, a Boros már a római időktől a bortermelésre utalást viszi tovább. Levéltári anyagokban sok névváltozat lelhető fel. (Például Borusieneu, Borusienew, és még sok írásmóddal Borosjenő, majd Weindorf; ma Pilisborosjenő. A környék több települése is felvette nevébe a Pilis előtagot, megkülönböztetésül a hasonló nevű más településektől) A legkorábbi oklevél 1284-ből való, majd levéltári birtok-csere és adólajstromok tartalmazzák Borosjenőt, mint lakott helységet. 1351-ben adták el a pálosok a borosjenői szőlőbirtokot az óbudai klarisszáknak, kiket, majd egymást a birtoklásban többször és többen háborgattak. 1525-től a király visszaadta szigeti premontrei prépostságnak a Podmanitzky Mihály által elfoglalt Borosjenőt, melyhez ekkor 4 jobbágytelek tartozott. Egyházi forrás még 1770 körül is a Szent Klára apácák birtokaként jegyzi, ahogy az a török időkben is maradt e forrás szerint.

A török kor[szerkesztés]

A Mohácsról Budára vonuló törökök felégették a falut, mint sok sorstársát. 1580 körül Borosjenőt a Budai szandzsákhoz tartozóként említik, Üröm és Solymár ekkor puszta.

Újratelepítés[szerkesztés]

A Budától Eszékig elnéptelenedett vidékekre a földesurak kérésére a császár telepeseket – földműveseket, kézműveseket – hozott úton vagy a Dunán 1696-tól. A századforduló nem kedvezett a folytatásnak. A Rákóczi-szabadságharc, a spanyol örökösödési háború után a 20-as években a betelepítés újra lendületet kapott, és II. Károly, Mária Terézia, II. József alatt zajlott a három nagy betelepítési hullám. Zömmel katolikus hitű, vagy arra áttért németség nem mind svábok érkeztek.

Pestis, tűzvész, kolera[szerkesztés]

1739-ben érte el Weindorfot a pestisjárvány. Amíg élt a falu papja, vezette az anyakönyvet, a későbbi áldozatokat, kihalt családokat a levéltárból lehetett azonosítani. Az újraindult fejlődést Mária Terézia urbáriumának birtok-adatai mutatják. 1782-ben József nádor tulajdonába került Weindorf is. 1826 áprilisában nagy tűzvész pusztított. 1831-ben a Galíciából behurcolt kolerajárvány ide is elért.

Forradalom, szabadságharc[szerkesztés]

Az 1848-as összeírásban 3 borosjenői honvéd neve van feljegyezve.

Filoxéra[szerkesztés]

A faluban jelentős erdőgazdálkodás folyt, a völgyfekvéssel korlátozott szántó- és legelő-terület szűkössége miatt csak átlagos mennyiségű az állatállomány. A lakosság száma növekvő, a határ szűkös, sok borosjenői vásárolt a környező települések földjeiből. Az 1895-ös összeíró bizottság kifejezetten jómódúnak, szorgalmasnak, józan életűnek nevezi a lakosságot, amely egész évre talál munkát, sőt, nagy munkaidőben más községekből jönnek ide, írják. Az 1895–98 közötti sertésvész után már csak kevés disznót tartottak. A szőlőtermelés a római kortól jellemző, de a századvégi filoxérajárvány után a 244 kataszteri hold szőlőterület a harmadára csökkent. Nagyobb telepítés csak most 20 éve történt, az Ezüsthegy oldalán. 1898-ban írják Borosjenőről: a falu inkább Steindorf, mint Weindorf, sokkal többen élnek kőfaragásból, mint bortermelésből.

Az I. világháború[szerkesztés]

Az I. világháborúban a falubeliek az olasz, az orosz, a szerb és a román fronton harcoltak, 372 főből 67 halt hősi halált, hadiözvegyeket és árvákat hagyva hátra. 1925 óta áll a hősök emlékköve a templomkertben. A csonkult trianoni Magyarország és az 1929-es gazdasági világválság nehéz helyzetet teremtetett. A Monarchia felbomlása és a kommün után Horthy 25 éve alatt a közigazgatás helyreállt. A 30-as évek elején a német nevek magyarosítása elvárt volt, ez volt az első magyarosítási hullám.

A II. világháború[szerkesztés]

A Felvidékre bevonulás, Észak-Erdély visszacsatolása után a Balkánon már háború, majd 1941-től a II. világháború dúlt. 16–44 éves kor között minden férfi katona lett. 1942–43 telén sok borosjenői fiatal halt hősi halált, vagy esett fogságba a Donnál, vagy a visszavonulás alatt. A szovjet megszállás Borosjenőt a karácsony előtti és utáni napokban érte, Buda elfoglalásáig front mögötti hadtáp-terület lett a falu. Pilisborosjenő a II. világháború után is 70 hősi halottat gyászolt. A II. világháborúból a monográfia sok információt tartalmaz. E kor történeteit még őrzik a túlélők és családjaik.

Kitelepítés[szerkesztés]

A kitelepítési törvény szerint Németországba áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki az 1941-es népszámláláskor német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát, vagy tagja volt a Volksbundnak, a Magyarországi Németek Népi Szövetségének, vagy aki visszavette eredeti német nevét. 1941-ben a népszavazáskor Borosjenő lakossága 1862 fő, ebből 1541 német. A nem németek az orvos, tanítók, tisztviselők, illetve az újtelep a Bécsi úti településrészen lakók között voltak. 1946. április 27-én, az ürömi búcsú szombatján csatolták a borosjenőieket a második ürömi transzporthoz. A solymári vasútállomásról marhavagonokban indították őket. A második borosjenői transzportot május 2-án indították. A kitelepítettek leszármazottainak zöme Steinheim am Albuchban és környékén él. Hogy az országból összesen hány főt telepítettek ki, azt a történelem tartja számon. Pest, Pilis, Solt, Kiskun vármegyéből, mintegy 30 községből, több mint 40 ezer főt. Kevesen tudtak mentességet szerezni, kikerülni valamiképp a kitelepítést. Még kevesebben voltak – s már nem élnek – a hazaszököttek.

Betelepítés[szerkesztés]

A kitelepítettek ingatlanaiba, ingóságaikba, 195 házába, földjére több turnusban hoztak Szigetmonostorról, Mezőkövesdről, Erdélyből, és a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről családokat. Neves művészek is kaptak itt – a kitelepítés után megüresedett – házat akkoriban. A negyvenes évek végére a lakosság mindössze 10%-át tette ki az őslakosság Borosjenőn.

1956-os forradalom[szerkesztés]

Pilisborosjenőn nem folytak fegyveres harcok. Elvittek ugyan a településről 2 ávóst, de ők épségben hamar hazatértek. Három borosjenőit elhurcoltak és majd egy évig fogva tartottak Kistarcsán. 1957-ben vitték el a településről a papot, a gyógyszerészt és még két férfit.

A rendszerváltásig[szerkesztés]

A Kádár-korszak a szegénység, de a relatív létbiztonság, a félelem, hangadók, besúgók jegyében telt, vagyis úgy, mint másutt az országban. 1948 szeptemberében alakult az első termelőszövetkezet Szikra néven, 1959-re többek beléptek, másokat erre kényszerítettek. Sokan gyári munkásnak álltak, de voltak helyi iparosok, kereskedők is. 1965-ben egyesült az ürömi és borosjenői MGTSZ Magyar-bolgár barátság néven, hamarosan megszerezte a murvabányát. Több környező települési termelőszövetkezet csatlakozásával, egyesülésekkel hatalmas lett a Rozmaring TSZ, melyből 1990-ben Üröm és Pilisborosjenő kivált. A megszűnés után felosztott vagyont 1996-ban kapták meg a borosjenői tagok, mintegy 200 hektárt. Nyugdíjasok kapták a Malomdűlőt, és hamarosan el is adták. 1950-től 70-ig külön Tanácsa volt Pilisborosjenőnek, 1970-től Ürömmel közös tanácsa, Üröm központtal, mely idő alatt itt helyben az elöljáró vitte az ügyeket. 1989 vége óta Pilisborosjenő ismét önálló község. A szétválást sok erőfeszítés előzte meg, de a kitartást siker koronázta, s nyilvánvalóan sok kompromisszum kísérte. Mint minden szétválást, ezt is úgy élte meg valószínűleg mindkét település, hogy megrövidítették. Pilisborosjenő közigazgatási területe ma azonos az egyesítés előttivel.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A település határától nem messze épült fel az Egri csillagok című film forgatása során használt díszlet-vár, amely még ma is megvan.[4]

További látnivalók[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Pilisborosjenő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 17.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013 augusztus 15)
  4. Budapest mellett van az egri vár (Városban, 2011. október 6.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]