Biatorbágy

	Biatorbágy
	A biatorbágyi vasúti viadukt 2007-ben
; Biatorbágy címere	; Biatorbágy zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Járás	Budakeszi
Jogállás	város
Polgármester	Tarjáni István János (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	2051
Körzethívószám	23
	Népesség
Teljes népesség	14 749 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	310 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	280 - 300 m
Terület	44,12 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Biatorbágy Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 28′ 27″, k. h. 18° 49′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 27″, k. h. 18° 49′ 25″
	Biatorbágy Pozíció Pest vármegye térképén
	Biatorbágy weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Biatorbágy témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Biatorbágy (németül: Wiehall-Kleinturwall) város Pest vármegyében, a Budakeszi járásban, a budapesti agglomerációban. 1966-ban Bia (németül: Wiehall) és Torbágy (németül: Kleinturwall) egyesítésével jött létre.

Fekvése[szerkesztés]

Biatorbágy Pest vármegye nyugati, dunántúli részén fekszik. A Zsámbéki-medence legnépesebb települése. Északnyugati-délkeleti irányban a Budai-hegység övezi, a város keleti ipari negyede a Budaörsi-medencébe nyúlik át. Két fő településrésze, Bia és Torbágy korábban önálló települések voltak; mára ugyan már nagyrészt összenőttek, de a két egykori településközpont jelenleg is jól elkülöníthető.

Északnyugatról Herceghalom határolja, amely 1984-ig hozzá tartozott; további szomszédai északról Páty, északkeletről Budakeszi, keletről Budaörs, délkeletről Törökbálint és Érd, délről Sóskút, nyugatról pedig a Fejér vármegyei Etyek.

Központján a 8101-es út halad végig, amelyből Sóskút–Érd felé a 8104-es út ágazik ki; Etyekkel és Alcsútdobozzal a 8106-os út kapcsolja össze.

A hazai vasútvonalak közül Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal halad át a településen. Az 1884. július 15-én átadott Újszőny-Kelenföld vasútvonal még Bia és Torbágy között haladt el, völgyhíddal keresztezve a Füzes-patakot. 1975-77 között a korábban kanyargós, szinte minden falun átvezető vasút nyomvonalát ésszerűsitették, vagyis ahol lehetett, a kanyargós részek átvágásával, nagyobb ívsugarú ívekkel és minél több egyenes szakasz beépítésével gyorsították, ekkor szűnt meg a viaduktokon a vonatközlekedés. Biatorbágy vasútállomás 1977 óta a település északi szélén helyezkedik el.

A Sóskúti út mellett található az Országház kőfejtő, melyből a parlament építőanyagát bányászták. Megközelíthető az Akácos utca végétől. A közelben található a Nyakas-kő is, mely kedvelt turisztikai célpont.

Autóbusszal megközelíthető a 760-as, 762-es, 763-as, 767-es, 778-as, 782-es és 1253-as járatokkal.^[3]

Városrészek[szerkesztés]

Biatorbágy belterületén a biai és torbágyi városközpont között, a megszűnt régi vasúti nyomvonal mentén épült ki a település új központja az önkormányzat épületével, a faluházzal, a művelődési központtal, a piaccal és az orvosi rendelővel (Egészségház). A település keleti részéin található belterületi településrészek: Füzes, Iharos és Szarvasugrás. A település nyugati szélén (a Kinizsi, Hársfa és Kamilla utcáktól nyugatra) jelenleg intenzíven beépülő, fejlesztés alatti terület található (nyugati lakóterület). A település legkeletibb részén, az M1-es és M0-s autópályák által közrezárt területen található a Tópark nevű ingatlanfejlesztés, mely részben lakó, részben irodai funkciókat lát el. A település népszerű külterületi üdülőövezetei az M1-es autópályától északra található Katalinhegy és a településtől délre, a Benta-patak völgyében található Pecató. A települést keletről határoló erdős, dombos külterületi részeken található Szarvashegy, a Kutyahegy, az Öreghegy és Ürgehegy. További, mezőgazdasági jellegű külterületi településrészek Alsómajor, Biatorbágyitanyák, Erdészlak, Halászházak, Kálváriadűlő és Kőbánya.^[4] A vasútvonal és az M1-es autópálya közötti területen (Rozália park), valamint a Budaörs felé eső külterületi részeken (Vendel park) az 1-es út mindkét oldalán jelentős ipari és logisztika központok, valamint Budaörs határában a Premier Outlet bevásárlóközpont kapott helyet.

Mindkét anyatelepülés, Bia és Torbágy központja is utcás jellegű, csupán Bia legrégibb része halmazos. Az újabban kiépült részek kertvárosi jellegzetességeket is mutatnak.

Története[szerkesztés]

Biatorbágy az őskor óta lakott terület. Bronzkori földvármaradványokat találtak Bián, a Pap-réti dűlőben. Ugyancsak Bián honfoglalás kori településmaradványokra is bukkantak.

Bia legkorábbi írásos említésére 1192-ből van adatunk: a Torbágyerdő alatti Biuai szerepel egy birtokösszeírásban.

A török hódoltság idején Bia és Torbágy fokozatosan elnéptelenedett. A török kiűzése után Biára többségében magyar családok települtek vissza, de nem az eredeti faluba (református temető környéke), hanem mellette építették újjá a falut. (A mai Nagy utca, Rákóczi utca, Tópart utca és környéke.) A magyarokon kívül más nemzetiségűek a környékbeli falvakból költöztek ide. Míg Bia magyar faluként élt tovább, Torbágyot német nemzetiségűekkel telepítették be.

1712-től Bia a Farkas és Hochenberg család tulajdona volt fele-fele arányban. 1739-ben a nagy pestisjárványban a falu lakóinak fele meghalt. Bia földbirtokosai a helyükre német családokat telepítettek be. Közben 1768-ban tulajdonosváltás történt. Az új tulajdonos, báró Sándor Antal ellen fellázadtak a jobbágyok. Bia egy másik része a 18-19. században a Szily család tulajdona volt.

Az 1780-as években több malmot telepítettek a biai Szelíd-tó mellé, és ezekben az években történt a patakok szabályozása is. 1811-ben gróf Sándor Vince és Szily József lecsapoltatta a Szelíd-tavat. Ugyanezen év szeptember 16-án az osztrák dragonyosok felgyújtották a falut, aminek következtében leégett a református paplak (az egyházközség anyakönyvei is elpusztultak), valamint 32 ház is porig égett.

Az 1856-os összeíráskor Bián 1600 magyar lakost írtak össze, 1870-ben pedig 1039 katolikus, 930 református és 36 izraelita lakost tartottak számon.

1870-ben megépült az új biai református templom. Ebben az időszakban élte virágkorát a gróf Sándor Móric tulajdonában lévő földbirtok. Az emeletes kastélyban működött az uradalmi igazgatóság. Az uradalom a környék legkorszerűbb birtokai közé tartozott. A gróf Sándor család birtoka ezután leányági öröklés útján a herceg Metternich családhoz került. A Szily birtok ugyanakkor a Fáy család tulajdona lett, akik igen szép uradalmat hoztak létre több gazdasági épülettel.

1884-ben megépítették az első vasúti vágányt és az első torbágyi viaduktot. 1898-ban megépült a második pálya és a következő viadukt. A vasút megépítésével a két település folyamatosan terjeszkedett a vasútvonal felé. Bia 1886-tól a Pilisi alsó járás székhelye volt, amit 1898-tól Biai járásra neveztek át. Olyan települések is ide tartoztak, mint Budafok és Budatétény. A Biai járást végül 1934-ben szüntették meg.

1924. június 13-án Magyarország eddig ismert legnagyobb tornádója (néhány más környékbeli település mellett) Bián és Torbágyon végzett hatalmas pusztítást, majd egy másik katasztrófa, a torbágyi merénylet Torbágyot tette országos hírűvé. 1931. szeptember 13-án Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat a viadukton a Budapest-Bécs vonalon közlekedő gyorsvonat alatt, amely kisiklott, majd a gőzmozdony és első kocsijai a mélybe zuhantak. A robbantás 22 halálos áldozatot követelt. A merénylet ürügyén kezdődött meg az 1930-as évek politikai leszámolása az illegális kommunistákkal.

A két községet először 1950-ben egyesítették. Az 1956-os forradalomból a biatorbágyiak is kivették részüket. Több száz oldalnyi irat, számos érdekes dokumentum került elő 2006 szeptemberében a Pest Megyei Levéltárból, melyek újabb adalékokkal szolgálnak a forradalom itteni eseményeivel kapcsolatban. 1958-ban Bia és Torbágy különváltak, 1966-ban azonban ismét egyesültek.

A település és Érd közötti hegytetőn 1978-ban légvédelmi rakétabázis épült (MN5818 hivójel: Holdfény), mely Budapest védőgyűrűjének része volt; fegyverzetként a bázisra Sy-125 Nyeva típusú légvédelmi rakétarendszert telepítettek. 1996-ban a fegyverzetet leszerelték, majd kiürítették a bázist. Sajnálatos módon a területen szinte azonnal megjelentek a fémgyűjtők, akik néhány hét alatt elhordtak minden hasznosíthatót; jelenleg már csak a beton fedezékek állnak az egykori bázis helyén.

1985-ben a település északnyugati területei (Herceghalom, Kozárom, Móriczmajor, Simontanya) Herceghalom néven különváltak Biatorbágytól.^[4]

Biatorbágy 2007. július 1-jével kapott városi rangot.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

1990–1994: Palovics Lajos (KDNP)^[5]
1994–1998: Palovics Lajos (KDNP-FKgP)^[6]
1998–2002: Palovics Lajos (MKDSZ-Fidesz)^[7]
2002–2003: Palovics Lajos (MKDSZ)^[8]
2003–2006: Dr. Palovics Lajos (Szövetség Biatorbágyért Egyesület)^[9]
2006–2010: Dr. Palovics Lajos (Szövetség Biatorbágyért Egyesület)^[10]
2010–2014: Tarjáni István (Fidesz)^[11]
2014–2019: Tarjáni István János (Fidesz-KDNP)^[12]
2019-től: Tarjáni István János (Fidesz-KDNP)^[1]

A településen 2003. december 28-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak,^[9] az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.^[13] A választáson az előző polgármester is elindult, és megerősítette pozícióját.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 1990 és 2021 között

Lakosok száma	7176	8112	12 310	12 638	12 767	12 932	13 528	13 528	13 889	14 749
	1990	2001	2011	2013	2015	2016	2018	2018	2019	2021

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 5,1% németnek, 0,6% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33,7%, református 15,7%, evangélikus 1,1%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 18,5% (27,9% nem nyilatkozott).^[14]

Nevezetességei[szerkesztés]

A település leghíresebb építménye a ma már használaton kívüli kettős vasúti völgyhíd, mely két különálló, egyvágányú hídszerkezetből áll. Érdekessége a merényleten kívül, hogy ma már nincs Magyarországon másik völgyhíd kétvágányú vonalon.^[15] (Bicske és Szár állomások között volt még egy kisebb (vágányonként 2×40 méteres), hasonló völgyhíd a Váli-víz felett Óbarok és Újbarok határában, de azt az 1930-as évek elején: a Kandó-féle villamosítás előtti nyomvonal-korrekciókor elbontották.^[16])

Nyakaskő és környéke
Sándor-Metternich-kastély, ma iskola
Szily-kastély: a 17. században épült, jelenleg iskola és egy része üres
Szent Vendel-kápolna (avagy az iharosi Szily-sírkápolna) (47°27'38.61"É - 18°50'36.25"K)
Torbágyi Szentháromság-szobor: az 1739-es pestisjárvány emlékére lett emelve.
Biai Szentháromság-szobor: eredetije 1760-ban Házl Ádám uradalmi ispán által állíttatva, 1873-ban Juhász Mihály és felesége oszlopra emeltette. (47°27'55.80"É - 18°48'28.46"K)
Szent Anna római katolikus templom: 1863-ban készült el.
Biai református templom.
Szent Kereszt-templomrom a biai református temetőben
Az Iharos - egy nem bizonyított állítás szerint Árpád vezér a honfoglalás idejében itt vadászott.
Az Ürge-hegy: természetvédelmi terület.
Kaptárkövek - Hármas-szikla ( 47°27'34.99"É - 18°51'11.95"K )

Sport[szerkesztés]

Viadukt SE

Testvérvárosai[szerkesztés]

Ismert és híres biatorbágyiak[szerkesztés]

Bián született Juhász Ferenc költő 1928. augusztus 16-án és testvére.
Juhász Gyula történész és akadémikus 1930. szeptember 11-én
Karikó János „pór költő” 1851. május 19-én született Bián.
Torbágyon született Lampert Vera zenetudós 1944. december 24-én.
Hantai Simon világhírű festőművész. Franciaországban élt.
Andresz Antal (Debri) zenész.
Andresz János keramikus.
Simon János keramikus 1931-ben Bián született, Németországban él.
Vladár Endre tanszékvezető, akadémiai igazgató
Görbe Nóra magyar színésznő (leginkább a Linda című tévésorozat kapcsán lett ismert)
Güttler Károly kétszeres olimpiai ezüstérmes mellúszó
Szolnoki Péter Bon-Bon zenekar tagja
Csejtei Tamás Back II Black zenekar tagja
Hámory Imre operaénekes.
Kovácsházi István operaénekes.
Lévai Mária (1969–2018) hárfaművész itt telepedett le és tanított.
Horváth Csaba olimpiai bajnok kenus
Bolyki Brothers
Zas (Szász) Lóránt 1938–2011. költő, tudós
Harczi József költő (1937–2011)
Parancs János (Pusztavacs, 1937. augusztus 30. – Budapest, 1999. október 24.) magyar költő, műfordító, szerkesztő
Biai Simon István keramikus, festőművész (1947–2013)
Mészáros Márk senior kick-box világbajnok 2019.

Képgaléria[szerkesztés]

A Biatorbágyi vasúti viadukt díszkivilágítása
Kilátás a viaduktról a Torbágyot átszelő Fő utca felé
A Fő utca és az Ország út elágazása, középen a sportközpont
Torbágy kitelepítési emlékműve (Lelkes Márk, 2014)
A kitelepítési emlékmű jellegzetes torbágyi házak között, a Füzes-patak völgyében