Biatorbágy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Biatorbágy
A biatorbágyi vasúti viadukt
A biatorbágyi vasúti viadukt
Biatorbágy címere
Biatorbágy címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
MegyePest
JárásBudakeszi
Jogállás város
Polgármester Tarjáni István János (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 2051
Körzethívószám 23
Népesség
Teljes népesség 13 528 fő (2018. jan. 1.)[2]
Népsűrűség307 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság280 - 300 m
Terület44,12 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Biatorbágy (Magyarország)
Biatorbágy
Biatorbágy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 28′ 16″, k. h. 18° 49′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 16″, k. h. 18° 49′ 30″
Biatorbágy (Pest megye)
Biatorbágy
Biatorbágy
Pozíció Pest megye térképén
Biatorbágy weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Biatorbágy témájú médiaállományokat.

Biatorbágy (németül: Wiehall-Kleinturwall) város Pest megyében, a Budakeszi járásban. 1966-ban Bia (németül: Wiehall) és Torbágy (németül: Kleinturwall) egyesítésével jött létre.

Fekvése[szerkesztés]

Biatorbágy Pest megye nyugati, dunántúli részén fekszik. A város belterülete a Zsámbéki-medencében terül el, ezt északnyugati-délkeleti irányban a Budai-hegység övezi, a keleti rész a Budaörsi-medencébe nyúlik át. Északnyugatról az 1984-ig hozzá tartozott Herceghalom, északról Páty, északkeletről Budakeszi, keletről Budaörs, délkeletről Törökbálint, délről Sóskút, nyugatról pedig a Fejér megyei Etyek határolja. Északi oldalán áll 1977 óta a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal jelenlegi helyi vasútállomása. Autóbusszal megközelíthető a 760-as, 762-es, 763-as, 767-es, 778-as, 782-es, 1253-as és 1256-os járatokkal.[3]

Városrészek[szerkesztés]

Biatorbágy belterületén a biai és torbágyi városközpont között, a megszűnt régi vasúti nyomvonal mentén épült ki a település új központja az önkormányzat épületével, a faluházzal, a művelődési központtal, a piaccal és az orvosi rendelővel (Egészségház). A település keleti részéin található belterületi településrészek: Füzes, Iharos és Szarvasugrás. A település nyugati szélén (a Kinizsi, Hársfa és Kamilla utcáktól nyugatra) jelenleg intenzíven beépülő, fejlesztés alatti terület található (nyugati lakóterület). A település legkeletibb részén, az M1-es és M0-ás autópályák által közrezárt területen található a Tópark nevű ingatlanfejlesztés, mely részben lakó, részben irodai funkciókat lát el. A település népszerű külterületi üdülőövezetei az M1-es autópályától északra található Katalinhegy és a településtől délre, a Benta-patak völgyében található Pecató. A települést keletről határoló erdős, dombos külterületi részeken található Szarvashegy, a Kutyahegy, az Öreghegy és Ürgehegy. További, mezőgazdasági jellegű külterületi településrészek Alsómajor, Biatorbágyitanyák, Erdészlak, Halászházak, Kálváriadűlő és Kőbánya.[4] A vasútvonal és az M1-es autópálya közötti területen (Rozália park), valamint a Budaörs felé eső külterületi részeken (Vendel park) az 1-es út mindkét oldalán jelentős ipari és logisztika központok, valamint Budaörs határában a Premier Outlet bevásárlóközpont kapott helyet.

Mindkét anyatelepülés, Bia és Torbágy központja is utcás jellegű, csupán Bia legrégibb része halmazos. Az újabban kiépült részek kertvárosi jellegzetességeket is mutatnak.

Története[szerkesztés]

Biatorbágy az őskor óta lakott terület. Bronzkori földvármaradványokat találtak Bián, a Pap-réti dűlőben. Ugyancsak Bián honfoglaláskori településmaradványokra is bukkantak.

Szent Anna templom, Bia

Bia legkorábbi írásos említésére 1192-ből van adatunk: a Torbágyerdő alatti Biuai szerepel egy birtokösszeírásban.

A török hódoltság idején Bia és Torbágy fokozatosan elnéptelenedett. A török kiűzése után Biára többségében magyar családok települtek vissza, de nem az eredeti faluba (református temető környéke), hanem mellette építették újjá a falut. (A mai Nagy utca, Rákóczi utca, Tópart utca és környéke.) A magyarokon kívül más nemzetiségűek a környékbeli falvakból költöztek ide. Míg Bia magyar faluként élt tovább, Torbágyot német nemzetiségűekkel telepítették be.

1712-től Bia a Farkas és Hochenberg család tulajdona volt fele-fele arányban. 1739-ben a nagy pestisjárványban a falu lakóinak fele meghalt. Bia földbirtokosai a helyükre német családokat telepítettek be. Közben 1768-ban tulajdonosváltás történt. Az új tulajdonos, báró Sándor Antal ellen fellázadtak a jobbágyok. Bia egy másik része a 18-19. században a Szily család tulajdona volt.

Az 1780-as években több malmot telepítettek a biai Szelíd-tó mellé, és ezekben az években történt a patakok szabályozása is. 1811-ben gróf Sándor Vince és Szily József lecsapoltatta a Szelíd-tavat. Ugyanezen év szeptember 16-án az osztrák dragonyosok felgyújtották a falut, aminek következtében leégett a református paplak (az egyházközség anyakönyvei is elpusztultak), valamint 32 ház is porig égett.

Az 1856-os összeíráskor Bián 1600 magyar lakost írtak össze, 1870-ben pedig 1039 katolikus, 930 református és 36 izraelita lakost tartottak számon.

1870-ben megépült az új biai református templom. Ebben az időszakban élte virágkorát a gróf Sándor Móric tulajdonában lévő földbirtok. Az emeletes kastélyban működött az uradalmi igazgatóság. Az uradalom a környék legkorszerűbb birtokai közé tartozott. A gróf Sándor család birtoka ezután leányági öröklés útján a herceg Metternich családhoz került. A Szily birtok ugyanakkor a Fáy család tulajdona lett, akik igen szép uradalmat hoztak létre több gazdasági épülettel.

1884-ben megépítették az első vasúti vágányt és az első torbágyi viaduktot. 1898-ban megépült a második pálya és a következő viadukt. A vasút megépítésével a két település folyamatosan terjeszkedett a vasútvonal felé. Bia 1886-tól a Pilisi alsó járás székhelye volt, amit 1898-tól Biai járásra neveztek át. Olyan települések is ide tartoztak mint Budafok, Budatétény. A Biai-járást végül 1934-ben szüntették meg.

1924. június 13-án Magyarország eddig ismert legnagyobb tornádója Bián és Torbágyon végzett hatalmas pusztítást, majd egy másik katasztrófa, a torbágyi merénylet Torbágyot tette országos hírűvé. 1931. szeptember 13-án Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat a viadukton a Budapest-Bécs vonalon közlekedő gyorsvonat alatt, amely kisiklott, majd a gőzmozdony és első kocsijai a mélybe zuhantak. A robbantás 22 halálos áldozatot követelt. A merénylet ürügyén kezdődött meg az 1930-as évek politikai leszámolása az illegális kommunistákkal.

A két községet először 1950-ben egyesítették. Az 1956-os forradalomból a biatorbágyiak is kivették részüket. Több száz oldalnyi irat, számos érdekes dokumentum került elő 2006 szeptemberében a Pest Megyei Levéltárból, melyek újabb adalékokkal szolgálnak a forradalom itteni eseményeivel kapcsolatban. 1958-ban Bia és Torbágy különváltak, 1966-ban azonban ismét egyesültek.

1985-ben a település északnyugati területei (Herceghalom, Kozárom, Móriczmajor, Simontanya) Herceghalom néven különváltak Biatorbágytól.[5]

Biatorbágy 2007. július 1-jével kapott városi rangot.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 5,1% németnek, 0,6% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33,7%, református 15,7%, evangélikus 1,1%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 18,5% (27,9% nem nyilatkozott).[6]

Nevezetességei[szerkesztés]

Sándor-Metternich kastély

A település leghíresebb építménye a ma már használaton kívüli kettős vasúti völgyhíd, mely két különálló, egyvágányú hídszerkezetből áll. Érdekessége a merényleten kívül, hogy ma már nincs Magyarországon másik völgyhíd kétvágányú vonalon.[7] (Bicske és Szár állomások között volt még egy kisebb (vágányonként 2×40 m-es), hasonló völgyhíd a Váli-víz felett Óbarok és Újbarok határában, de azt az 1930-as évek elején: a Kandó-féle villamosítás előtti nyomvonal-korrekciókor elbontották.[8])

  • Nyakaskő és környéke
  • Sándor-Metternich-kastély, ma iskola
  • Szily-kastély: a 17. században épült, jelenleg iskola és egy része üres
  • Szent Vendel-kápolna (avagy az Iharos-Szily-féle sírkápolna) (47°27'38.61"É - 18°50'36.25"K)
  • Torbágyi Szentháromság-szobor: az 1739-es pestisjárvány emlékére lett emelve.
  • Biai Szentháromság-szobor: eredetije 1760-ban Házl Ádám uradalmi ispán által állíttatva, 1873-ban Juhász Mihály és felesége oszlopra emeltette. (47°27'55.80"É -  18°48'28.46"K)
  • Szent Anna római katolikus templom: 1863-ban készült el.
  • Biai református templom.
  • Az Iharos - egy nem bizonyított állítás szerint Árpád vezér a honfoglalás idejében itt vadászott.
  • Az Ürge-hegy: természetvédelmi terület.
  • Kaptárkövek - Hármas-szikla ( 47°27'34.99"É - 18°51'11.95"K )

Sport[szerkesztés]

  • Viadukt SE

Testvérvárosai[szerkesztés]

Szentháromság-oszlop, Bia

Ismert és híres biatorbágyiak[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]