Gomba (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gomba
Gomba címere
Gomba címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Monori
Jogállás község
Polgármester Lehota Vilmos[1]
Irányítószám 2217
Körzethívószám 29
Népesség
Teljes népesség 2921 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 75,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 39,71 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gomba (Magyarország)
Gomba
Gomba
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 22′ 15″, k. h. 19° 31′ 49″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 15″, k. h. 19° 31′ 49″
Gomba (Pest megye)
Gomba
Gomba
Pozíció Pest megye térképén
Gomba weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gomba témájú médiaállományokat.

Gomba község Pest megyében, a Monori járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pest megye keleti részén, a Gödöllői-dombságban épült. Budapest 50 km, Monor 9 km, Üllő 17 km, Tápióbicske 16,5 km, Káva 6,5 km, Pánd 10 km-re van tőle.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét Gomba, Gombad, Gombal neveken írták; először egy 1337-es oklevélben említik.

Pecsétje, címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első ismert pecsétjét — GOMBA.FALV.PÖCHETI felirattal — a 18. század első felében használták, az ezt követőt — SIGILLVM.GOMBA — 1776-1844 között. A falu mai címerét az 1845 és 1876 között használt pecsétről mintázták. Ennek felirata: GOMBA HELYSÉG PECSÉTJE x 1845 x. A körirattal határolt kerek mezőben virágos talajon szarvával jobbra fordított gerendelyes eke látható, mögötte a cölöphelyen felfelé fordított ásó, jobbra ferdén elhelyezett gereblye, balra vasával kifelé álló kasza. A negyedik pecsét az 1860-1876 közötti időszakból maradt ránk, felirata: GOMBA.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfoglalás előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősidők óta lakott hely. A Várhegyen 1858-ban Kubinyi Ferenc tárta fel a bronzkori „Pogányvár” erődítményrendszerének maradványait. Közülük főleg kő- és csontszerszámok, valamint agyagedények kerültek elő, de akadt néhány, átfúrt fejű bronztű is.

A római korban jazigok lakták; sírjaikban kalcedon- és üveggyöngyöket találtak.

Az Árpád-korban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első ismert birtokosa a Gombai család feje, Gombai László volt.

Az Árpád-kortól a török uralomig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1408-ban Zsigmond király hűtlenség miatt elvette a Gombai családtól, és Szentiványi Tamásnak, valamint Maróthi János macsói bánnak adományozta. Középkori temploma 1424-ben épült; romjai 1864-ben még látszottak a református temetőben. 1458-ban birtokosa, Bothos György magtalanul halt meg, ezután Mátyás király Rozgonyi Sebestyén főlovászmesternek adta. Még a 15. században a Kerekegyházi család birtoka lett, és ők zálogba adták a Dávidházi családnak. A zálogból Nagylucsei Orbán egri püspök váltotta ki, majd adománylevelet kért rá a királytól.

A török időkben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1500-as évek közepén Gomba is török uralom alá került, de nem néptelenedett el egyből, mint a környék legtöbb falva, mert félreeső fekvése miatt a nagy hadak elkerülték. A megyéből elmenekült nemesek a királyi országrészből gyakorolták jogait, így Gombán is kialakult a kettős adózás: fizetni kellett a magyar földesúrnak és a töröknek is. A növekvő terhek miatt a lélekszám fokozatosan csökkent; alig maradt adófizető család a faluban. 1565-ben Miksa magyar király király új adományként jutalmul adta a falut Gombai Györgynek és Margit nevű lányának. 1612-ben Hubai Ferencé volt, és ő Maglóddal és Pécellel együtt Fáy István özvegyének zálogosította el. A 17. századra vált a falu legnagyobb birtokosává a Fáy család. Az 1600-as évek közepén a lakosság döntő többsége már református lett; a református egyház az ún. kis anyakönyv alapján 1642-ig vezeti vissza lelkészeinek névsorát. Szokolyai István lelkészt 1672-ben megidézték Pozsonyba a törvényszék elé, de nem ment el, hanem egy Czimbalmos nevű töröknél húzta meg magát.

A török kiűzése után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török kiűzése után a reformátusok egy fatemplomot emeltek, és abba beépítették a középkori katolikus templom mestergerendáját is.

A falu környékét Rákóczi hadai 1703-ban szabadították fel. 1705-ben Vak Bottyán a Dunántúl elfoglalására indult, és a faluban csak csekély védőrséget hagyott. Ezt a kuruc csapatot még 1705-ben szétverték a budai német helyőrséggel szerződött rácok. Az ütközet helyét azóta Harcvölgynek nevezik; e néven jelenleg a falu külterülete. A rácok felégették a falut, ekkor semmisültek meg a község és az egyházak régebbi iratai. Pfeffershoven tábornok jelentette, hogy nagy zsákmánnyal és sok fogollyal tértek vissza Budára. A foglyok között volt két kálvinista prédikátor is, egyiküket Veresmarti Miklósnak hívták. A pusztává lett település hamarosan újranépesült, az 1728-as összeíráskor már 144 lakosa volt. Ekkor 54 jobbágyból 18 volt helybeli, 36 jövevény; 18 zsellérből 5 helybeli, 13 a jövevény.

Az urbárium 1770-ben készült tabellájából kiderül, hogy nemzetiségieket nem telepítettek be, a listán csupa magyar családnév szerepel. A zsellér és jobbágy családfők száma ekkor 95 volt; közöttük feltűnően sok (61 %) a zsellér. Ez jól mutatja, hogy itt is elkezdődött a földesúri allódiumok kiépítése. Ez elszegényítette a jobbágyokat és a zselléreket; sokan részes vagy napszámos munkára kényszerültek. Az 1700-as és az 1800-as években birtoka volt itt a Thay-, a Szemere- és a Patay családnak is. A katolikus földesurak ebben a században kezdtek katolikus cselédeket betelepíteni az addig tisztán református faluba.

A 19. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köznemesek anyagi helyzetének javulását jelzik a 18. század végén és főleg a 19. század elején épült, illetve átépített kastélyok, kúriák, valamint a református egyháznak adott ajándékok. A 19. századra a faluban már hat kastélyból, illetve kúria állt. Közülük öt ma is megvan, egyet romos állaga miatt le kellett bontani. A 19. században a falu birtokosai a Fáy, a Szemere, a Patay, a Puky, a Dapsy, a Wartensleben és a Tahy család volt. Borzsák Endre szerint a falu az 1800-as évek végéig megőrizte a kétbeltelkű, kertes településformát; a háztelkeket általában nem kerítették el. A falut szérűskertek vették körül, bennük a jószág teleltetésére való istállókkal. A legtöbb utca girbe-gurba volt.

A 20. században a rendszerváltásig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1904-ben a református egyház korszerű, négytantermes iskolát építtetett a falu központjában. A katolikus iskola 1920-ban nyílt meg;, épülete eredetileg a Fáy család kúriája volt. Itt helyezték el a lelkészlakot is.

1928-ban Scitovszky Béla belügyminiszter, helybéli földbirtokos telket és nagyobb összeget adományozott katolikus templom építésére; kezdeményezéséhez más birtokos családok is csatlakoztak. A templomot belül 1967/68-ban, kívül 1982/83-ban renoválták.

A rendszerváltás óta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004. szeptember 1-én nyitotta meg kapuit a Gombai Református Alapfokú Művészeti Iskola.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom1776-ban épült, barokk stílusban. Műemlék; törzsszáma 7030.
  • Perczel-kúria – a 18. század végén, klasszicista stílusban készült épület, melyet a Puky család birtokolt a 19. század végéig. Katona József itt írta a Bánk bán néhány részletét. 1925-ben a Perczel család lett a kúria tulajdonosa. Jelenleg családi ház. Műemlék; törzsszáma 7029.
  • Bárczay-kastély – a barokk stílusú épületet a 18. században építtette a Fáy család. Később Bárczay András vásárolta meg, átalakította. 1773-ban emeletet építtetett rá. A kastély az 1800-as évek közepén a Szemere családé lett, majd 1928–51 között a Máriássy családé. Jelenleg a termelőszövetkezet irodáinak ad helyet az épület. Műemlék; törzsszáma 7028.
  • Patay-kastély – A 18. század végén építtették a Bárczayak, majd a Patay család birtokába került. Itt élt Patay József, a reformkori ellenzék egyik vezetője, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja. Később művelődési ház, majd könyvtár működött benne. Jelenleg üresen, elhanyagoltan áll. Műemlék; törzsszáma 7032.
  • Scitovszky-kúria – 18. századi barokk épület volt, de 1810-ben klasszicista stílusban átalakították. A Scitovszky család a 20. század elején vásárolta meg, majd a Kenyeres család birtoka lett. Jelenleg a település polgármesteri hivatala működik benne. Műemlék; törzsszáma 7027.
  • katolikus templom, Kossuth tér 14. — 1928-ban épült, eklektikus stílusú, egytornyos épület. 1929-ben kapta két harangját: az egyik átmérője 65, a másiké 42 cm. Közvetlenül mellette áll a házasságkötő terem.[3] 1937-ig a Úri plébániájának filiája volt; utána Monorhoz tartozott. 1947-ben alakították önálló lelkészséggé.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gomba települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Nagyvőfély.hu: Gomba templomai
  4. Váci egyházmegyei sematizmus: Gomba plébánia

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]