Iklad

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iklad
Evangélikus templom.JPG
Iklad címere
Iklad címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Aszódi
Jogállás község
Polgármester Madarász István (független)[1]
Irányítószám 2181
Körzethívószám 28
Népesség
Teljes népesség 2004 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 176,09 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 11,21 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Iklad (Magyarország)
Iklad
Iklad
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 39′ 29″, k. h. 19° 27′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 29″, k. h. 19° 27′ 04″
Iklad (Pest megye)
Iklad
Iklad
Pozíció Pest megye térképén
Iklad weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iklad témájú médiaállományokat.

Iklad község Pest megyében, az Aszódi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Pest megye északkeleti részén, a Gödöllői-dombság területén, a Galga-mentén elhelyezkedő, mintegy 2100 lelket számláló német nemzetiségű község. A településhez legközelebb lévő város Aszód 3 Gödöllő 14, Budapest 40, Hatvan 17, Vác 28 km-re fekszik.

Története[szerkesztés]

A Galga-mente dús rétjei, vadban gazdag erdei már az ősidőktől fogva kedvező feltételeket nyújtottak az emberi letelepedéshez. Iklad környékén is legalább 6000 évre vezethető vissza a folyamatos emberi jelenlét. Főleg az újkőkor és a bronzkor gazdag régészeti leletekben, de a szarmaták is több 100 éven át folyamatosan lakták e vidéket. A népvándorlás viharainak elültével szórványos avar és szláv telepek voltak itt, majd 895-ben a honfoglaló magyarok Tarján törzse telepedett le a vidéken.

A falu első okleveles említése 1356-ban történt, de a falu középkori történetéről szinte semmi bővebbet nem tudunk. 1543-ban a község török uralom alá került, s hamarosan elnéptelenedett.

Ezután közel 200 évig lakatlan puszta volt, majd 1728-ban a birtokos Ráday-család majorságot létesített itt. Mivel a Ráday-birtok munkaerőgondjait a majorsági gazdálkodás sem oldotta meg, Ráday I. Gedeon bécsi ágensei 1752-től evangélikus vallású német parasztokat hívtak a birtokra. A telepesek első, Baden és Württemberg tartományokból jött csoportja 1752 tavaszán érkezett a faluba, ettől az időponttól tekintik a falut újratelepítettnek. A következő év tavaszán a lakosság a Stájerországból, az Enns völgyéből evangélikus hitük miatt elüldözött osztrák parasztokkal egészült ki. Később még Karintiából és Felső-Ausztriából is érkeztek ugyancsak evangélikus vallásuk miatt elüldözött családok. Az otthonteremtés eredményeit az 1769. évi nagy tűzvész majdnem teljesen megsemmisítette. Sokaknak ismét a semmiből kellett újrakezdeniük, de a község a kezdeti nehézségek után fejlődésnek indult. 1788-ban a falu lakói haranglábat építettek, majd 1834-ben felszentelték a kis evangélikus templomot is. A betelepítés második hullámában a Felvidékről szlovák családok érkeztek.

A hűbéri viszonyokat a tagosítás számolta fel: ezt Ráday IV. Gedeon hajtotta végre 1837–39 közt. A jobbágyi kötelékek végleges eltörlését az 1852-ben kiadott úrbéri pátens biztosította, a békés polgári fejlődés kereteit az 1867. évi kiegyezés teremtette meg. A 19. század utolsó harmadában a község gyors fejlődésnek indult, amit csak gyorsított az 1896-ban megnyitott AszódBalassagyarmatLosonc-vasútvonal.

A templom kibővítésére és felújítására 1901–1903 közt, az egyházközség önállósulására 1905–1906 közt, míg új, korszerű iskola építésére 1909–11 közt került sor. Az első világháború ezt a békés fejlődést megszakította, sok férfi a csatamezőkön áldozta életét. A Horthy-korszakot egyrészt az erőteljes magyarosítási törekvések, másrészt a német nemzetiségi mozgalom kibontakozása, a Volksbund megjelenése jellemezte. Ugyanakkor megkezdődött a paraszti birtokok gépesítése (az első cséplőgép megjelenése 1922-ben) s a kulturális élet fellendülése, klubok, egyletek alapítása. De másrészről folytatódott a paraszti birtokok elaprózódása, ami hosszú távon aláásta a zárt paraszti társadalom életképességét. A második világháborúban páran szintén a fronton vesztették életüket vagy tűntek el, de sokkal nagyobb sokkot jelentett a falu lakóinak 45 német családnevű falubeli lakos kényszermunkára hurcolása a távoli Ukrajnába 1945. január elején.

1948-ban került sor a község elektromos hálózatának kiépítésére. Az 1950-es–60-as években gyökeres változások zajlottak le a község életében. 1949–60 közt a parasztságot termelőszövetkezetekbe kényszerítették, majd fokozatosan lezajlott a mezőgazdaság gépesítése. 1951–53 közt épült az Ipari Műszergyár (IMI), amely eredetileg hadi célokat (is) szolgált. A fénykorában 4000 főt foglalkoztató ipari üzem gyökeresen megváltoztatta a lakosság életét. A hagyományos parasztfalu pár évtized alatt korszerű ipari-mezőgazdasági településsé alakult át. 1956-ban felépült az új iskola, a régi iskola épületében 1958-ban kezdte működését az óvoda, 1960-tól a külön orvosi körzet, majd 1972-ben került átadásra a Művelődési Ház.

1962-ben érkezett Ikladra az első magántulajdonú személygépkocsi, az 1960-as években a régi, hosszú parasztházakat a legtöbben korszerűbb s kényelmesebb kockaházakra cserélték. 1973–89 közt Iklad Aszóddal és Domonnyal együtt az Aszód Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozott. Ebben az időszakban további fontos infrastrukturális fejlesztésekre került sor, kiépült a vezetékes víz és a korszerű közvilágítás, 1975-ben felújították az úthálózatot, 1980-ban épült az új óvodaépület, 1982–88 közt több szakaszban kibővítették s korszerűsítették az iskolát: új szárny átadása, tornacsarnok, tornapálya építése.

A rendszerváltás után 1990-ben a községben önálló önkormányzat jött létre, mely alatt tovább folytatódott az előző időszak lendületes fejlődése. 1994-ben kiépült a gáz-, 1996-ban a telefonhálózat. A mellékutcák fokozatosan aszfaltburkolatot kaptak (az utolsó 2003-ban). Már üzemel a szennyvízcsatorna-hálózat is, amely 1999–2001 közt épült ki.

A 2002. évi jubileumi esztendőben, a község fennállásának 250. évfordulóján került átadásra a Ráday-szobor és az új ravatalozó, valamint a kívülről megszépült Művelődési Ház felvette a falut újratelepítő Ráday I. Gedeon gróf nevét.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

Jelenleg
  • Madarász István (független)
Korábban

Nevezetességei[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

  • Ipari Műszergyár, Iklad (IMI), mai nevén IMI Elektromos Gépeket Gyártó Kft., mely a LEROY-SOMER / NIDEC cégcsoporthoz tartozik.

Képgaléria[szerkesztés]

Testvérfalvak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Iklad települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

Források[szerkesztés]