Kartal (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kartal
Kartal légifotója
Kartal légifotója
Kartal címere
Kartal címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
MegyePest
JárásAszódi
Jogállás nagyközség
Polgármester Oláh Klára Mária[1]
Irányítószám 2173
Körzethívószám 28
Népesség
Teljes népesség5650 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség192,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság159 m
Terület29,11 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kartal (Magyarország)
Kartal
Kartal
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 40′ 03″, k. h. 19° 31′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 03″, k. h. 19° 31′ 42″
Kartal (Pest megye)
Kartal
Kartal
Pozíció Pest megye térképén
Kartal weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kartal témájú médiaállományokat.

Kartal nagyközség Pest megyében, az Aszódi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A megye északkeleti határán, Budapesttől északkeletre 40 km-re fekvő, csaknem 6000 fős település. Kedvező természeti környezetet biztosít számára, hogy két magyar nagytáj; az Alföld és az Északi-középhegység peremén helyezkedik el.

Története[szerkesztés]

Már az újkőkorban lakott terület volt, a környékbeli ásatások és a Kiskartalon talált temetkezési hely bizonysága szerint.

A község neve török eredetű nemzetségnévből (Cortul = sas) származik. A 10. században ugyanis a Kurszán-Kartal nemzetség központja volt a terület. A nemzetség őse Kurszán kündü, honfoglaló Árpád fejedelem társa volt. Ennek a nemzetségnek a neve őrződött meg.

Első ismert középkori okleveles említése 1263-ból való. V. István a Kartal nembéli Péter és Ferenc birtokait – Kartalt is – a Margit-szigeti apácáknak adta, a haszonélvezet azonban az eredeti tulajdonosok kezében maradt. Akkoriban Kurthol néven említik a falut. Később újra az ősi Kartal nemzetség, illetve az abból származó Sülyi Etele család birtokába kerül.

A 13. században a tatárok feldúlták a falut, de lakosai visszatelepültek. A tatár harcok nyomait az ún. Csörsz-árok őrzi, melyet eredetileg a szarmaták építettek 324 és 337 között.

A község a török hódoltság első évtizedeiben lakott hely maradt, különböző török uraságok nem nagy jövedelmű tímár-birtoka. A tizenöt éves háború idején elnéptelenedett és puszta maradt egészen a 18. század végéig.

A 17. századból több magyar birtokosát ismerjük. A felszabadító háborút követő évtizedekben Koháry István (országbíró) birtoka, s az aszódi jobbágyok árendálták a határt.

Koháry Istvántól gróf Grassalkovich Antal vette meg, akinek fia 1784-től Pest, Heves és Nógrád vármegyei települések magyar és római katolikus lakóival újratelepítette a széles határú pusztát. Surány, Sőreg, Keszeg, Gombos, Karácsond falvakból történt az újratelepítés; e helynevek mai családnevekben élnek tovább: Sőregi, Karácsondi stb.

Grassalkovich „ideje alatt” magtárak, gazdasági épületek, vendégfogadó, tiszti lakások és kunyhók épültek. Folytatódtak az erdőirtások, bőségesen lett a föld. A földesúr vezetésével, mérnökileg házhelyeket mértek ki. Széles egyenes utcák keletkeztek, a főutcán a házak előtt, később akáccal ékesített parkok keletkeztek. A főút menti parkokban napjainkban jobbára gyümölcsfák díszlenek, de az egyenes utak, tágas terek megmaradtak.

A gróf külön gondot fordított és „10-10 forintot ad(ott) azért, hogy az építkezők a csinosságra is adjanak, és vályogból építkezzenek”, a korábbi földbe vájt, kunyhószerű nyomorúságos kalyibák helyett.

A 19. század első felére már három majorság – Emse, Nagymajor, Felsőmajor – épült ki.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a község a császári seregeket szolgálta. Rákospalotára lisztet, zabot, szénát szállítottak. Ekkoriban a birtok tulajdonosa Sina György, a forradalom elől menekülő főúr volt. Amikor ide is elért a forradalom, fia, Sina Simon egy belga banknak adta el a birtokot. Innen báró Schossberger Henrik vásárolta meg, egy része pedig br. Hatvany-Deutsch Sándor és József tulajdonába jutott. A Schossbergerek jelentős mezőgazdasági nagyüzemet létesítettek. A jobb teherszállítás érdekében keskeny nyomtávú vasútvonallal kötötték össze gazdaságuk központját az aszódi vasútállomással.

1911-ben a falu két nagybirtokosa br. Hatvany-Deutsch Sándor és József (459 kh) és br. Schossberger Lajos (2206 kh) volt.

Befolyással volt a település fejlődésére br. Podmaniczky Géza is, aki az akkori kiskartali birtokán – 1949-ben csatolták Kartalhoz – 1884-ben csillagvizsgálót létesített Konkoly-Thege Miklós tervei alapján. Itt Nap-Hold megfigyeléseket, Jupiter- és Szaturnuszvizsgálatokat folytattak. Ugyanitt 1890-ben 35 000 kötetes könyvtárat létesített. A kiskartali csillagda munkájáról dolgozatok jelentek meg Wonaszek Antal és Kövesligethy Radó tollából.

A lakosság a 19. században gyorsan gyarapodott: - 1856-ban 1113 lakos - 1876-ban 1319 lakos - 1895-ben 1600 lakos

A lakóházak száma 1890-ben 186, 1900-ra már 229, ezek többsége sár-vályog falú, szalma, zsup-nád fedelű volt.

A települést szegélyező nagybirtokok mellett viszonylag kevés föld jutott a parasztgazdáknak (1897-ben a földterület 35%-a volt a 155 gazdaság tulajdonában), így a gyarapodó lakosság földigényét a porták kettéosztásával sem lehetett kielégíteni. Sokan emiatt elhagyni kényszerültek a falut, s Hatvanba, Gödöllőre, Mogyoródra költöztek. Ez igazolja azt az 1895-ös adatot, miszerint a lakosság 88%-a mezőgazdaságból élt.

Sokan az uradalmakban cselédként vagy mezőgazdasági munkásként, mások a helybeli munkalehetőségekből kiszorulva, az első világháborútól Budapestre ingázva keresték meg a mindennapit.

Akkoriban nagy volt a szegénység Kartalon, így aztán nem véletlen, hogy az 1918/19-es forradalmak idején a magyar Tanácsköztársaság megalakulásának előestéjén az országban elsőként éppen a nagy-kartali uradalmat szocializálták a Galga mente proletárjai.

1920-tól megszűnt az elköltözés, mert házhelyeket parcelláztak, 361 kh-t. Ez volt az ún. „kis földreform” (majd 1930-tól 1969-ig öt alkalommal további parcellázás folyt).

Az I. világháború után, az alapvetően mezőgazdasággal foglalkozó faluban jelentős volt a munkanélküliség, a legrosszabb helyzetben a törpebirtokosok és a földnélküli napszámosok voltak. Mindezek ellenére 1925 és 1930 között a természetes szaporulat átlagosan évi 47,4%(!) volt.

Ez maga után vonta egy új iskola létesítését, amelynek átadása 1929-ben meg is történt. Ugyanebben az évben döntöttek a villany bevezetéséről.

1927-ben autóbuszjárat indul az Aszód-Kartal-Szirák vonalon. Később ez látta el a postajáratot is. Ekkortájt csatlakozik a község a körorvosi szolgálathoz, melynek székhelye Verseg.

Ekkor működött intézmények: - Csendőrség - Katonai elemi iskola - Kötelezett tűzoltóság - Leventeegylet - Hangya szövetkezet - Postaügynökség

Beindult a településszépítő munka is, platánfákat ültettek, parkosítottak.

A második világháború pontot tett a fejlődés végére, sok katona és polgári személy vesztette életét, jelentős anyagi kár keletkezett. Lakóházak, a templom, villamosvezeték mind súlyos károkat szenvedtek. A háború után jelentősen átalakult Kartal. A Schossberger-uradalom helyén a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságát építették ki. Természetesen sokan a helyben megalakult termelőszövetkezetben találták meg a megélhetésüket, amely az idők folyamán előbb Verseggel, majd Baggal és Hévízgyörkkel egyesülve, igazi mezőgazdasági nagyüzemmé alakult, ahol a hagyományos földművelés és állattenyésztés mellett ipari melléküzemágakat is működtettek (halfeldolgozás). Még többen, a most már rendszeres autóbusz és vasútközlekedéssel (Aszódról) a környékbeli nagyobb településeken és főleg Budapesten napi és heti ingázóként dolgoztak.

1964-ben már működött a Művelődési ház, öltözőkkel a Sporttelep, körzeti orvosi rendelő, gyógyszertár, védőnői és szülésznői szolgálat, heti piac, helyközi buszjáratok.

A község infrastrukturális szempontból is fejlődésnek indult, s a kedvező feltételek 1960 és 1964 között 10,3%-os népességnövekedést eredményeztek, melyben már nagy szerepe volt a bevándorlásnak is.

Az 1970-es évekre befejeződött a lakások villamosítása, javult a víz-szennyvíz ellátottsági helyzet. A 70-es, 80-as években is jellemző maradt a magas gyermekszületési arány okozta népességszaporodás, illetve a dinamikus fejlődés. Folyamatosan javult a közművesítés aránya, kiépült a vízvezeték gerinchálózata is.

Szent Erzsébet-templom

1980 és 1990 között elterjedt a központi fűtés (a lakások 40%-ában) és tovább javultak a komfortellátottsági arányok. A fejlődést magyarázza az az 1990-es adat is, miszerint a két vagy több aktív keresővel rendelkező háztartások aránya Kartalon 46,7% (a Pest megyei átlag ekkor 39,6% volt).

A rendszerváltás után is folytatódik a fejlődés: a község tejes hosszában, a főútvonal mellett, illetve a szomszédos Aszódig kerékpárutat építettek. Minden belterületi út aszfaltburkolatot kapott. A térség földgázprogramjába Kartal is bekapcsolódott. Modernizálták a telefonhálózatot (korábban központos) és ezzel együtt majdnem minden lakásba be is kötötték a telefonvonalat. A település központi részén elhelyezkedő egykori tó helyére üzletsor épült, Tó üzletház néven 1994-ben. Renoválták a középületeket: ravatalozó, községháza, óvodák, iskola, könyvtár, művelődési ház. A buszmegállók száma 12-re bővül. Az új évezred első évtizedében több szobrot és emlékművet is állítottak a községben


Szentháromság-szobor

Közélet[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • Urbán Imre 1991-1994 újraválasztva 1994-ben. 1996. okt. 3-án lemond.
  • Klúber László (független) 1995-ben alpolgármester, és 1997-től polgármester 2002-ig
  • Kovács László (MSZP) 2002.10.20.-2008
  • Tóth-Ilkó Mihály (független) 2008.12.14. (időközi választás) - 2014.04.06.
  • Némethné Dr. Keresztes Katalin (független) 2014.04.06.-2016. június közepe
  • Oláh Klára Mária (független) 2016.10.03-jelenleg

Jegyzők[szerkesztés]

Oktatási intézményvezetők[szerkesztés]

Iskola Könyves Kálmán általános Iskola[szerkesztés]
Óvoda[szerkesztés]
Bölcsöde[szerkesztés]

Katolikus egyházközség[szerkesztés]

Plébánosok[szerkesztés]

  • Petróczy László (1868-1880)
  • Tóth Endre (1881-1883)
  • Munka István (1883-1886)
  • Kossitczky Lajos (1886-1888)
  • Nagy Zakar (1888-1894)
  • Kerekes Jákó (1894-1911)
  • Bodonyi János (1911-1917)
  • Szedlacsek Mihály (1917-1918)
  • Csomor Sándor (1918-1951)
  • Muszély Viktor (1951-1954)
  • dr. Batta Gyula (1954-1969)
  • Ormai Imre (1969-1985)
  • Molnár Béla (1985-1986)
  • Lukács József (1986-2012)
  • Gyurkovics István (2012)
  • Tamási József (2012- jelenleg)

Káplánok,Kisegítői[szerkesztés]

  • Szilvásy Sándor (1941)
  • Kárpáti Károly (1942)
  • Valentin Tibor (1954)
  • Szikora Ferenc (1954-1956)
  • Fülöp Dezső (1956-1957)
  • Bisztrai László (1957-1958)
  • Szálteleki János (1958-1959)
  • Palotás Tibor (1959-1960)
  • Tatár János (1960-1961)
  • Zavetz József (1961-1964)
  • Pekker Imre (1964)
  • Spáczay Zoltán (1964-1965)
  • Mádi György (1965-1968)
  • Sajtos József (1968-1969)
  • Kovács Gábor (1969-1972)
  • Lukács József (1972-1974)
  • Kiss László (1974-1975)
  • Tóth József (1976-1977, 1980)
  • Szentirmay Endre (1977-1979)
  • Dr Dancsák Sándor (1978-1979)
  • Varga István (1981-1982)
  • Szakács István (1982-1983)
  • Varga László (1983-1985)
  • Zsadányi József (1985-1986)
  • Bucsánszki Gábor (1987)
  • Árki István (1989-1991)
  • Nagy Nándor (1996)
  • Balogh Zoltán (2002-2003)

Baptista közösség[szerkesztés]

Lelkészei[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,8%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% románnak mondta magát (11,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,4%, református 3,2%, evangélikus 2,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 5,4% (20,3% nem nyilatkozott).[3]

Kartal utolsó becsült népessége 5 941 fő (2018 évben)[1] , ami akkori Magyarország népességének 0.06%-a (Pest megyének 0.47%-a). Népsűrűsége 204 fő/km². Lakások száma 1911, népességet figyelembe véve, ez 3.1 fő per lakás. Ha népesség azonos ütemben változna mint [2017-2018] időszakban (-0.32%/év), 2019-ben Kartal lakossága 5 922 lenne.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A római katolikus templomot az egyházközség első plébánosa, Petróczy László kezdeményezésére a falusiak pénzadományából építették 1865-ben, korai eklektikus stílusban.
  • A 2007-ben épült sportcsarnokot 2012. május 26-án Kovács László, néhai itteni polgármester, volt válogatott kézilabdázóról nevezték el.[4]
  • Petőfi Sándor szobrát az egykori tó helyén épült üzletház terén, a polgármesteri hivatallal szemközt helyezték el (Pálfy Gusztáv aszódi szobrának másolata).
  • Kiskartalban áll a Podmaniczky-kastély, báró Podmaniczky Géza és felesége, gróf Degenfeld-Schonburg Berta egykori állandó lakása. Podmaniczkyék gazdag könyvtárat gyűjtöttek össze és a kor színvonalán álló csillagvizsgálót is működtettek. Az épület magántulajdon, nem látogatható.
  • A katolikus plébánia előtt áll a község egyetlen műemléke, a késő barokk stílusú Szentháromság-szobor.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született 1791. augusztus 15-én Petrovics István, Petőfi Sándor édesapja.


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kartal települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. (Hozzáférés: 2018. október 17.)
  3. Kartal Helységnévtár
  4. Kartal nagyközség / Sportcsarnok. Kartal.hu, 2012. május 26. (Hozzáférés: 2013. június 18.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]