Kartal (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kartal
Kartal légifotója
Kartal légifotója
Kartal címere
Kartal címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Aszódi
Jogállás nagyközség
Polgármester Némethné Dr. Keresztes Katalin (független)[1]
Irányítószám 2173
Körzethívószám 28
Népesség
Teljes népesség 5616 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 192,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 159 m
Terület 29,11 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kartal (Magyarország)
Kartal
Kartal
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 40′ 03″, k. h. 19° 31′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 03″, k. h. 19° 31′ 42″
Kartal (Pest megye)
Kartal
Kartal
Pozíció Pest megye térképén
Kartal weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kartal témájú médiaállományokat.

Kartal nagyközség Pest megyében, az Aszódi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A megye északkeleti határán, Budapesttől északkeletre 40 km-re fekvő, csaknem 6000 fős település. Kedvező természeti környezetet biztosít számára, hogy két magyar nagytáj; az Alföld és az Északi-középhegység peremén helyezkedik el.

Története[szerkesztés]

Már az újkőkorban lakott terület volt, a környékbeli ásatások és a Kiskartalon talált temetkezési hely bizonysága szerint.

A község neve török eredetű nemzetségnévből (Cortul = sas) származik. A 10. században ugyanis a Kurszán-Kartal nemzetség központja volt a terület. A nemzetség őse Kurszán kündü, honfoglaló Árpád fejedelem társa volt. Ennek a nemzetségnek a neve őrződött meg.

Első ismert középkori okleveles említése 1263-ból való. V. István a Kartal nembéli Péter és Ferenc birtokait – Kartalt is – a Margit-szigeti apácáknak adta, a haszonélvezet azonban az eredeti tulajdonosok kezében maradt. Akkoriban Kurthol néven említik a falut. Később újra az ősi Kartal nemzetség, illetve az abból származó Sülyi Etele család birtokába kerül.

A 13. században a tatárok feldúlták a falut, de lakosai visszatelepültek. A tatár harcok nyomait az ún. Csörsz-árok őrzi, melyet eredetileg a szarmaták építettek 324 és 337 között.

A község a török hódoltság első évtizedeiben lakott hely maradt, különböző török uraságok nem nagy jövedelmű tímár-birtoka. A tizenöt éves háború idején elnéptelenedett és puszta maradt egészen a 18. század végéig.

A 17. századból több magyar birtokosát ismerjük. A felszabadító háborút követő évtizedekben Koháry István (országbíró) birtoka, s az aszódi jobbágyok árendálták a határt.

Koháry Istvántól gróf Grassalkovich Antal vette meg, akinek fia 1784-től Pest, Heves és Nógrád vármegyei települések magyar és római katolikus lakóival újratelepítette a széles határú pusztát. Surány, Sőreg, Keszeg, Gombos, Karácsond falvakból történt az újratelepítés; e helynevek mai családnevekben élnek tovább: Sőregi, Karácsondi stb.

Grassalkovich „ideje alatt” magtárak, gazdasági épületek, vendégfogadó, tiszti lakások és kunyhók épültek. Folytatódtak az erdőirtások, bőségesen lett a föld. A földesúr vezetésével, mérnökileg házhelyeket mértek ki. Széles egyenes utcák keletkeztek, a főutcán a házak előtt, később akáccal ékesített parkok keletkeztek. A főút menti parkokban napjainkban jobbára gyümölcsfák díszlenek, de az egyenes utak, tágas terek megmaradtak.

A gróf külön gondot fordított és „10-10 forintot ad(ott) azért, hogy az építkezők a csinosságra is adjanak, és vályogból építkezzenek”, a korábbi földbe vájt, kunyhószerű nyomorúságos kalyibák helyett.

A 19. század első felére már három majorság – Emse, Nagymajor, Felsőmajor – épült ki.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a község a császári seregeket szolgálta. Rákospalotára lisztet, zabot, szénát szállítottak. Ekkoriban a birtok tulajdonosa Sina György, a forradalom elől menekülő főúr volt. Amikor ide is elért a forradalom, fia, Sina Simon egy belga banknak adta el a birtokot. Innen báró Schossberger Henrik vásárolta meg, egy része pedig br. Hatvany-Deutsch Sándor és József tulajdonába jutott. A Schossbergerek jelentős mezőgazdasági nagyüzemet létesítettek. A jobb teherszállítás érdekében keskeny nyomtávú vasútvonallal kötötték össze gazdaságuk központját az aszódi vasútállomással.

1911-ben a falu két nagybirtokosa br. Hatvany-Deutsch Sándor és József (459 kh) és br. Schossberger Lajos (2206 kh) volt.

Befolyással volt a település fejlődésére br. Podmaniczky Géza is, aki az akkori kiskartali birtokán – 1949-ben csatolták Kartalhoz – 1884-ben csillagvizsgálót létesített Konkoly-Thege Miklós tervei alapján. Itt Nap-Hold megfigyeléseket, Jupiter- és Szaturnuszvizsgálatokat folytattak. Ugyanitt 1890-ben 35 000 kötetes könyvtárat létesített. A kiskartali csillagda munkájáról dolgozatok jelentek meg Wonaszek Antal és Kövesligethy Radó tollából.

A lakosság a 19. században gyorsan gyarapodott: - 1856-ban 1113 lakos - 1876-ban 1319 lakos - 1895-ben 1600 lakos

A lakóházak száma 1890-ben 186, 1900-ra már 229, ezek többsége sár-vályog falú, szalma, zsup-nád fedelű volt.

A települést szegélyező nagybirtokok mellett viszonylag kevés föld jutott a parasztgazdáknak (1897-ben a földterület 35%-a volt a 155 gazdaság tulajdonában), így a gyarapodó lakosság földigényét a porták kettéosztásával sem lehetett kielégíteni. Sokan emiatt elhagyni kényszerültek a falut, s Hatvanba, Gödöllőre, Mogyoródra költöztek. Ez igazolja azt az 1895-ös adatot, miszerint a lakosság 88%-a mezőgazdaságból élt.

Sokan az uradalmakban cselédként vagy mezőgazdasági munkásként, mások a helybeli munkalehetőségekből kiszorulva, az első világháborútól Budapestre ingázva keresték meg a mindennapit.

Akkoriban nagy volt a szegénység Kartalon, így aztán nem véletlen, hogy az 1918/19-es forradalmak idején a magyar Tanácsköztársaság megalakulásának előestéjén az országban elsőként éppen a nagy-kartali uradalmat szocializálták a Galga mente proletárjai.

1920-tól megszűnt az elköltözés, mert házhelyeket parcelláztak, 361 kh-t. Ez volt az ún. „kis földreform” (majd 1930-tól 1969-ig öt alkalommal további parcellázás folyt).

Az I. világháború után, az alapvetően mezőgazdasággal foglalkozó faluban jelentős volt a munkanélküliség, a legrosszabb helyzetben a törpebirtokosok és a földnélküli napszámosok voltak. Mindezek ellenére 1925 és 1930 között a természetes szaporulat átlagosan évi 47,4%(!) volt.

Ez maga után vonta egy új iskola létesítését, amelynek átadása 1929-ben meg is történt. Ugyanebben az évben döntöttek a villany bevezetéséről.

1927-ben autóbuszjárat indul az Aszód-Kartal-Szirák vonalon. Később ez látta el a postajáratot is. Ekkortájt csatlakozik a község a körorvosi szolgálathoz, melynek székhelye Verseg.

Ekkor működött intézmények: - Csendőrség - Katonai elemi iskola - Kötelezett tűzoltóság - Leventeegylet - Hangya szövetkezet - Postaügynökség

Beindult a településszépítő munka is, platánfákat ültettek, parkosítottak.

A második világháború pontot tett a fejlődés végére, sok katona és polgári személy vesztette életét, jelentős anyagi kár keletkezett. Lakóházak, a templom, villamosvezeték mind súlyos károkat szenvedtek. A háború után jelentősen átalakult Kartal. A Schossberger-uradalom helyén a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságát építették ki. Természetesen sokan a helyben megalakult termelőszövetkezetben találták meg a megélhetésüket, amely az idők folyamán előbb Verseggel, majd Baggal és Hévízgyörkkel egyesülve, igazi mezőgazdasági nagyüzemmé alakult, ahol a hagyományos földművelés és állattenyésztés mellett ipari melléküzemágakat is működtettek (halfeldolgozás). Még többen, a most már rendszeres autóbusz és vasútközlekedéssel (Aszódról) a környékbeli nagyobb településeken és főleg Budapesten napi és heti ingázóként dolgoztak.

1964-ben már működött a Művelődési ház, öltözőkkel a Sporttelep, körzeti orvosi rendelő, gyógyszertár, védőnői és szülésznői szolgálat, heti piac, helyközi buszjáratok.

A község infrastrukturális szempontból is fejlődésnek indult, s a kedvező feltételek 1960 és 1964 között 10,3%-os népességnövekedést eredményeztek, melyben már nagy szerepe volt a bevándorlásnak is.

Az 1970-es évekre befejeződött a lakások villamosítása, javult a víz-szennyvíz ellátottsági helyzet. A 70-es, 80-as években is jellemző maradt a magas gyermekszületési arány okozta népességszaporodás, illetve a dinamikus fejlődés. Folyamatosan javult a közművesítés aránya, kiépült a vízvezeték gerinchálózata is.

Szent Erzsébet-templom

1980 és 1990 között elterjedt a központi fűtés (a lakások 40%-ában) és tovább javultak a komfortellátottsági arányok. A fejlődést magyarázza az az 1990-es adat is, miszerint a két vagy több aktív keresővel rendelkező háztartások aránya Kartalon 46,7% (a Pest megyei átlag ekkor 39,6% volt).

A rendszerváltás után is folytatódik a fejlődés: a község tejes hosszában, a főútvonal mellett, illetve a szomszédos Aszódig kerékpárutat építettek. Minden belterületi út aszfaltburkolatot kapott. A térség földgázprogramjába Kartal is bekapcsolódott. Modernizálták a telefonhálózatot (korábban központos) és ezzel együtt majdnem minden lakásba be is kötötték a telefonvonalat. A település központi részén elhelyezkedő egykori tó helyére üzletsor épült, Tó üzletház néven. Renoválták a középületeket: ravatalozó, községháza, óvodák, iskola, könyvtár, művelődési ház. A buszmegállók száma 12-re bővül. Az új évezred első évtizedében több szobrot és emlékművet is állítottak a községben.

Szentháromság-szobor

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

Jelenleg
  • Némethné dr. Keresztes Katalin (független)
Korábban

Látnivalók[szerkesztés]

  • A római katolikus templomot az egyházközség első plébánosa, Petróczy László kezdeményezésére a falusiak pénzadományából építették 1865-ben, korai eklektikus stílusban.
  • A 2007-ben épült sportcsarnokot 2012. május 26-án Kovács László, néhai itteni polgármester, volt válogatott kézilabdázóról nevezték el.[3]
  • Petőfi Sándor szobrát az egykori tó helyén épült üzletház terén, a polgármesteri hivatallal szemközt helyezték el (Pálfy Gusztáv aszódi szobrának másolata).
  • Kiskartalban áll a Podmaniczky-kastély, báró Podmaniczky Géza és felesége, gróf Degenfeld-Schonburg Berta egykori állandó lakása. Podmaniczkyék gazdag könyvtárat gyűjtöttek össze és a kor színvonalán álló csillagvizsgálót is működtettek. Az épület magántulajdon, nem látogatható.
  • A katolikus plébánia előtt áll a község egyetlen műemléke, a késő barokk stílusú Szentháromság-szobor.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született 1791. augusztus 15-én Petrovics István, Petőfi Sándor édesapja.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kartal települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Kartal nagyközség / Sportcsarnok. Kartal.hu, 2012. május 26. (Hozzáférés: 2013. június 18.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]