Tanácsköztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vörös csillag szimbólum, megalkotójának személye ismeretlen
Budapesti plakátok a Tanácsköztársaság idején

A tanácsköztársaság vagy szovjetköztársaság olyan államforma illetve kormányzati forma, amelyben a hatalmat közvetlenül munkástanácsok, szovjetek gyakorolják. A fogalom a köztudatban szorosan kötődik a kommunista államokhoz, habár eredetileg nem egy meghatározott politikai irányzathoz kapcsolódott, hanem a történelem során valaha létrejött demokráciák egy sajátos, nem parlamentáris népuralmi formáját jelölte, amely inkább csak a demokratikus centralizmus szervezeti elvének alkalmazási kísérlete volt. 1919. március 21-én Budapesten kiáltották ki a Magyarországi Tanácsköztársaságot, létrehozva Magyarországon is a proletariátus diktatúráját, ahol a hatalom csak a Kommunisták Magyarországi Pártját (KMP) illette meg.[1]

Az oroszországi tanácsköztársaság (szovjetköztársaság) (1917–1922)[szerkesztés]

Oroszországban az első munkás- és katonatanácsok (oroszul советы, szovjetek) az 1905-ös forradalom idején alakultak.

Az 1917-es februári forradalmat követően újraalakultak, és ezt követően – szemben Lvov herceg majd Kerenszkij polgári jellegű, koalíciós Ideiglenes Kormányával – adta ki a Lenin vezette bolsevik párt (akkor még Összoroszországi Szociáldemokrata Párt) a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszót. A hatalom fegyveres átvételére végül 1917. november 7-én (a régi juliánus naptár szerint október 26-án, innen az októberi forradalom elnevezés) került sor, amikor a Kerenszkij-kormány megdöntése után a pétervári szovjet vette át az állam irányítását. Az első szovjet kormány még koalíciós kormány volt, de 1918-ban már csak bolsevikokból állt, akik (a gyorsan kirobbanó polgárháborúra hivatkozva) proletárdiktatúrát vezettek be.

Szovjet-Oroszországból és az egykori Orosz Birodalom területén létrejött bolsevik államból 1922-ben alakult meg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, közkeletű elnevezéssel Szovjetunió.

Az első világháborút követő forradalmak idején rövid életű kommunista hatalomátvételek zajlottak le (Bajor Tanácsköztársaság: 1919. április 6-május 3., Szlovák Tanácsköztársaság 1919. június 16-ától július 7-ig). Ezek lényegében az orosz mintát követték, és az elnevezést is onnan vették át. Az orosz Tanácsköztársaságban, majd a Szovjetunióban a húszas évek elején sajátos bürokratikus, egypártrendszerű diktatúra jött létre, amelyben az eredeti hatalmi szerveknek, a szovjeteknek már csupán végrehajtó szerep jutott.

Magyarországi Tanácsköztársaság[szerkesztés]

Garbai Sándor és Kun Béla bejelentik a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását (1919)
Budapesti utcakép a kommün alatt, Dankó Ödön Védd meg! A proletárok hatalmát című plakátjával[2]

A tanácsköztársaság Magyarország államformája volt 1919. március 21-étől 1919. augusztus 1-jéig. (Ezzel párhuzamosan a Magyar Népköztársaság elnevezés is használatban volt.)

1919. március 21-én az antant-hatalmak által küldött ultimátum hatására – amely a román közigazgatás kiterjesztését írta elő a Tisza vonaláig – lemondott az addigi polgári demokratikus koalíciós kormány, a gyengülő szociáldemokraták pedig bevonták az addigra a munkások körében megerősödött Kommunisták Magyarországi Pártját a hatalomba: a két párt egyesült és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, létrejött a proletárdiktatúra.

Orosz mintára munkástanács-igazgatást vezettek be az üzemekben, köztulajdonba vették a lakóházakat, szállodákat, oktatási intézményeket, üzleteket, végül pedig a földbirtokok szocializálásáról jelent meg rendelet. Mindez új problémák tömegét hozta felszínre a mindennapi élet és a termelés, elsősorban a frissen létrehozott magyar Vörös Hadsereg ellátása tekintetében. a Lenin- fiúkhoz sokkal közelebb álltak Szamuely szavai: "Mindenütt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül felülkerekedni az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem. Mielőtt vérébe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe!" (Vörös Újság, 1919. február 11.)

A Tanácsköztársaság folyamatos külső nyomás alatt állt, egységét csak erős hadsereggel tudta fenntartani. A Vörös Hadsereget a sokat tapasztalt Stromfeld Aurél irányította. Az északi hadjárat sikerei után Clemenceau francia miniszterelnök politikai nyomására Kun Béla a Vörös Hadsereget visszarendelte az elfoglalt területekről, ez demoralizálta a katonákat, akik közül sokan haza indultak. Stromfeld Aurél is lemondott posztjáról.Nyár közepére – a sikeres északi hadjárat ellenére – a Tanácsköztársaság támogatottsága fokozatosan elolvadt. Kalocsa környékén parasztfelkelés tört ki, amit a Vörös Hadsereg és a Lenin-fiúk véresen megtoroltak, Szamuely maga félszáz résztvevőt akasztatott fel. A morálisan meggyengült katonaság megbízhatatlanná vált, lázongott, a külpolitikai helyzet rendkívül rossz volt. A román csapatok megindulása a főváros felé előrevetítette a Tanácsköztársaság bukását. Augusztus 1-jén az Forradalmi Kormányzótanács (FK) lemondott.A Tanácsköztársaságot, és ezzel a Lenin- fiúk mozgalmát 133 nap után augusztus elsején leverték. Elmondható, hogy Szamuely és a Lenin- fiúk egy- két hónapon belül teljes egészében szembefordultak volna a KMP politikájával, minta hogy erre már kísérletek is voltak. Így az sem véletlen, hogy a kapituláció után, hogy míg a pártvezetőség elmenekülhetett, addig Korvin Ottó, Szamuely és Lenin- fiúk itt maradtak (Csernyéknek volt egy olyan tervük, hogy fel mennek a Bakonyba és erdei banditaként várják ki az közelre várt forradalmat), és így haltak meg. Cserny Józsefet tizenhárom társával együtt halálra ítélték, és kivégezték. A mérsékelt szociáldemokrata politikusokból álló Peidl-kormány vette át a vezetést. Az FK népbiztosai – tartva a bosszútól – különvonattal Bécsbe menekültek. A védtelenül maradt ország, a több irányból szorongató túlerővel szemben végül július 31-én összeomlott. Magyarország egész területét megszállták a világháborút megnyerő antant-országok csapatai.

Bajor Tanácsköztársaság[szerkesztés]

1919. április 7-én – a helyi kommunisták részvétele nélkül kiáltották ki a Tanácsköztársaságot Bajorországban. Április 13-án a kommunisták is csatlakoznak, a szociáldemokrata kormány azonban május 3-ára körülzáratta Münchent, és a katonaság felszámolta a Tanácsköztársaság központját.

Szlovák Tanácsköztársaság[szerkesztés]

A magyar Vörös Hadsereg 1919-es északi hadjáratában visszafoglalta a Felvidéket, és egészen a lengyel határig jutott. A katonai sikerek hatására Eperjesen június 16-án kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot – amelynek azonban semmilyen belső támogatottsága nem volt, és július 7-én a Vörös Hadsereg visszavonulását követően elbukott.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]