A proletariátus diktatúrája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Proletárdiktatúra szócikkből átirányítva)

A proletariátus diktatúrája (Diktatur des Proletariats) vagy (helytelenül) proletárdiktatúra a társadalomtudományba a 19. század közepén Karl Marx által bevezetett fogalom, azon átmeneti időszak megnevezésére szolgál, melynek során a proletariátus képviselői a kezükbe ragadnak minden hatalmat a tőkés társadalmakban fennálló burzsoá állam lerombolása érdekében, és ezzel lehetővé teszik az átmenetet egy osztályok nélküli társadalomba, a kommunizmusba.[1] Friedrich Engels szerint a proletariátus diktatúrája először az 1871-es párizsi kommünben valósult meg.

Átfogalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fenti, társadalomtudományi meghatározottságú marxi értelmezést a későbbi évtizedekben többször újrafogalmazták. Georgij Valentyinovics Plehanov, a 19. század végi orosz szociáldemokraták vezetője tette mozgalmuk alaptételévé a proletariátus diktatúrája kivívásának igényét. Tanítványa, majd később ellenfele, a nála radikálisabb nézeteket valló Lenin már egészen más kontextusba helyezte a proletariátus diktatúrájának fogalmát. 1917-ben megjelent áprilisi téziseiben elvetette a parlamentáris demokrácia jogosultságát egy esetleges proletárdiktatúrában, és társadalmi kérdésekben az osztályharcra helyezte a hangsúlyt. Az első, 1918-as szovjet alkotmány szerint országuk proletárdiktatúra, amelyet a szovjethatalom irányít (a passzus 1936-ban kikerült az alaptörvényből).

A KMP gunyoros hangú röpcédulája 1918 decemberéből a szocdemek ellen

Az 1920-as évektől a nyugati közvélemény a keleti blokk országainak sztálini típusú államterrorját illette a proletárdiktatúra elnevezéssel (sokak szerint helytelenül).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. See Chapter 4 of Karl Marx's Critique of the Gotha Programme (1875).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]