Keresztény kommunizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A keresztény kommunizmus a vallási kommunizmus egy formája, a keresztényszocializmus egy radikális változata. Teológiai és politikai világnézet, amelynek alapja az az elképzelés, hogy Jézus Krisztus tanításai kötelezik a keresztényeket, hogy támogassák a kommunizmust mint a legmegfelelőbb társadalmi rendszert. Habár nincs általános megegyezés a keresztény kommunizmus gyökereiről, a keresztény kommunisták állítják: a Biblia egyértelműen kimondja, hogy az első keresztények – beleértve az apostolokat – saját maguk által kialakított kommunista közösségben éltek a Jézus halálát és feltámadását követő években. Az Apostolok cselekedetei például ezt írja az első keresztényekről: „Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.” (Apcsel 2:44-48) A Szentírásnak vannak más részei, vagy könyvei, amelyek egybe vágnak a kommunizmus számos elvével. Ilyen Mikeás könyve. Mikeás egyszerű paraszti közösségből származott. Büszkén vállalta származását és keményen bírálta az elvilágiasodott, számos vallási előírást figyelmen kívül hagyó városi közeget, ahol a zsidó főpapok vagyonszerzésre törekedtek. Prófétai beszédeiben elsősorban a vidéki nép elégedetlenségéről szólt, támadta a vidék kifosztóit, akik „megkívánják a mezőket, el is rabolják”, akik „megeszitek népem húsát, bőrüket lenyúzzátok róluk, csontjaikat összezúzzátok, feldaraboljátok, mint a fazékba valót, mint a húst az üstbe”.

Jézusnak sok konfliktusa akadt a farizeusokkal és szadduceusokkal, akik ideológiájukban a tagadták a feltámadást. Vallástörténészek szerint mindez arra szolgált, hogy szabaddá tegyék az élet örömeinek élvezetét.

Kereszténykommunista szimbólum

Sokan vitatják, hogy a keresztény kommunizmus Jézus tanítása lenne és hogy az apostolok eszerint éltek volna. Ez a tétel sok vitát kavart a többi keresztény között is.

A keresztény kommunista eszme híres magyar képviselője Gellért Oszkár (eredeti nevén Goldmann Oszkár) költő, aki 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság sajtófőnöke volt. Gellért a kommunista forradalom után 1920. január 21-én áttért a római katolikus vallásra. A második világháborút követően pedig, élete hetedik évtizedének a derekán a kommunizmus elkötelezett hívévé vált, s ez költészetét is alapvetően meghatározta. Belépett a Magyar Kommunista Pártba.[1]

A keresztény kommunisták átvettek bizonyos tételeket a marxizmusból, de természetesen a marxizmus ateizmusát elvetették. Egyetértenek a marxizmus több gazdasági és társadalmi vonatkozású tételével, így például azzal, hogy a kapitalizmus kihasználja a munkásosztály által nyert többlet értékét (értéktöbblet-elmélet). Általában a keresztény kommunisták szembenállnak azzal a marxista gondolattal, miszerint a kommunista társadalomba vezető útnak mindenképp szervezettnek kell lennie.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kommunizmus története két szakaszra osztható: korai (premarxista) és kortárs (marxista ill. posztmarxista) kommunizmusról beszélünk. A korai időszakban a kommunizmus eszmeisége fontos szerepet játszott egyes keresztény közösségek életében (első keresztény gyülekezetek, Plymouth Colony, Igaz Levellerek stb.)

Bibliai hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztény kommunista eszme a Bibliára támaszkodik.[2]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gellért Oszkár, mek.niif.hu
  2. Apostolok Cselekedetei 2, 44-45; ApCsel 4, 32-35; Lk 1, 49-53; Mt 19, 16-30; Mk 10, 17-31 és Lk 18, 18-30; Mt 21, 12-13; Mk 11, 15-19 és Jn 2,13-16; Mt 25, 31-46; Lev 25, 35-37