Franz Mehring

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz Mehring
FranzMehringigen.jpg
Született
1846. február 27.[1][2]
Sławno[3]
Elhunyt
1919. január 29. (72 évesen)[1][4][2]
Berlin[5][6]
Állampolgársága német
Foglalkozása
  • történész
  • újságíró
Sírhely Zentralfriedhof Friedrichsfelde
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Mehring témájú médiaállományokat.

Franz Erdmann Mehring (Schlawe, Pomeránia, 1846. február 27.Berlin, 1919. január 29.) német marxista filozófus, történész, irodalomkritikus és publicista.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Gazdag polgári családba született, tanulmányait Lipcse és Berlin egyetemein végezte 1866 és 1870 között, 1882-ben szerzett doktorátust. Számos újságban jelentek meg írásai, többek között a Die Neue Zeit, a Die Zukunft, Frankfurter Zeitung, Die Waage. Politikai nézetei a szocialista beállítottságú polgári radikalizmustól 1890 körül jutottak el a marxizmusig. 1891-ben csatlakozott Németország Szociáldemokrata Pártjához (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD).

1902 és 1907 között főszerkesztője a szociáldemokrata Leipziger Volkszeitung című újságnak. 1906-tól 1911-ig az SPD pártiskoláján tanított. 1917-től 1918-ig a poroszországi parlament tagja. Az első világháború kitörése után egyre jobban eltávolodott az SPD vezetésétől. 1916-ban a Spartakus Liga egyik alapítója és vezetője Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg társaságában. Ugyanebben az évben letartóztatták antimilitarista írásai és beszédei miatt. Megírta a harmincéves háború első marxista történeti analízisét, feltárta II. Gusztáv Adolf svéd király hadjáratának protestáns vallási ideológiája mögötti gazdasági, politikai osztályérdekeket.

1917-ben az elsők között üdvözölte, s védelmezte az októberi bolsevik forradalmat. Lenin elismerőleg nyilatkozott írásairól. 1918-ban publikálta Karl Marx életrajzát, mely az első alapos, félreértésektől és szándékos hamisításoktól mentes, hiteles életrajz volt. A könyvet hamarosan számos nyelvre lefordították, 1920-ban orosz, 1922-ben dán, 1925-ben magyar, 1930-ban japán, 1932-ben spanyol, 1935-ben angol fordítása jelent meg. Alapító tagként részt vett a Németország Kommunista Pártja (Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) létrehozásában.

Öröksége[szerkesztés]

Mehring tudományos öröksége igen kiterjedt, számos területet ölel fel. Filozófusként hozzájárult a történelmi materializmus torzításmentes interpretálásához, népszerűsítéséhez, kritizálta a polgári filozófiai irányzatokat, a neo-kantianizmust, a machizmust, Eduard von Hartmann, Arthur Schopenhauer, Friedrich Nietzsche, továbbá Werner Sombart, Eduard Bernstein nézeteit. Hozzájárult a marxista esztétika és irodalomkritika megteremtéséhez. Marx és Engels kéziratainak egyik legelmélyültebb tanulmányozója és publikálásuk kezdeményezője volt. Első marxista történészként úttörő tevékenységet végzett a történelmi materialista módszer konkrét történeti kutatásokban való alkalmazásával. A német szociáldemokrácia történetét feldolgozó, Geschichte der deutschen Sozialdemokratie című, négykötetes munkája forrásértékű jelentőséggel bír kora német munkásmozgalmára vonatkozóan.[7]

Művei[szerkesztés]

Német nyelven[szerkesztés]

  • Herr von Treitschke, der Sozialistentödter und die Endziele des Liberalismus. Genossenschaftsbuchdruckerei, Leipzig 1875.
  • Herr Sonnemann. Zwei Leitartikel der Staatsbürger Zeitung. Den Frankfurter Reichstagswählern gewidmet. Berlin 1876.
  • Zur Geschichte der deutschen Socialdemokratie. Ein historischer Versuch. Faber, Magdeburg 1877.
  • Herr Hofprediger Stöcker der Socialpolitiker. Eine Streitschrift. Schünemann, Bremen 1882.
  • Franz Duncker. Ein Gedenkblatt. Gutenberg Druck und Verlag, Berlin 1888.
  • Der Fall Lindau. K. Brachvogel & Ranft, Berlin 1890.
  • Kapital und Presse. Ein Nachspiel zum Fall Lindau. K.Brachvogel & Ranft, Berlin 1891.
  • Herrn Eugen Richters Bilder aus der Gegenwart. Eine Entgegnung. Wörlein & Co., Nürnberg 1892.
  • Die Lessing-Legende. Eine Rettung, nebst einem Anhang über den historischen Materialismus. J. H. W. Dietz, Stuttgart 1893.
  • Gustav Adolf. Ein Fürstenspiegel zu Lehr und Nutz der deutschen Arbeiter. Verlag der Expedition des Vorwärts, Berlin 1894 (2. verb. Aufl. 1908).
  • Geschichte der deutschen Sozialdemokratie. 2 Teile, Dietz, Stuttgart 1897/98 (2.verb. Aufl., 4B de., Stuttgart, Dietz, 1903/04).
  • Herrn Hardens Fabeln. Eine nothgedrungene Abwehr. H. Walther, Berlin 1899.
  • Weltkrach und Weltmarkt. Eine weltpolitische Skizze. Vorwärts, Berlin 1900.
  • Arbeiterklasse und Flottenvorlage. Vorwärts, Berlin 1900.
  • Briefe von Ferdinand Lassalle an Karl Marx und Friedrich Engels 1849 bis 1862 hrsg. von Franz Mehring. J. H. W. Dietz Nachf. (G.m.b.H.), Stuttgart 1902.
  • Meine Rechtfertigung. Ein nachträgliches Wort zum Dresdner Parteitag. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig 1903.
  • Schiller. Ein Lebensbild für deutsche Arbeiter. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig 1905.
  • Jena und Tilsit. Ein Kapitel ostelbischer Junkergeschichte. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig 1906.
  • Eine Geschichte der Kriegskunst. Paul Singer, Stuttgart 1908.
  • Wilhelm Wolff: Gesammelte Schriften. Nebst einer Biographie Wolffs von Friedrich Engels. Mit Einleitung und Anmerkungen. Hrsg. von Fr. Mehring. Jubiläums-Ausgabe. Buchhandlung Vorwärts, Berlin 1909 (=Sozialistische Neudrucke III).
  • Antonio Labriola. Zum Gedächtnis des Kommunistischen Manifestes. Eingeleitet und übersetzt von Franz Mehring. Mit einem Bildnis des Verfassers. Verlag der Leipziger Buchdruckerei Aktiengesellschaft, Leipzig 1909 (Reprint: Verlag Neue Kritik, Frankfurt am Main 1970 (=Archiv sozialistischer Literatur)).
  • Deutsche Geschichte vom Ausgang des Mittelalters. Ein Leitfaden für Lehrende und Lernende. 2 Teile, Vorwärts, Berlin 1910/11.
  • Heinrich Heines Werke in zehn Bänden. Mit einer biographischen Einleitung. Buchhandlung Vorwärts, Berlin 1911
  • Freiligrath und Marx in ihrem Briefwechsel. Singer, Stuttgart 1912 (= Ergänzungshefte zur Neuen Zeit).
  • 1807 bis 1812. Von Tilsit nach Tauroggen. Dietz, Stuttgart 1912.
  • 1813 bis 1819. Von Kalisch bis Karlsbad. Dietz, Stuttgart 1913.
  • Kriegsartikel. Aktion, Berlin 1918.
  • Karl Marx. Geschichte seines Lebens. Leipziger Buchdruckerei, Leipzig 1918
  • Gesammelte Schriften. (15 Bände). Dietz Verlag, Berlin 1960–1967. ISBN 3320007629

Magyar fordítások[szerkesztés]

  • Marx Károly élete. 1925.
  • Irodalmi tanulmányok. 1950.
  • A Lessing-legenda. A porosz despotizmus és a klasszikus irodalom történetéhez és bírálatához. Szikra Kiadó, 1950.
  • Marx Károly életrajza. 1958.
  • Esztétikai barangolások. Válogatott írások az irodalom köréből. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1969. 265 old. Válogatta, bevezetés és jegyzetek: Széll Zsuzsa.
  • A történelmi materializmusról. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1979. 157 old. ISBN 9630913909
  • Tanulmányok a német történelemből. Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1981. 597 old. Válogatta és az előszót írta: Gunst Péter. ISBN 963280970X
  • Karl Marx. Életrajz. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1982. 639 old. [3. kiadás] ISBN 9630919745
  • A német szociáldemokrácia ifjúkora. Részletek „A német szociáldemokrácia történeté”-ből. Európa Könyvkiadó, Budapest 1987. 619 old. Utószó: Jemnitz János. ISBN 9630740702

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb11915448c
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 10.
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 27., Меринг Франц
  5. Integrált katalógustár, 2014. december 30.
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Меринг Франц
  7. Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó 1976.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Franz Mehring című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

  • Franz Mehring (en nyelven). marxists.org, 2007. július 30. (Hozzáférés: 2012. október 17.)