Heinrich Heine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Heinrich Heine
Heinrich Heine portréja (David Oppenheim, 1831)
Heinrich Heine portréja (David Oppenheim, 1831)
Élete
Születési név Harry Heine
Született 1797. december 13.
Düsseldorf
Elhunyt 1856. február 17. (58 évesen)
Párizs
Sírhely Montmartre-i temető
Nemzetiség zsidó származású német
Szülei Samson Heine, Betty Heine
Házastársa Augustine Crescence Mirat
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet, írás, újságírás
Heinrich Heine aláírása
Heinrich Heine aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Heine témájú médiaállományokat.

Christian Johann Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13.Párizs, 1856. február 17.) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Újságíróként, tudósítóként tárcáinak, utazási élményeinek eddig nem ismert irodalmi színt, elegáns légiességet adott, ezzel együtt pedig magának a német nyelvnek is. Kritikus, politikailag elkötelezett újságíróként, esszéistaként, szatirikusként, vitázóként egyaránt volt csodált és rettegett. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is. A romantika jegyében született és általa modernné és egyedivé formált lírája és az egész Európa gondjait látó és elemző publicista és esszéista a nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában.

Élete[szerkesztés]

Reisebilder, 1831

Már első művével, a Dalok könyvével nagy sikere volt 1827-ben. Az irodalmi közönség kedvence lett. A szenvedések megéneklésében szinte a „német Byron” lép elénk. Kiemelkedőt alkot a ballada műfajában is, a Gránátosok (Die Grenadiere) cíművel. Heine gránátosainak történetét elsőként Schumann zenésítette meg a Marseillaise dallamának motívumaira épülő, s azt mintegy parodizáló muzsikájával.[1] Belzácár (Belsazar) c. balladájában bibliai történetet dolgoz fel: a babiloni zsarnok önteltsége miatt kihívja maga ellen Jehova haragját, s e miatt alattvalóinak keze által pusztul el.

Szerelmi lírájában az a különleges, hogy a mindenki által ismert érzelmi szituációkat rögzíti a mindenki által ismert képekben és hangulatokban a mindennapi élet nyelvén és szókincsével. A gazdag heinei poézis minden szépségét egyesíti a Nem értem, a dal mit idéz fel…(Ich weiss nicht, was soll es bedeuten…) kezdetű, Loreley címen német népdallá vált Heine vers, ami olyannyira népszerű volt, hogy még a náci időkben is szerepelt a tankönyvekben, csak úgy tüntették fel, hogy alkotója ismeretlen. A vers alapja a gyönyörű, sziklás rajnai tájhoz kötődő német népi legenda, mely szerint egy Rajna menti sziklán ülő gyönyörű leány (szirén) okozza a hajósok vesztét:

Végül ladikot s ladikost a

mélységbe nyel – ugye? – az ár…
S hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley.

Heine a tengert is másképpen hódította meg lírája számára, mint elődei, a tengert nem mint természeti jelenséget emeli be, hanem a maga végtelenségében, kimeríthetetlen változékonyságában kapcsolatba hozza az emberi lélekkel, az emberi kedélyvilág sokszínűségével. Idézzük a A hajótörött c. vers néhány sorát Mészöly Dezső fordításában[2]:

Hullámok, sirályok, hallgassatok!

Oda már minden: boldogság, remények,
remények, szerelmek! Fekszem a földön
– magányos hajótörött -
s lángoló arcom
a nedves homokba fúrom.

Heine 1831-től 1856-ban bekövetkezett haláláig emigrációban él, s gyötri a honvágy, de verseiben a saját érzésen is képes ironizálni, mint mindenen, több oldalról is megvilágításba kerül ugyanaz az érzés. Később már feltör a zokogás, a magány, Párizs nem tudja pótolni a távoli hazáért, olvashatjuk erről vallomását az Éjszakai gondolatok (Nachtgedanken) c. versben.

Heine dalai, balladái, legendái új hangot képviselnek a német romantika történetében, Napóleon kultusza ellentétes a kortárs német gondolkodással, a középkor-kultusszal, a vallás felé való fordulással, a nemzeti irodalomra korlátozódó költészetelképzeléssel. Nyitott a világra, nem politizál közvetlenül, de a szabad gondolkodás híve. Az aggodalom és a remény egyszerre benne van költészetében, egyik legismertebb híres versében A sziléziai takácsok (=Die schlesischen Weber, 1844) címűben mutatkozik meg legközvetlenebbül. Miközben a takácsok kórusa Germánia szemfedelét szövi, reménykedik is a jövőben. Heine dalait sok híres költő, író lefordította, témáit újra feldolgozták, köztük Petőfi, Lermontov, Babits Mihály, Szabó Lőrinc.

Heine lírája termékenyítőleg hatott a német romantikus zenére, verseinek legnevesebb megzenésítői közt van Schubert, Schumann, Mendelssohn-Bartholdy, Liszt Ferenc.[3] Heine Tännhäuser c. történelmi románca Richard Wagner számára lett operatéma. A költői-zenei romantika utóéletében később szerepet játszott a francia sanzon is.[4]

Heine prózájában is újat hozott, útirajzai nemcsak a művészeti emlékeket, a másságot veszik számba, hanem a tárca, a publicisztika irányába is mutatnak. Középpontba kerül nála a hétköznapi élet, s annak visszásságai, helyenként gunyoros, csipkelődő megjegyzéseket tesz. Heine útirajzai hatással voltak Petőfi hasonló jellegű prózai írásaira.

Verseskötetei[szerkesztés]

Heine síremléke a montmartre-i temetőben
  • Dalok könyve (Buch der Lieder, 1827)
  • Új tavasz (Neuer Frühling, 1828)
  • Lírai intermezzo (Lyrisches Intermezzo)[5]
  • Hazatérés (Heimkehr) ebben a kötetben jelent meg a Loreley címen népdallá vált vers
  • Északi tenger (Die Nordsee)
  • Vegyes költemények (Verschiedeme, 1833)
  • Új versek (Neue Gedichte, 1844)[6]
Időszerű költemények
  • Németország : Téli rege (Deutschland : Ein Wintermärchen, 1844)[7]
  • Nyáréji álom (Atta Troll, 1847)[8]
  • Romanzeró (Romanzero, 1851)
Első ciklus: Történetek (Historien)
Második ciklus: Lamentációk (Lamentationen)
Harmadik ciklus: Héber melódiák (Hebräische Melodien)
  • Vegyes írások (Vermischte Schriften, 1854)
  • A Matrác-sír virágai – Utolsó versei (Letzte Gedichte und Gedanken)[9]

Prózája[szerkesztés]

  • Útirajzok (Reisebilder, 1826-31)
Utazás a Harz hegységben (Die Harzreise)
Gondolatok : Le Grand könyve (Ideen : Das Buch Le Grand, 1826)
Utazás Münchenből Genovába (Reise von München nach Genova)
Angliai töredékek (Englische Fragmente)
  • Franciaországi állapotok (Französische Zustände, 1830)[10]
  • Francia festők (Französische Maler, 1834)[11]
  • Ludwig Börne (1840)
  • Lutetia (1854)[12]
  • Vallomások (Geständnisse, 1854)[13]

Magyarul[szerkesztés]

  • Százszorszépek. Heine, Hafiz és Mirza Saffy dalaiból; ford., bev. Berec Károly; Emich Ny., Pest, 1858 (A Szépirodalmi Közlöny könyvmelléklete)
  • Dalok; vál., ford. ifj. Balogh Gyula; Gyurian Ny., Pest, 1861
  • Idegen virágok. Heine szebb dalaiból; ford. Sausek Elek; Hang, Kalocsa, 1861
  • H. Heine 100 költeménye; ford. Kojazi Lajos, szöveggond. Kálosi Geiza, Tamási István; Bartalits Ny., Pest, 1865
  • A vallás és bölcsészet történelme Németországban; ford., jegyz. Steinbach József; Madarász Ny., Pécs, 1871
  • Szász Károly műfordításai. Heine, Moore, Burns; Ráth, Bp., 1873
  • Heine költeményei. 1. füz.; ford. Endrődi Sándor; Aigner, Bp., 1880 (Szépirodalmi könyvtár)
  • Heine emlékiratai. Valóság és költészet; ford., bev. Zollner Béla; Franklin, Bp., 1894 (Olcsó könyvtár)
  • Heine költeményei; ford. és jellemző bevezetéssel ellátta Endrődi Sándor; Aigner, Bp., 1882
  • Heine Henrik válogatott költeményei; ford. Ivanhoe. Sponer Andor; Hornyánszky, Bp., 1894
  • Heine, Uhland, Lenau költeményeiből; jegyz. Kohlbach Bertalan; Lampel, Bp., 1900 (Német könyvtár)
  • Dalok könyve; ford., bev. Endrődi Sándor; Lampel, Bp., 1903 (Remekírók képes könyvtára)
  • Szemelvények Chamisso, Uhland, Heine és Lenau költeményeiből; összeáll., jegyz. Osztie József; Franklin, Bp., 1904
  • Heine válogatott költeményei; ford. Faragó János; Kilián, Bp., 1904
  • Heine-dalok. A "Dalok könyvé"-ből; vál., ford. Tenner Pál; Aradi Ny., Arad, 1905
  • Idegen költők. Heine et al.; ford. Bodrogh Pál; Lampel, Bp., 1906
  • Heine Henrik válogatott költeményei; ford. Spóner Andor; 2. bőv. kiad.; Benkő, Bp., 1906
  • Utazás a Harzban; ford. Oláh Gábor; Franklin, Bp., 1907
  • Heine Henrik költeményeiből; ford. Platthy Adorján; Franklin, Bp., 1907
  • Költemények; ford. Császár Imre; Schenk, Bp., 1908
  • Heine dalaiból; ford. ifj. Szász Béla; Franklin, Bp., 1910
  • Atta Troll. Nyáréji álom; ford. Kainthy Frigyes; Athenaeum, Bp., 1912 (Modern könyvtár)
  • A német vallástudomány és bölcsészet története; ford. Naményi László; szerzői, Bp., 1916
  • Itália, 1-3.; Dante, Bp., 1920
    • 1. Münchentől Génuáig; ford. Benedek Marcell
    • 2. Luccai fürdőzés; ford. Biró Sándor
    • 3. Lucca városa; ford. Biró Sándor
  • Sabbat hercegnő románca; ford. Jávor Bella; Awiwa, Bp., 1920
  • Napoleon dobosa; ford. Biró Sándor; Dante, Bp., 1922
  • A matrác-sír virágai. Henrik Heine utolsó versei; ford. Kiss Gyula; Kosmos Ny., Marosvásárhely, 1922
  • Schnabelewopski úr emlékei; ford. Biró Sándor; Dante, Bp., 1922
  • Firenzei éjszakák; ford. Biró Sándor; Dante, Bp., 1922
  • Dalok könyve; ford. Barát Ármin; Rózsavölgyi és Társa, Bp., 1923
  • Firenzei éjszakák; ford. Cserna Andor; Rózsavölgyi, Bp., 1923 (Kis Helikon)
  • A bacharachi rabbi. Regény; ford. Sass Irén; Garai, Bp., 1925
  • Neue Gedichte; ford. Dálnoki Nagy Lajos; Vasárnap Ny., Arad, 1929
  • Költemények; ford. Gyulai Pál et al.; Franklin, Bp., 1930 (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok)
  • Várkonyi László: A tizenkilencedik század. Manifesztum versben / Heine: A vándorpatkányok; Várkonyi László, Bp., 1932
  • Egy nyáréji álom; ford. Giszkalay János; Kirjat Széfer, Lugoj, 1935 (Kirjat Széfer könyve)
  • Németország. Faludy György átköltésében; Korunk, Cluj, 1937
  • Németország. Téli rege; ford. Kelemen Viktor, bev. Lengyel Emil; Magyar Kiadó, New York, 1945
  • Heine forradalmi versei; ford. Gáspár Endre, Kardos László; Faust, Bp., 1946
  • Vallás és filozófia. Luthertől Hegelig; ford., bev. Gáspár Endre; Phőnix, Bp., 1948 (Klasszikus írások)
  • Heine válogatott versei; szerk. Vas István, tan., jegyz. Bódi László; Szépirodalmi, Bp., 1951
  • Üzenet a XX. századnak. Heine harcos írásaiból; vál., bev. Csehi Gyula; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1952 (Haladó hagyományaink)
  • Versek; vál., szerk. Róna Ilona, utószó, jegyz. Bodi László; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956 (Világirodalmi kiskönyvtár)
  • Németország. Téli rege; ford. Cserny József; Vörös Csillag Ny., Bp., 1956 (Szabad Hazánkért kiskönyvtár)
  • Németország. Téli rege; ford., bev., jegyz. Rónai Mihály András; Országos Béketanács, Bp., 1956 (Békebizottságok kiskönyvtára)
  • Gondolatok. Le Grand könyve; ford. Bíró Sándor; Magyar Helikon, Bp., 1958
  • Atta Troll. Ein Sommernachtstraum / Atta Troll. Nyáréji álom; ford., bev., jegyz. Erdődy János; Corvina, Bp., 1958 (Kétnyelvű klasszikusok)
  • Kurze Schriften / Rövid írások. Önéletrajz-vázlat; régi fordítások alapján átdolg. Sz. Lukács Katalin; Terra, Bp., 1958 (Kétnyelvű kis könyvtár)
  • Útirajzok; vál., szerk., utószó, jegyz. Jáhn Anna, ford. Benedek Marcell et al.; Magyar Helikon, Bp., 1959
  • Versek és prózai művek, 1-2.; ford. Áprily Lajos et al., vál., szerk., bev. Turóczi-Trostler József, jegyz., szöveggond. Mádl Antal; Európa, Bp., 1960
  • Heine válogatott versei; szerk., utószó, jegyz. Mádl Antal; Móra, Bp., 1961 (A világirodalom gyöngyszemei)
  • Németország. Téli rege; ford. Kardos László, jegyz. Mádl Antal; Magyar Helikon, Bp., 1962
  • Doktor Faust. Táncköltemény; ford. Eörsi István; Magyar Helikon, Bp., 1962
  • Vallás és filozófia. Három tanulmány; ford. Győrffy Miklós et al., vál., utószó, jegyz. Eörsi István; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967
  • Petőfi – Heine. Válogatás / Petőfi – Heine. Auswahl; összeáll. Vargha Károly; Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége Irodalmi Szekciója, Bp., 1973
  • Heinrich Heine versei; vál. Eörsi István, ford. Áprily Lajos et al., jegyz. Eörsi István, Katona Tamás; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1973 (Helikon klasszikusok)
  • Vallomások / Írások a matrácsirból. 1849-1856; vál., ford., jegyz. Csehi Gyula; Kriterion, Bukarest, 1974 (Téka)
  • Firenzei éjszakák; ford. Katona Tamás; in: Firenzei éjszakák. XIX. századi kisregények; vál. Borbás Mária; Európa, Bp., 1981 (A világirodalom remekei)
  • A bacherachi rabbi. Töredék. El Liszickij a Hád gádjához készült tizenegy litográfiájának hasonmásával; ford. Tandori Dezső, utószó Hans Marquardt, ford., jegyz. magyar szöveghez alkalmazta Jólesz László; Európa, Bp., 1982
  • Álmok álmodói. Friedrich Hölderlin (1770-1843) és Heinrich Heine (1797-1856) versei; ford. Bernáth István et al.; Interpopulart, Szentendre, 1994 (Populart füzetek)
  • Németország, téli rege és 22 vers; ford., tan. Rónai Mihály András, szerk. Csokonai Attila; Fekete Sas, Bp., 1996
  • Heine-daloskönyv; ford. Németh István Péter; Városi Könyvtár, Tapolca, 1997
  • Heinrich Heine legszebb versei; ford. Babits Mihály et al., vál., szerk., utószó Csokonai Attila; Móra, Bp., 1997 (A világirodalom gyöngyszemei)
  • Heinrich Heine válogatott versei; vál., utószó, jegyz. Halasi Zoltán, ford. Babits Mihály et al.; Magyar Könyvklub, Bp., 2001
  • Goethe, Hölderlin, Heine versei; vál., szerk. Lator László, ford. Áprily Lajos et al.; Sziget, Bp., 2005 (Sziget verseskönyvek)
  • Firenzei éjszakák. Három elbeszélés; ford. Györffy Miklós, Lakatos István, Tandori Dezső, utószó Györffy Miklós; Európa, Bp., 2006
    • A nemes Schnabelewopski úr emlékirataiból
    • Firenzei éjszakák
    • A bacherachi rabbi. Töredék

Források[szerkesztés]

  • Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. 628 o. ill. Heinéről ld. 117-138. o.
  • Világirodalmi lexikon. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1975. ISBN 963-05-0873-7 Heinrich Heine szócikk ld. 339-343. o.
  • Pál József szerk.: Világirodalom. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. ISBN 963-05-8238-4 ; Fried István: Heinrich Heine ld. 549-552. o.
  1. Robert Schumann: Die beiden Grenadiere, op. 49 Nr. 1, 1840.
  2. Halász i.m. 124. o.
  3. Pál József i.m. 550. o.
  4. Francia chanson születése a XVIII. sz. közepére tehető, legnépszerűbb a XIX. sz. második felében lesz, s népszerűsége főleg az 1980-as évekig tartott. Jeles chanson énekesek: Aristide Bruant, Édith Piaf, Yves Montand, Georges Brassens és mások.
  5. E kötet 65 rövid verset foglal magában.
  6. Ebben jelent meg Tannhäuser (Der Tannhäuser) c. történelmi románca.
  7. Elbeszélő költemény, Heine 1843-as hamburgi utazásának útinaplója.
  8. Ironikus verses eposz, válasz a Heinét ért támadások miatt, amelyeket a Ludwig Börne c. könyve miatt kapott.
  9. Heine hagyatékából származó versei is benne vannak.
  10. Könyvalakban megjelent tudósításai Lajos Fülöp király polgári Franciaországáról.
  11. Cikksorozat a Louvre-ban évente megrendezett festészeti kiállításról, azaz a francia Salon kiállításairól.
  12. Heine tudósításai könyvalakban, amelyeket 1840-46-ig az Augsburger Allgemeine Zeitung számára írt.
  13. Heine élete utolsó éveinek töredékes memoárjai

További információk[szerkesztés]