Jean-Baptiste Camille Corot
| Jean-Baptiste Camille Corot | |
| Önarcképe (1835) | |
| Született | 1796. július 17. Párizs |
| Elhunyt | 1875. február 22. (78 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | francia[1][2] |
| Nemzetisége | francia |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | |
| Halál oka | gyomorrák |
| Sírhelye | Père-Lachaise temető (24)[4] |
| Festői pályafutása | |
| Stílusa | romantika |
| Mesterei |
|
| Jean-Baptiste Camille Corot aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Baptiste Camille Corot témájú médiaállományokat. | |
Jean-Baptiste Camille Corot (Párizs, 1796. július 17. – Párizs, 1875. február 22.) francia festő.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyerekkorát szüleitől távol töltötte, négyéves koráig dajka nevelte, vidéken. Miután visszatért Párizsba pár év múlva egy internátus hallgatója lett, gyengén tanult, ezért átíratták egy másik iskolába. 1807-ben ösztöndíjat kapott, hogy tanulmányait tudja folytatni, a roueni gimnáziumban, de ott sem teljesített jól. Ismét másik iskolába küldték, 1812–1814 közt egy Párizs melletti internátusba került. 1815-ben posztókereskedő tanoncnak állt, de már ekkor is inkább a rajz és festés érdekelte, tanulmányozta a színeket, amiket a posztókészítésnél maguk állítottak elő. 1822-ben befejezte posztókereskedői tanulmányait, és apja tiltakozása ellenére beiratkozott Achille-Etny Michallon (1796–1822) festő műtermébe. Ott más mesterek munkáit másolta. Hamarosan új festő-mesterhez került, ahol főleg a modell után való rajzolást sajátította el. Valamint elhatározta, hogy tájképfestő lesz, Rómába utazott 1825-ben. 1826-ban eltávozott Rómából és falusi tájképeket festett. A képeket elküldte a francia Szalonba, ahol kiállították. 1827-től hosszabb utazásokat tett, járt Tivoliban, Nápolyban, Velencében, majd hazatért Franciaországba, miközben megállás nélkül festett, rajzolt. Többször járt Barbizonban is, 1834-től kezdve rengeteget utazott, újra visszatért Olaszországba. Ekkor már ismert festő volt.

Egyre gyakrabban jelentek meg képei a hivatalos Szalonban. 1840-ben megvásárolta egy képét a francia állam. Új utakat is keresett a tájképfestészeten kívül, kipróbálta tehetségét a vallásos tárgyú képek világában is. 1846-ban megkapta a Becsületrendet. 1853-tól újra nagy utazásokat tett, járt Hollandiában, Belgiumban. Ekkor már a legsikeresebb festők közé tartozott, három műterme volt, vidéken is volt egy. Állami megrendeléseket kapott. 1856-1857-ben Barthélemy Menn genfi festővel a gruyères-i kastély dekorációján dolgozott. Templomoknak is festett, sok segéddel dolgozott, akiknek megengedte, hogy képeit másolják. 1867-ben, a világkiállításon megkapta a másodosztályú érmet. Még ebben az évben a Becsületrend tisztje kitüntetést is megkapta.
Corot a tájképfestészet egyik legnagyobb mestere volt, stílusa költői, képei lírai hangulatúak. Az ő korában bontakoztak ki az új irányzatok, amelyeket nem tudott ugyan elfogadni, de művészetével mégis új utakat mutatott az utána következő nemzedéknek. Nagy szerepe volt abban, hogy a tájképfestészetet kiszabadította a klasszicista kötöttségekből. Gyakran nevezték az impresszionizmus előfutárának is.
Tájképeire a nyugodt tárgyilagosság jellemző, Corot festményei a realizmus kitűnő példái. Tehetsége, a formák egyszerűségében, a színek és árnyalatok erőteljes alkalmazásában rejlik, ugyanakkor, mégis harmóniát sugároznak. Gyakran festett kőépítményeket, mértani formákat. Képeiről sugárzik a fény, szinte látszik a levegő vibrálása.
Főbb művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei múzeumokban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Baltimore, Boston, Chicago, New York, Washington, Koppenhága, Arras, Bordeaux, Metz, Párizs, Toulouse, Lyon, Ottawa, Edinburgh, Oxford, Bréma, Hamburg, Lipcse, Budapest, Firenze, Velence, Moszkva, Genf, Zürich
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Jean-Baptiste Camille Corot festményei Portail des collections des musées de France
- Artcyclopedia
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- La Rochelle kikötője (festmény)
- Róma látványa a Szent Angyal híddal és az Angyalvárral
- A Szent Bertalan-templom szigete és hídjai
- Szodoma égése (Corot-kép)
- ↑ "KulturNav (Norvégia)" (angol nyelven). 2016. február 12. Hozzáférés: 2016. február 27.
- ↑ "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2012. október 1. Hozzáférés: 2018. augusztus 24.
- 1 2 LH//594/20
- ↑ Jules Moiroux (1908). "Le cimetière du Père-Lachaise". Grave of Corot (francia nyelven). 113. o.