Richard Strauss

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard Strauss
Richard Strauss 1945-ben
Richard Strauss 1945-ben
Életrajzi adatok
Születési név Richard Georg Strauss
Született 1864. június 11.
München[1][2]
Elhunyt 1949. szeptember 8. (85 évesen)
Garmisch-Partenkirchen[3]
Házastársa Pauline de Ahna
Szülei Franz Strauss
Pályafutás
Műfajok programzene, opera
Díjak
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • München díszpolgára
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art (1910)
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1936)
Tevékenység zeneszerző, karmester

Richard Strauss aláírása
Richard Strauss aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Strauss témájú médiaállományokat.

Richard Georg Strauss (München, 1864. június 11.Garmisch-Partenkirchen, 1949. szeptember 8.) a 19. századvég és a 20. század első felének német, késő romantikus zeneszerzője, főleg szimfonikus programzenéiről (Don Juan, Halál és megdicsőülés, Till Eulenspiegel vidám csínyjei, Imigyen szóla Zarathustra, Hősi élet, Symphonia Domestica, és az Alpesi szimfónia); operáiról (A rózsalovag, Elektra, Az árnyék nélküli asszony és Salome) és dalairól ismert. Strauss kora jelentős karmesterei közé tartozott, a Bajor Állami Operaház és a Berlini Állami Operaház főzeneigazgatója, a Bécsi Operaház igazgatója volt.

Életpályája[szerkesztés]

Apja, Franz Joseph Strauss (Parkstein, 1822 – München, 1905) kora legjelentősebb német kürtvirtuóza volt (Hans von Bülow „a kürt Joachimjának” nevezte), anyja, Josephine a Pschorr sörfőző dinasztiából származott, amely egyike volt München leggazdagabb családjainak.

Ifjúsága[szerkesztés]

Részben apai biztatásra már hatévesen zenét szerzett, később a müncheni kapellmeisternél, Friedrich Wilhelm Meyernél tanult zeneszerzést. Vezetése alatt az első korai zongorára és énekhangra komponált darabok után, megjelentek nagyobb szabású kompozíciói is, versenyművek illetve egy nagyobb szonáta, egy vonósnégyes, két szimfónia, valamint egy szerenád fúvósokra.

1882-ben kezdte meg filozófiai és művészettörténeteti tanulmányait a müncheni Lajos Miksa Egyetemen, de hamarosan saját akaratából abbahagyta.

1883-ban „művészi” utazásra indult, többek között Drezdába és Berlinbe, ahol a meiningeni udvari zenekar karmesterével, Hans von Bülowval kötött barátsága eredményeként, aki 1885-ben maga mellé vette az ifjút, aki itt ismerhette meg Johannes Brahmsot. Miután Bülow nyugalomba vonult, az 1885/1886-os évadban Strauss kapta meg a meiningeni udvari zenekar vezető karmesteri posztját.

Az addig eltelt időszakban a fiatal Strauss romantikus zeneszerzői stílusa közelebb állt Robert Schumannhoz és Brahmshoz, a jelentős fordulat Alexander Ritterrel való találkozása után következett be (Ritter hegedűs volt, Richard Wagner unokahúgának férje). Ez a találkozás megerősítette Strausst abban, hogy Wagner stílusa felé forduljon, de nagy hatással voltak rá Liszt Ferenc szimfonikus költeményei is.

München, Weimar (1886-1898)[szerkesztés]

Richard Strauss 1888-ban

Az 1886. április 6-án aláírt szerződés alapján a Müncheni Operaház, a Hofoper karmestere lett, a társulatnál 1887 júliusáig maradt, majd 1889-től a Weimari Operaház másodkarmesteri posztját kapta meg.

Ebben az időszakban komponálta jelentős szimfonikus költeményeit, az első a négytételes zenekari fantázia, amely az „Itáliából” címet kapta, a művet saját vezényletével, 1887-ben Münchenben mutatták be, s a szerző Tondichtungennek (zeneköltemény) nevezte. A kezdeti nehézségek után (a következő szimfonikus költeményét, a Macbethet három feldolgozás követte) Strauss a „Don Juan”-ban (Lenau nyomán, 18881889), illetve a Halál és megdicsőülésben (Tod und Verklärung) (18881890) fejlesztette ki összetéveszthetetlen stílusát, ami egy csapásra ismertté tette. A következő években több szimfonikus költeményt komponált, közöttük a Till Eulenspiegel vidám csínyjeit és az Imigyen szóla Zarathustrát.

Berlini évek (1898-1918)[szerkesztés]

Karmesterként 1898-ban Wagner Trisztán és Izoldájával debütál a Berlini Operában, (Hofoper Unter den Linden), berlini évei alatt elsősorban kortárs zeneszerzők művei bemutatását támogatta.

A sikeres szimfonikus költemények után még Münchenben, 1887-ben kezdett el dolgozni első operáján, a Guntramon, melynek 1894-es bemutatása után csak kevés előadást élt meg. Több sikert hozott a Feuersnot (Tűzínség) (1901). Az első két operája Wagner jelentős hatását viseli magán. Az igazán nagy áttörést a Salome és az Elektra (ősbemutatója 1909-ben Drezdában) hozta meg. Zeneileg a tonális bázist kezdetben soha nem vesztette el, az Elektra volt az első olyan műve, ahol letért a tonalitás útjáról, ez volt az az opera, ahol először dolgozhatott Hugo von Hofmannsthallal, aki az Elektra, majd Strauss további operáinak is librettóírója volt. Kirobbanó sikereket értek el a A rózsalovaggal, amelynek ősbemutatója 1911-ben Drezdában volt.

A berlini évek során már világhírű zeneszerző és karmseter Észak-Amerikában is sikeres koncerteket adott, többek között New Yorkban, a Carnegie Hallban 1904 februárjában,[4] ezután nagy sikerrel vezényelte márciusban saját műveit, a Don Quixote-ot és a Till Eulenspiegelt,[5] majd a Symphonia domesticát.[6] Következő koncertjének műsorán Brahms és Mozart Jupiter szimfoniája állt,[7] de zongorán kísérte feleségét, Pauline Strauss-de Ahnát is egy dalesten.[8]

Ezenkívül utazott Görögországban és Itáliában is.

Bécs, München (1919–1949)[szerkesztés]

1919-ben Franz Schalkkal közösen elvállalták a Bécsi Állami Opraház, a Wiener Hofoper vezetését, ahol Strauss újabb operájának, az Árnyék nélküli asszonynak ősbemutatóját 1919. október 10-én tartották.

Bécsi évei alatt támogatta a neves színházi rendező, Max Reinhardt és Hugo von Hofmannsthal által kezdeményezett Salzburgi Ünnepi Játékok elindítását, a fesztivál első operaelőadását, Mozart Don Giovanniját 1922-ben ő vezényelte. Operaigazgatói tevékenysége Bécsben 1924-ben lezárult, és ettől kezdve már csak zeneszerzői és karmesteri tevékenységet folytatott.

Maria Cebotari, Richard Strauss, Karl Böhm és más főszereplők A hallgatag asszony 1935-ös bemutatóján

Hugo von Hofmannsthal halála után Stefan Zweig lett a librettóírója. Újabb operájának, A hallgatag asszonynak befejezett librettóját Zweig 1933-ban juttatta el a zeneszerzőhöz, szinte egyszerre Adolf Hitler kancellárrá választásával. Joseph Goebbels találkozásaik alkalmával érzékeltette, hogy a librettista személye a származása miatt nem szerencsés. A drezdai próbák idején csak Strauss követelésére írták fel Zweig nevét a plakátokra, a bemutatóról Hitler távol maradt, és csak egy további előadás tartottak. Az operának további kihatása volt a komponista életére, a német titkosszolgálat figyelte Strauss és Zweig levelezését, Hitler utasította Goebbelst, hogy „egészségi okokból” mondassa le a zeneszerzőt a Birodalmi Zenei Kamara éléről, aki két héttel a premier után, július 6-án ezt meg is tette.

A szakirodalom sokféleképpen értelmezi Strauss szerepét a nemzetiszocializmusban. Egyes állítások szerint teljesen apolitikus volt, minthogy Alice nevű menye, és így unokái is részben zsidó származásúak voltak.

1942-ig még számos operát írt, kései éveiben komponálta a Daphne és a Capriccio című remekét, amely egy könnyedebb, klasszicizmusát összefoglaló mű.

Richard Strauss garmisch-partenkircheni kertjében

Felesége Pauline Strauss-de Ahna énekesnő (18631950) volt, aki első operájában Freihild szerepét énekelte. Később dalainak jelentős előadója volt, és Strauss szívesen koncertezett vele.

1948-ban fejezte be utolsó nagy művét, a Négy utolsó éneket, szólóhangra és zenekarra (ősbemutatója 1950-ben Kirsten Flagstad közreműködésével, Wilhelm Furtwängler vezénylete mellett Londonban volt), amely a legismertebb vokális kompozíciója. Eredetileg ezek a dalok nem dalciklusnak készültek. Utolsó befejezett alkotása szintén dal volt, a Malven, amelyet november 23-án fejezett be.

Gyászszertartása 1949. szeptember 12-én volt a müncheni Ostfriedhofban, a Bajor Állami Operaház zenekarát Solti György vezényelte.

Magyar vonatkozások[szerkesztés]

Többször vezényelte saját és mások műveit Budapesten. (1895. december, 1908. december, 1910. november, 1926. január – négy estés Strauss-hét keretében – 1930. február, 1932. október).

1908 decemberében a Wiener Konzertverein budapesti vendégjátéka során saját szimfonikus költeményét, a Don Juantt, valamint Beethoven: III. szimfóniáját, az Eroicát vezényelte, a koncertről a Nyugatban Ignotus írt kritikát.[9] Az Elektra magyarországi bemutatója a Magyar Királyi Operaházban 1910. március 1-én volt, a november 3-i és 5-i előadásokat Strauss maga vezényelte.[10] Az egyiptomi Heléna magyarországi bemutatóját szintén R. Strauss vezényletével tartották 1932. október 31-én az Operaházban.[11]

Egyéb információ[szerkesztés]

Richard Strauss nem volt rokoni kapcsolatban a bécsi keringők neves zeneszerzőivel, ifj. és id. Johann Strauss családjával.

Művei[szerkesztés]

Szimfonikus költemények[szerkesztés]

  • Itáliából op. 16. (1886)
  • Don Juan op. 20. (1889)
  • Macbeth op. 23. (1888/90)
  • Halál és megdicsőülés op. 24. (Tod und Verklärung) (1891)
  • Till Eulenspiegel vidám csínyjei op. 28. (1895)
  • Imigyen szóla Zarathustra op. 30. (1896)
  • Don Quixote op. 35. (1898)
  • Hősi élet (Ein Heldenleben) op. 40. (1899)
  • Symphonia domestica op. 53. (1904)
  • Alpesi szimfónia op. 64. (Eine Alpensinfonie) (1915)

További zenekari és versenyművek[szerkesztés]

  • d-moll szimfónia (1880)
  • Hegedűverseny d-moll op. 8. (1881/82)
  • Esz-dúr kürtverseny Nr.1. op.11. (1882/83)
  • f-moll szimfónia op. 12. (1883)
  • Burleske zongorára és zenekarra (1890)
  • Két zongoraverseny
  • Ünnepi prelúdium op. 61. nagyzenekarra és orgonára a Wiener Konzerthaus megnyitásának alkalmából (1919)
  • Japán ünnepi zene (1940)
  • Esz-dúr kürtverseny Nr.2. TrV 283 (1942)
  • Versenymű oboára és kiszenekarra (1945)
  • Duett-Concertino klarinétra, fagottra és zenekarra
  • Ünnepi zenék, Alkalmi kompozíciók, Fanfárok, Szvitek
  • „Filmzene” a Rózsalovag filmváltozatához (áthangszerelés) (1925)

Opera[szerkesztés]

  • Guntram op. 25. (1894)
  • Tűzínség op. 50. (1901)
  • Salome op. 54. (1905)
  • Elektra op. 58. (1909)
  • A rózsalovag op. 59. (1911)
  • Ariadne Naxos szigetén op. 60. (első változat: 1912, második változat: 1916)
  • Az árnyék nélküli asszony op. 65. (1919)
  • Intermezzo op. 72. (1924)
  • Az egyiptomi Heléna op. 75. (1928, átdolgozva: 1933)
  • Arabella op. 79. (1933)
  • A hallgatag asszony op. 80. (1935)
  • A béke napja op. 81. (1938)
  • Daphné op. 82. (1938)
  • Danae szerelme op. 83. (1940)
  • Capriccio op. 85. (1942)

Balettzenék[szerkesztés]

  • József-legenda op. 63. (1914)
  • Schlagobers op. 70. (Tejszín) (1924)

Kamarazene (válogatás)[szerkesztés]

  • Introduktion, Téma és Variáció kürtre és zongorára Esz-dúr AV 52 (1877)
  • Szerenád 13 fúvósra, op. 7. (1881)
  • Vonósnégyes A-dúr op. 2. (1881)
  • Csellószonáta F-dúr op. 6. (1880–1883)
  • Kvártett zongorára, hegedűre, brácsára és cselóra c-moll op. 13. (1883–85)
  • Zongora- vagy zenekari kíséretes dalok
  • Andante kürtre és zongorára op. posztumusz (1888)
  • Szonatina no. 1. F-dúr. „Aus der Werkstatt eines Invaliden“ 16 fúvósra (1943)
  • Metamorfózis 23 vonós hangszerre (1945)
  • Négy utolsó dal
  • Szonatina no. 2. Esz-dúr. „Fröhliche Werkstatt“ 16 fúvósra (1944–1945)

A-cappella-kórusművek[szerkesztés]

  • Der Abend
  • An den Baum Daphne
  • Deutsche Motette
  • Die Göttin im Putzzimmer
  • Männerchöre

Irodalom[szerkesztés]

  • Batta András: Richard Strauss. Budapest, Gondolat, 1984 ISBN 963-281-447-9
  • Boyden, Matthew: Richard Strauss. Ford. Borbás Mária. Budapest, Európa, 2004 ISBN 963-07-7540-9
  • Böhm, Karl: Pontosan emlékszem. Önéletrajz. Ford. Boros Attila. Budapest, Zeneműkiadó, 1977 ISBN 963-330-186-6
  • Fábián Imre: Richard Strauss. Budapest, Gondolat, 1962
  • Hamann, Brigitte: Winifred Wagner, avagy Hitler és Bayreuth. Ford. Győri László. Budapest, Európa, 2005 ISBN 963-07-7561-1
  • Molnár Antal: Richard Strauss in uő: A zene birodalmából. Budapest, Gondolat, 1979, 99–118. o. ISBN 963-280-783-9
  • Schonberg, Harold C.: A nagy zeneszerzők élete. Ford. Szilágyi Mihály stb. Budapest, Európa, 2006, 437–451. o. ISBN 963-07-8099-2

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Штраус Рихард, 2015. szeptember 28.
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  4. 1904. febr. 28. The New York Times
  5. 1904. márc. 10. The New York Times
  6. 1904. márc. 22. The New York Times
  7. 1904. márc. 27. The New York Times
  8. 1904. márc. 2. The New York Times
  9. Ignotus Hugó: A Wiener Concertverein vendégjátéka. Nyugat, 1908. december 16. (Hozzáférés: 2017. április 12.)
  10. Opera-Világ 2007. november 20.
  11. MTI – Napi Hírek, 1932. 10. 08.

További információk[szerkesztés]