Richard Strauss

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard Strauss
Richard Strauss 1945-ben
Richard Strauss 1945-ben
Életrajzi adatok
Születési név Richard Georg Strauss
Született 1864. június 11.
München[1][2]
Elhunyt 1949. szeptember 8. (85 évesen)
Garmisch-Partenkirchen[3]
Házastársa Pauline de Ahna
Szülei Franz Strauss
Pályafutás
Műfajok programzene, opera
Díjak
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • München díszpolgára
  • Pour le Mérite
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1936)
Tevékenység zeneszerző, karmester
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Strauss témájú médiaállományokat.

Richard Georg Strauss (München, 1864. június 11.Garmisch-Partenkirchen, 1949. szeptember 8.) A 19. századvég és a 20. század első felének német, késő romantikus zeneszerzője, főleg szimfonikus programzenéiről, Don Juan, Halál és megdicsőülés, Till Eulenspiegel vidám csínyjei, Imigyen szóla Zarathustra, Hősi élet, Symphonia Domestica, és az Alpesi szimfónia; operáiról, A rózsalovag, Elektra, Az árnyék nélküli asszony és Salome és dalairól ismert. R. Strauss kora jelentős karmesterei közé tartozott, a Bajor Állami Operaház, a Berlini Állami Operaház főzeneigazgatója, a Bécsi Operaház igazgatója volt.


Életpályája[szerkesztés]

Apja, Franz Joseph Strauss (Parkstein, 1822 – München, 1905), kora legjelentősebb német kürtvirtuóza volt (Hans von Bülow „a kürt Joachimjának” nevezte), anyja, Josephine a Pschorr sörfőző-dinasztiából származott, amelyik egyike volt München leggazdagabb családjainak.

Ifjúsága[szerkesztés]

Részben apai biztatásra már hatévesen zenét szerzett, később a müncheni kapellmeister, Friedrich Wilhelm Meyernél tanult zeneszerzést. Vezetése alatt az első korai zongorára és énekhangra komponált darabok után, megjelentek nagyobb szabású kompozíciók is, versenyművek illetve egy nagyobb szonáta, egy vonósnégyes, két szimfónia, valamint egy szerenád fúvósokra.

1882-ben kezdte meg filozófia és művészettörténetet tanulmányait a müncheni egyetemen, de hamarosan saját akaratából abbahagyta.

Tanulmányai befejeztével 1883-ban „művészi” utazásra indult, többek között Drezdába és Berlinbe, ahol a meiningeni udvari zenekar karmesterével, Hans von Bülowval kötött barátsága eredményeként 1885-ben Bülow maga mellé vette Strausst (aki itt ismerhette meg Johannes Brahmsot). Miután Bülow nyugállományba vonult, az 1885/1886-os évadban R. Struss kapta meg a meiningeni udvari zenekar vezető karmesteri posztját.

Az addig eltelt időszakban a fiatal Strauss romantikus zeneszerzői stílusa közelebb állt Robert Schumannhoz és Brahmshoz, a jelentős fordulat Alexander Ritterrel való találkozása után következett be (Ritter hegedűs volt, Richard Wagner unokahúgának férje). Ez a találkozás megerősítette Strausst abban, hogy Wagner stílusa felé forduljon, valamint nagy hatással voltak rá Liszt Ferenc szimfonikus költeményei.

München, Weimar (1886-1898)[szerkesztés]

Richard Strauss 1888-ban

1886. április 6-án aláírt szerződés alapján a Müncheni Operaház, a Hofoper karmestere lett, a társulatnál 1887. júliusáig maradt, majd 1889-től a Weimari Operaház másod karmesteri posztját kapta meg.

Ebben az időszakban komponálta jelentős szimfonikus költeményeit, az első a négytételes zenekari fantázia, amely az „Itáliából” címet kapta, a művet R. Strauss vezényletével 1887-ben Múnchenben mutatták be, amelyet a szerző Tondichtungennek (zeneköltemény) nevezett (ezek a művek programzene-jellegű zenekari művek, egyértelmű jelentéssel). A kezdeti nehézségek után (a következő szimfonikus költeményét, a Macbethet három feldolgozás követte) Strauss a „Don Juan”-ban (Lenau nyomán, 18881889), illetve a Halál és megdicsőülés-ben (Tod und Verklärung) (18881890) fejlesztette ki összetéveszthetetlen stílusát, ami egy csapásra ismertté tette. A következő években több szimfonikus költeményt komponált, közöttük a Till Eulenspiegel vidám csínyjei-t és az Imigyen szóla Zarathustra-t.

Berlini évek (1898-1918)[szerkesztés]

Karmesterként 1898-ban Wagner Trisztán és Izoldájával debütál a Berlini Operában, (Hofoper Unter den Linden), berlini évei alatt elsősorban kortárs zeneszerzők művei bemutatását támogatta.

A sikeres szimfonikus költemények után még Münchenben 1887-ben kezdett el dolgozni első operáján, a Guntram-on, melynek 1894-es bemutatása után csak kevés előadást élt meg. Több sikert hozott a Feuersnot (Tűzínség) (1901). Az első két operája R. Wagner jelentős hatását viseli magán. Az igazán nagy áttörést a Salome és az Elektra (ősbemutatója 1909-ben Drezdában) hozta meg. Zeneileg a tonális bázist kezdetben soha nem vesztette el, az Elektra volt az első olyan műve, ahol letért a tonalitás útjáról, ez volt az az opera, ahol először dolgozhatott Hugo von Hofmannsthallal, aki az Elektra, majd Strauss további operáinak is librettó írója volt. Kirobbanó sikereket értek el a A rózsalovaggal, melynek ősbemutatója 1911-ben Drezdában volt.

A berlini évek során már világhírű zeneszerző és karmseter Észak-Amerikában is sikeres koncerteket adott, többek között New Yorkban a Carnegie Hallban 1904. februárjában.[4], valamint utazik Görögországban, Itáliában.

Bécs, Mümchen (1919–1949)[szerkesztés]

1919-ben Franz Schalkkal közösen elvállalják a Bécsi Állami Opraház, a Wiener Hofoper vezetését, ahol Strauss újabb operájának, az Árnyék nélküli asszonynak ősbemutatóját 1919. október 10-én tartják.

Bécsi évei alatt támogatja a neves színházi rendező, Max Reinhardt és Hugo von Hofmannsthal által kezdeményezett Salzburgi Ünnepi Játékok elindítását, a fesztivál első opera előadását, Mozart Don Giovanniját 1922-ben R. Strauss vezényli. Opera igazgatói tevékenysége Bécsben 1924-ben lezárult, ettől kezdve már csak zeneszerzői és karmesteri tevékenységet folytat.

Richard Strauss, Karl Böhm és a főszereplők A hallgatag asszony 1935-ös bemutatóján

Hugo von Hofmannsthal halála után Stefan Zweig lett R. Strauss librettó írója. Újabb operájának, A hallgatag asszonynak befejezett librettóját Zweig 1933-ban juttatta el a zeneszerzőhöz, szinte egyszerre Adolf Hitler kancellárrá választásával. Joseph Goebbels találkozásaik alkalmával érzékeltette, hogy a librettista személye az író zsidó származása miatt nem szerencsés, a drezdai próbák idején csak Strauss követelésére írták fel Zweig nevét a plakátokra, a bemutatótól Hitler távol maradt, és csak egy további előadás tartottak. Az operának további kihatása volt a komponista életére, a német titkosszolgálat figyelte Strauss és Zweig levelezését, Hitler utasította Goebbelst, hogy „egészségi okokból” mondassa le a zeneszerzőt a Birodalmi Zenei Kamara éléről, aki két héttel a premier után, július 6-án megtette.

A szakirodalom sokféleképpen értelmezi Strauss szerepét a nemzetiszocializmusban. Egyes állítások szerint teljesen apolitikus volt. Alice nevű menye, és unokái is részben zsidó származásúak voltak.

1942-ig még számos operát írt, kései éveiben írta a Daphne és a Capriccio című remekét, ami egy könnyedebb, klasszicizmusát összefoglaló mű.

Richard Strauss garmisch-partenkircheni kertjében

Felesége Pauline Strauss-de Ahna énekesnő (18631950) volt, aki első operájában Freihild szerepét énekelte. Később dalainak jelentős előadója volt, és Strauss szívesen koncertezett vele.

1948-ban fejezte be utolsó nagy művét, a Négy utolsó éneket, ami szóló hangra és zenekarra íródott (ősbemutatója 1950-ben Kirsten Flagstad közreműködésével, Wilhelm Furtwängler vezénylete mellett Londonban volt), amely a legismertebb vokális kompozíciója. Eredetileg ezek a dalok nem dal ciklusnak készültek. Utolsó befejezett alkotása szintén dal volt, a Malven, amelyet november 23-án fejezett be.

Gyászszertartása 1949. szeptember 12-én volt a müncheni Ostfriedhofban, a Bajor Állami Operaház zenekarát Solti György vezényelte.

Magyar vonatkozások[szerkesztés]

Többször vezényelte saját és mások műveit Budapesten: 1895. december, 1910. november, 1926. január (négy estés Strauss-hét keretében), 1930. február, 1932. október.

Az Elektra magyarországi ősbemutatója a Magyar Királyi Operaház-ban 1910. március 1.én volt, az 1910. november 3-i és 5-i előadásokat R. Strauss vezényelte. [5]

Egyéb információ[szerkesztés]

R. Strauss nem volt rokoni kapcsolatban a bécsi keringők neves zeneszerzőivel, if. és id. Johann Strauss családjával.

Szimfonikus költeménye, az Imigyen szóla Zarathustra manapság a 2001: Űrodüsszeia című filmből is ismert lehet.

Művei[szerkesztés]

Szimfonikus költemények[szerkesztés]

  • Itáliából op. 16. (1886)
  • Don Juan op. 20. (1889)
  • Macbeth op. 23. (1888/90)
  • Halál és megdicsőülés op. 24. (Tod und Verklärung) (1891)
  • Till Eulenspiegel vidám csínyjei op. 28. (1895)
  • Imigyen szóla Zarathustra op. 30. (1896)
  • Don Quixote op. 35. (1898)
  • Hősi élet (Ein Heldenleben) op. 40. (1899)
  • Symphonia domestica op. 53. (1904)
  • Alpesi szimfónia op. 64. (Eine Alpensinfonie) (1915)

További zenekari és versenyművek[szerkesztés]

  • d-moll szimfónia (1880)
  • Hegedűverseny d-moll op. 8. (1881/82)
  • Esz-dúr kürtverseny Nr.1. op.11. (1982/83)
  • f-moll szimfónia op. 12. (1883)
  • Burleske zongorára és zenekarra (1890)
  • Két zongoraverseny
  • Ünnepi prelúdium op. 61. nagyzenekarra és orgonára a Wiener Konzerthaus megnyitásának alkalmából (1919)
  • Japán ünnepi zene (1940)
  • Esz-dúr kürtverseny Nr.2. TrV 283 (1942)
  • Versenymű oboára és kiszenekarra (1945)
  • Duett-Concertino klarinétra, fagottra és zenekarra
  • Ünnepi zenék, Alkalmi kompozíciók, Fanfárok, Szvitek
  • "Filmzene" a Rózsalovag filmváltozatához (áthangszerelés) (1925)

Opera[szerkesztés]

  • Guntram op. 25. (1894)
  • Tűzínség op. 50. (1901)
  • Salome op. 54. (1905)
  • Elektra op. 58. (1909)
  • A rózsalovag op. 59. (1911)
  • Ariadne Naxos szigetén op. 60. (első változat: 1912, második változat: 1916)
  • Az árnyék nélküli asszony op. 65. (1919)
  • Intermezzo op. 72. (1924)
  • Az egyiptomi Heléna op. 75. (1928, átdolgozva: 1933)
  • Arabella op. 79. (1933)
  • A hallgatag asszony op. 80. (1935)
  • A béke napja op. 81. (1938)
  • Daphné op. 82. (1938)
  • Danae szerelme op. 83. (1940)
  • Capriccio op. 85. (1942)

Balettzenék[szerkesztés]

  • József-legenda op. 63. (1914)
  • Schlagobers op. 70. (Tejszín) (1924)

Kamarazene (válogatás)[szerkesztés]

  • Introduktion, Téma és Variáció kürtre és zongorára Esz-Dúr AV 52 (1877)
  • Szerenád 13 fúvósra, op.7. (1881)
  • Vonósnégyes A-Dúr op. 2. (1881)
  • Csellószonáta F-Dúr op. 6. (1880–1883)
  • Kvártett zongorára, hegedűre, brácsára és cselóra c-moll op. 13. (1883–85)
  • Zongora- vagy zenekari kíséretes dalok
  • Andante kürtre és zongorára op. posth. (1888)
  • Szonatina no. 1. F-Dúr. „Aus der Werkstatt eines Invaliden“ 16 fúvósra (1943)
  • Metamorfózis 23 vonós hangszerre (1945)
  • Négy utolsó dal
  • Szonatina no. 2. Esz-Dúr. „Fröhliche Werkstatt“ 16 fúvósra (1944–1945)

A-cappella-kórusművek[szerkesztés]

  • Der Abend
  • An den Baum Daphne
  • Deutsche Motette
  • Die Göttin im Putzzimmer
  • Männerchöre

Irodalom[szerkesztés]

  • Batta András: Richard Strauss. Budapest, 1984. Gondolat K. ISBN 963-281-447-9
  • Boyden, Matthew: Richard Strauss. Ford. Borbás Mária. Budapest, 2004, Európa K. ISBN 963-07-7540-9
  • Böhm, Karl: Pontosan emlékszem. Önéletrajz. Ford. Boros Attila. Budapest, 1977, Zeneműkiadó ISBN 963-330-186-6
  • Fábián Imre: Richard Strauss. Budapest, 1962, Gondolat K.
  • Hamann, Brigitte: Winifred Wagner, avagy Hitler és Bayreuth. Ford. Győri László. Budapest, 2005, Európa K. ISBN 963-07-7561-1
  • Molnár Antal: Richard Strauss in uő: A zene birodalmából. Budapest, 1979. Gondolat K. 99–118. o. ISBN 963-280-783-9
  • Schonberg, Harold C.: A nagy zeneszerzők élete. Ford. Szilágyi Mihály stb. Budapest, 2006, Európa K., 437–451. o. ISBN 963-07-8099-2

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 2014. december 10.
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Штраус Рихард
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 30.
  4. NYTimes 1904. febr. 28.
  5. Opera-Világ 2007. november 20.

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap