Hans von Bülow

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans von Bülow
Hans von Bülow német karmester és zongorista
Hans von Bülow német karmester és zongorista
Életrajzi adatok
Született 1830. január 8.
Drezda
Elhunyt 1894. február 12. (64 évesen)
Kairó
Sírhely Ohlsdorf Cemetery
Házastársa Cosima de Flavigny
Marie Schanzer
Gyermekei
  • Daniela von Bülow
  • Blandine Gravina
Szülei Eduard Bülow
Iskolái Lipcsei Egyetem
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zongora
Díjak Royal Philharmonic Society Gold Medal (1873)
Tevékenység zeneművész, karmester
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans von Bülow témájú médiaállományokat.

Hans Guido von Bülow, (Drezda, 1830. január 8.Kairó, 1894. február 12.) német zongoraművész, karmester.

Életpályája[szerkesztés]

Lipcsében 1848-ban jogot tanult. F. Wiecknél tanult zongorázni és 1849-ben lépett végleg a művészpályára. 1850-ben Zürichbe utazott a Drezdából ismert Richard Wagnerhez. Ekkor kezdte meg karmesteri pályáját: Sankt Gallenben színházi karmester lett. 1851 után Liszt Ferencnél Weimarban fejezte be a zongoratanulmányait. Liszt Ferenc lányát, Cosimát 1857-ben vette feleségül. 1853-tól nagy hangversenykörutakat tett, majd 1854-ben Berlinben telepedett le, ahol a Stern konzervatórium tanára volt; 1858-ban udvari zongoraművész címet nyerte II. Lajos bajor királytól és Münchenbe ment, a Wagner terve szerint létesített zeneiskola tanárául, nagy tevékenységet fejtvén ki a nagyobb szabású zenei előadások vezetése körül. 1866-ban hirtelen megvált mindettől, járt Berlinben, Baselben; 1867-ben mint udvari karnagy tért vissza Münchenbe és a zeneiskola vezetője lett. E működését családi viszonyai miatt szakította meg 1869 tavaszán. Ekkor nejétől, Cosimától elvált és két évi firenzei tanulmányozás után művészi körútjainak élt. 1877-ben Hannoverben, 1880-ban a meiningeni hercegnél lett udvari karnagy; egész diadalút volt, amikor az 1880-as évek közepén a feloszlatás küszöbén álló zenekarral a nagyobb városokban (Budapesten is) hangversenyeket rendezett. Azóta Bülow vándoréletet élt, hol mint hangverseny-igazgató, hol mint zongoraművész szolgálván eszményeit, mint méltó apostoluk; 18921893 folyamán rövid ideig ideggyógyító intézetben kellett tartózkodnia. A Neue Zeitschrift für Musikban írt is sokat a Liszt-Wagner-féle új német zenei irány érdekében; zenei alkotásai is (A dalnok átka, zenekari ballada; Nirvana, szimfonikus költemény; zongoraművek) ebbe tartoznak; mint előadóművész, a legnagyobb klasszikusok legszigorúbb, legklasszikusabb tolmácsa. Jegyzetes kiadásai (2 Bach, Händel, Gluck, Scarlatti, Weber, Cramer, Beethoven művei) fölötte becsesek.

Források[szerkesztés]