Claudio Abbado

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Claudio Abbado
2012-ben
2012-ben
Életrajzi adatok
Született 1933. június 26.[1][2]
Milánó[3]
Elhunyt 2014. január 20. (80 évesen)[1][4][5][6][2]
Bologna[7]
Gyermekei Daniele Abbado
Szülei Michelangelo Abbado
Iskolái
  • Milan Conservatory
  • Accademia Musicale Chigiana
  • University of Music and Performing Arts
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zongora
Díjak
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Knight Grand Cross of the Order of Merit of the Italian Republic (1984. december 7.)
  • Grand Cross of the Légion d'honneur‎
  • Ring of Honour of the city Wien
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Great Golden Medal of Honour for Services to the Republic of Austria
  • Ernst Reuter Medal
  • Praemium Imperiale
  • Gramophone-életműdíj (2012)
  • Gramophone Award for Recording of the Year (2015)
Tevékenység karmester, zenész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Claudio Abbado témájú médiaállományokat.

Claudio Abbado (Milánó, 1933. június 26.Bologna, 2014. január 20.[8]) olasz karmester, zongoraművész.

Életpályája[szerkesztés]

1965, a világkarrier kezdetén

Apja az ismert hegedűművész, Michelangelo Abbado volt. Tanulmányait a Milánói Konzervatóriumban és a Bécsi Zeneakadémián végezte. 1968-tól 1986-ig a Milánói Scala [1] karmestere, 1971-től pedig művészeti igazgatója volt. Nemzetközi ismertségre akkor tett szert, amikor 1963-ban megnyerte a Dimitri Mitropoulos karmesterversenyt: lehetőséget kapott, hogy 5 hónapig a New York-i Filharmonikusokkal dolgozzon. Hamarosan elismert zenekarok zeneigazgatójaként tevékenykedett: a Londoni Szimfonikus Zenekarban, az Európai Közösségek Ifjúsági Zenekarában, a Bécsi Állami Operában, a Bécsi Filharmonikusoknál [2] illetve a Berlini Filharmonikus Zenekarban [3]. Operákat kísérő zenekarból önálló nemzetközi együttessé nevelte ki a Scala Filharmonikus Zenekarát. Őt választották a muzsikusok Herbert von Karajan utódjaként a Berlini Filharmonikusok élére, majd átvette a Salzburgi Ünnepi Játékok vezetését is.

Lemezfelvételeivel a legnagyobb díjakat nyerte el, s nem egy közülük etalonnak számít a zeneoktatásban ma is. Az ifjúság sorsát kezdettől szívén viselte, ő alapította az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát és a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart, de a felnövekvő generációk zenei nevelését is fontos célként tűzte ki, zenét népszerűsítő könyvet is írt.

Fiatalokhoz fűződő viszonyát számtalan fórumon méltatták. 1978-ban ő alapította meg az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát és 1985-ben a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart.[9] 2013 augusztusában Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök örökös szenátorrá nevezte ki, s az ezzel járó honoráriumból is fiatal zenészek számára alapított ösztöndíjat. Ő alapította a luzerni Fesztiválzenekart is. Budapesten is sok emlékezetes koncertet dirigált, legutolsó magyarországi fellépésén pedig legfiatalabb zenekarával, a bolognai székhelyű Mozart Zenekarral láthattuk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon (Művészetek Palotája).

81. életévében, családja körében hunyt el, bolognai otthonában.[8] Halála után egy héttel a Scala előtti téren emlékkoncert keretében nyolcezer tisztelője búcsúzott tőle.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 26.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb138905486
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 11.
  4. Meghalt Claudio Abbado - figaro. (Hozzáférés: 2014. június 21.)
  5. Meghalt Claudio Abbado. (Hozzáférés: 2014. június 21.)
  6. Addio al grande maestro Claudio AbbadoIl morto a 80 anni. Corriere della Sera. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  7. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  8. ^ a b Meghalt Claudio Abbado. figaro.postr.hu, 2014. január 20. (Hozzáférés: 2014. június 21.)
  9. Britannica Hungarica, 2012

További információk[szerkesztés]