Colin Davis (karmester)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Colin Davis
Sir Colin Davis.jpg
Született Colin Rex Davis
1927. szeptember 25.[1][2][3][4][5]
Weybridge[6]
Elhunyt 2013. április 14. (85 évesen)[1][2][3][4][5]
London
Állampolgársága brit[7]
Házastársa
  • April Cantelo
  • Shamsi Davis
Gyermekei Joseph Wolfe
Foglalkozása
Iskolái
  • Christ's Hospital
  • Royal College of Music
Kitüntetései
  • Grammy-díj
  • Companion of Honour
  • Bajor Érdemrend
  • Order of the Lion of Finland
  • a francia Becsületrend tisztje
  • Echo Klassik
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje
  • Knight Bachelor
  • Critics' Circle Award for Distinguished Service to the Arts
  • Commander of the Order of Merit of the Italian Republic (1976. február 28.)[8]
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (1994)
  • Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1999)
  • The Queen's Medal for Music (2009)
Zenei pályafutása
Műfajok komolyzene

A Wikimédia Commons tartalmaz Colin Davis témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sir Colin Rex Davis (London, 1927. szeptember 25. – London, 2013. április 14.) angol karmester.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Apja, Reginald George banki ügyintéző, anyja Lillian Davis volt. Hét gyermekük közül Colin volt az ötödik. Tanulmányaiban egy jómódú dédnagybácsi segített neki, a Nyugat-Sussex-i Christ's Hospital iskolában tanult. Az iskolában egy idősebb diáktársa biztatta, hogy kezdjen el klarinétot tanulni. A zenei képzéshez ösztöndíjat kapott a londoni Royal College of Music-ba, ahol Frederick Thurstonnál tanult. Közben zenekari klarinétosként részt vett Hector Berlioz L'enfance du Christ (Krisztus gyermekkora) című oratóriumának előadásában. A mű annyira megérintette, hogy úgy döntött, karmester lesz (és innen eredeztethető Berlioz iránti későbbi elhivatottsága is). A karmesteri órák látogatására azonban nem volt jogosult, mert nem tudott zongorázni.

Végzés után behívták katonai szolgálatra, és egy lovassági zenekarba került klarinétosnak. Ezután a Royal College-beli néhány társával együtt megalakította a Kalmar Orchestra nevű együttest, amelyet ő vezényelt, a karmesterkedést egyedül tanulta meg. Az együttes hamarosan félprofi szervezetté alakult, Chelsea Opera Group néven. Davist ekkoriban már – néhány Mozart-opera (A színigazgató, Don Giovanni) kiváló és stílusos előadása után – egyre jobban meg- és elismerték.

1952-ben a Royal Festival Hall balettzenei vezetője lett. 1957–1959 között a BBC Scottish Orchestra (ma Scottish Symphony Orchestra) segédkarmestere volt. 1958-ban debütált a Covent Gardenben a Szöktetés a szerájból című Mozart-operával. 1959-ben, amikor Otto Klemperer megbetegedett, átvette a Don Giovanni előadását a Royal Festival Hallban, és a produkció széles körű elismerést hozott neki. 1960-ban szinte megismétlődött a történet, ekkor Thomas Beecham betegedett meg, és Colin Davis zseniálisan ugrott be a glyndebourne-i Varázsfuvola előadásban.

1961-ben kinevezték a Sadler's Wells Opera zenei igazgatójává, de 1964-ben lemondott, hogy inkább a szimfonikus zene felé fordulhasson, főleg a Londoni Szimfonikus Zenekarral. 1967-ben kinevezték a BBC Szimfonikus Zenekarának vezető karmesteri posztjára, ahol nagy szabadságot kapott a zenekar repertoárpolitikájának kidolgozásában. Közben több alkalommal vezényelte a Royal Opera Company-t, és felfedezte maga számára Michael Tippett műveit. Karrierje ekkoriban határozottan nemzetközi fordulatot vett, New York-i és bostoni főkarmesteri posztokkal. 1971-ben Solti György utódjaként a Royal Opera House zenei igazgatója lett. Általános elismerést kapott általában a repertoárért, a Mozart előadásokért, Berlioz Trójaiakjáért, a két Tippett-operáért (A szentivánéji házasság, The Knot Garden), mindamellett némi kritikát is kapott az 1974–1976-os Ring-ciklusért. Ennek ellenére felkérték, hogy 1977-ben Bayreuthban vezényelje a Tannhäusert. Ő volt az első brit karmester, aki vezényelt a Bayreuthi Ünnepi Játékokon.

1984-ben, Rafael Kubelík utódjaként elfogadta a müncheni Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmesteri pozícióját, akikkel 1986-ban egy Észak-amerikai turnét teljesített. Ugyanebben az évben lemondott a Royal Opera House-ban betöltött pozíciójáról, hogy több ideje legyen a vendégszereplésekre. 1994-ig maradt a müncheni zenekarnál, miközben a Bostoni Szimfonikus Zenekar vezető vendégkarmestere volt. 1995-ben kinevezték a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmesterévé, ahol a haláláig maradt. Először még 1959-ben vezényelte a zenekart, majd 1964-ben ő vezette a zenekar első világ körüli turnéját, 1997-ben pedig az ő irányításával szerepeltek először a New York-i Lincoln Centerben.

Felesége 2010-ben bekövetkezett halála után az egészsége rohamosan romlott. 2011 februárjában leesett a Covent Garden dobogójáról. Utolsó fellépése egy amatőr londoni zenekarral és Thomas Gould szólistával volt, egy hónappal a halála előtt. 2013. április 14-én, 85 éves korában hunyt el Londonban.

Magánélete[szerkesztés]

1949-ben feleségül vette April Cantelo szopránt, aki hamarosan saját karriert futott be. Két gyermekük született, Suzanne és Christopher. A házasság 1964-ben ért véget, és még ebben az évben elvette az iráni Ashraf Nainit (becenevén Shamsit). Öt gyermekük született, közülük Joseph Wolfe (megváltoztatta a családnevét, hogy ne apja jusson eszébe senkinek) karmester lett. Második felesége 2010 júniusában halt meg.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

1965-ben megkapta a Brit Birodalom Rendjét, 1980-ban lovaggá ütötték, 2001-ben az Order of the Companions of Honour tulajdonosa lett. 1995-ben elnyerte a Királyi Filharmonikusok Társaságának aranyérmét, 2009-ben a Királynői Érmet a Zenéért. Emellett számos nemzetközi elismerést kapott: többek között: Ordine al Merito della Repubblica Italiana (Olaszország), Ordre des Arts et des Lettres, Francia Köztársaság Becsületrendje (Franciaország), Verdienstorden der Bundesrepublik Deutschland (Németország), Suomen Leijonan Ritarikunta (Finnország) stb. 2006-ban Verdi Falstaffjának 2004-es felvételéért Grammy-díjat kapott.

Felvételei[szerkesztés]

Colin Davis rendkívül termékeny volt a hangfelvételek készítése terén, 1958-től kezdődően haláláig több mint 300 szimfonikus művet, hangversenydarabot, oratorikus művet és operát rögzített. Ezek a lemezek már a kezdetektől elismerést arattak és igen népszerűek voltak. Felvételeit a halála után is rendszeresen újra kiadják. A Discogs nyilvántartásában 623 hangfelvétele szerepel (ezek közül több másodkiadású).

Az alábbi táblázatban válogatás található az AllMusic és a Discogs listája alapján.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1958 Mozart: Symphonies Nos. 29 & 39 Sinfonia of London World Record Club
1959 Rachmaninov: Piano Concerto No.2 Peter Katin, The New Symphony Orchestra of London Ace of Clubs
felvétel
1960. július (élő)
Mozart: A varázsfuvola Pilar Lorengar, Richard Lewis, Sir Geraint Evans, Margareta Hallin, Székely Mihály stb., a Glyndebourne-i Fesztivál Énekkara, Royal Filharmonikus Zenekar Walhall
1961 Mozart: Divertimento in D Major, K.251, Divertimento in F Major, K.247 The English Chamber Orchestra L'Oiseau-Lyre
1962 Mozart: Overtures Royal Philharmonic Orchestra His Master's Voice
1963 Hector Berlioz: Beatrice et Benedict The London Symphony Orchestra L'Oiseau-Lyre
1965 Stravinsky: Orpheus, Symphony in 3 Movements The London Symphony Orchestra Philips
1967 Mozart: Idomeneo George Shirley, Ryland Davies, Margherita Rinaldi, Pauline Tinsley, BBC Symphony Orchestra & Chorus Philips
1968 Bartók: Piano Concerto No. 2; Stravinsky: Concerto for Piano and Wind BBC Symphony Orchestra Philips
1969 Berlioz: Te Deum London Symphony Orchestra & Chorus, Wandsworth School Boys’ Choir, Franco Tagliavini, Nicolas Kynaston Philips
1970 Tippett: The Midsummer Marriage Alberto Remedios, Joan Carlyle, Raymund Herincx, Elisabeth Harwood, Royal Opera House, Covent Garden Orchestra & Chorus Philips
1971 Mozart: „Great” Mass in C Minor K. 427 Helen Donath, Heather Harper, Ryland Davies, Stafford Dean, John Constable, London Symphony Orchestra & Chorus Philips
1973 Tippett: Symphony No. 3 Heather Harper, London Symphony Orchestra Philips
1975 Beethoven: Piano Concertos Nos. 2 and 4 Stephen Bishop, BBC Symphony Orchestra Philips
1978 Britten: Peter Grimes Jon Vickers, Heather Harper, Jonathan Summers, Chorus and Orchestra of the Royal Opera House, Covent Garden Philips
felvétel
1981
Sir Michael Tippett: Versenymű hegedűre, brácsára és gordonkára („Hármasverseny”) Pauk György, Nobuko Imai, Ralph Kirschbaum, Londoni Szimfonikus Zenekar Philips, Decca
1984 Mendelssohn: Symphonie Nr. 3 „Scottish”, Overture Midsummer Night’s Dream Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks Orfeo
1987 Tchaikovsky: Piano Concerto No. 1, Violin Concerto Salvatore Accardo, Claudio Arrau, Boston Symphony Orchestra, BBC Symphony Orchestra Philips
1990 Brahms: Symphony No. 4 Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks RCA Victor
1992 Schumann, Grieg: Piano Concertos Murray Perahia, Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks Sony Classical
1994 Sibelius: Symphonies Nos. 3 & 5 London Symphony Orchestra RCA Victor
1996 Mahler: Symphony No. 4 Angela Maria Blasi, Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks RCA Victor
1998 Brahms: Piano Concerto No. 2, 8 Piano Pieces Op. 76 Stephen Kovacevich, London Symphony Orchestra Decca
2000 Strauss: Four Last Songs; Wagner: Wesendonck-Lieder Jessye Norman, Kurt Masur, Gewandhausorchester Leipzig, London Symphony Orchestra Philips
2002 Elgar: Symphony No. 2 London Symphony Orchestra LSO Live
2003 Stravinsky: Oedipus rex Ralph Richardson, Ronakd Dowd, Raimund Herincx, Patricia Johnson, Harold Blackburn, Alberto Remedios, Royal Philharmonic Orchestra EMI Music Distribution
2004 Verdi: Falstaff Michele Pertusi, Carlos Alvarez, Ana Ibarra, Marina Domasenko, Jane Henschel, Maria Josè Moreno, Bülent Bezdüz, London Symphony Orchestra & Chorus LSO Live
2005 Elgar: Symphonies Nos 1 & 2, Symphony 3 (Elaborated by Anthony Payne) London Symphony Orchestra LSO Live
2007 Berlioz: Harold in Italy, Rêverie et Caprice Yehudi Menuhin, John Pritchard, Philharmonia Orchestra EMI Music Distribution
2008 Mozart: Requiem Marie Arnet, Anna Stéphany, Andrew Kennedy, Darren Jeffry, London Symphony Orchestra & and Chorus LSO Live
2010 Tippett: A Child of Our Time Jessye Norman, Janet Baker, Richard Cassily, John Shirley-Quirk, BBC Symphony Orchestra, BBC Choral Society, BBC Singers Philips
2012 Carl Nielsen: Symphonies Nos 1 & 6 London Symphony Orchestra LSO Live
2013 Berlioz: Grande Messe des Morts Barry Banks, London Philharmonic Choir, London Symphony Chorus, London Symphony Orchestra LSO Live
2014 Haydn: Symphonies Nos. 92, 93 & 97–99 London Symphony Orchestra LSO Live
2016 Sibelius: Symphonies Nos. 1-7: Kullervo; The Oceanides; Pohjola's Daughter London Symphony Orchestra LSO Live
2020 Elgar: Symphony No. 2, Coronation March, Imperial March London Symphony Orchestra Alto
2020 Berlioz: Symphonie Fantastique, Shepherds’ Farewell, Romeo & Juliet London Symphony Orchestra Alto

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. LIBRIS, 2009. április 3. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  8. Dettaglio decorato (olasz nyelven). Presidency of the Italian Republic. (Hozzáférés: 2013. november 17.)

Források[szerkesztés]

  • Joseph Stevenson: Colin Davis. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. jún. 10.)
  • David Nice: Sir Colin Davis obituary. theguardian.com. (angolul) Guardian News & Media Limited (2013. ápr. 14.) (Hozzáférés: 2022. jún. 10.)
  • David Patmore: Colin Davis. naxos.com. (angolul) Naxos Records (2022) (Hozzáférés: 2022. jún. 10.)
  • Greg Cahill: Sir Colin Davis, 1927–2013. Strings, 2013. április 15. (Hozzáférés: 2014. december 25.)
  • Will Grant – Richard Morrison: Sir Colin Davis dies aged 85. thetimes.co.uk. (angolul) The Times (2013. ápr. 15.) (Hozzáférés: 2022. jún. 10.)
  • Colin Davis. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. jún. 10.)
  • Sir Colin Davis. discogs.com. (angolul) Discogs (2022) (Hozzáférés: 2022. jún. 10.)