Pauk György
Pauk György | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Pauk György |
Született | 1936. október 26. (88 éves) Budapest |
Elhunyt | 2024. november 18. (88 évesen)[1] |
Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem |
Pályafutás | |
Műfajok | versenymű, kamarazene |
Aktív évek | 1952–2007 |
Együttes | Pauk-vonósnégyes |
Hangszer | hegedű |
Tevékenység | hegedűművész és -tanár |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pauk György (Budapest, 1936. október 26. – 2024. november 18.) magyar hegedűművész, a londoni Royal Academy of Music professzora, aki művészi pályájának nagy részét az Egyesült Királyságban futotta be. Polgár László operaénekes unokatestvére.
Élete
[szerkesztés]Pauk Imre (1906–1944) ingatlanközvetítő és Lustig Magdolna (1910–1944) fia.[2] Zongorista édesanyja gyakran kamarazenélt otthonukban, így már kisgyermekként alaposan megismerkedett a komolyzenével. Ötéves korától tanult hegedülni Neumann (Nógrádi) Olgától.
A második világháború idején apját munkatáborba hurcolták, s ott halt meg 1944-ben. 1944 márciusában nagyanyjával addigi otthonából el kellett költöznie. Sok emberrel osztoztak egy lakáson és gyakran a pincében kellett menedéket keresniük a német bombázások elől. 1944 októberében nyilasok mentek be a lakásba, ahonnan minden fiatal nőt elvittek – köztük édesanyját is, akit soha többé nem látott. Anyai nagyanyjával – aki a háború után gondoskodott róla –, nagynénjével és unokatestvérével sikerült elmenekülnie, de később a budapesti gettóba vitték őket, ahol az oroszok általi felszabadulásig tartózkodtak.[3] Kéthelyen lakó apai nagyszüleit az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták.[4]
1945-ben, kilencévesen (!) került be a Zeneakadémiára, ahol előbb Waldbauer Imre, majd Temesváry János volt a mestere. A művészképzőt Zathureczky Edénél végezte, aki meghatározó hatással volt stílusára. Mellettük Weiner Leó és Kodály Zoltán növendéke volt. 1952-től koncertezett. 1956-ban a főiskolán alakított vonósnégyesének brácsásával együtt elhagyta az országot. Előbb Hollandiában élt, majd Yehudi Menuhin nógatására, 1961-ben Londonban telepedett le. A brit fővárosban zenekarral Lorin Maazel vezényletével debütált. 1965-től néhány évig tanított is a manchesteri zeneakadémián. 1972-ben zongoratriót alakított Frankl Péter zongora- és Ralph Kirshbaum gordonkaművésszel. (A BBC megbízására James MacMillan, a formáció fennállásának 25. évfordulójára, 1997-ben nekik komponálta a Fourteen Little Pictures című darabját.[5]) Nemzetközi szólista karrierje a Solti Györggyel való együttműködés után ívelt fel. Az 1980-as évektől Londonban kezdett tanítani. Előbb a Guildhall Schoolban, majd 1987-től a Royal Academy of Musicon hegedűsök posztgraduális képzésében vesz rész, emellett nyolc éven át a svájci Winterthurban is oktatott. A koncertezéstől 2007-ben vonult vissza.
Bár repertoárja felöleli az egész hegedűirodalmat, különös előszeretettel játssza a 20. századi műveket. Bemutatta Witold Lutosławski, Krzysztof Penderecki, Alfred Schnittke, Sir Peter Maxwell Davies, és Sir Michael Tippett műveit, a szerzők vezényletével.
Mesterkurzusokat tart szerte a világon. Recordings of three masterclasses 2010-es a Lake District Summer Music International Summer Music Academyn felvett három kurzusa elérhető a vimeo.com-on
Legnehezebbnek Mozart és Schubert darabjait tartja. Kedvelt zeneszerzői sorába tartozik Bartók Béla is.
Hangszere a Massart-Stradivarius, 1714-ből származik.
Két gyermeke és négy unokája van, mindannyian Londonban élnek.
1995-ben Bánó András tévériportot készített vele a Világsztárok Budapesten című sorozatában.[6]
Önéletrajza
[szerkesztés]- Négy húron pendülök. Nyolcvan év emlékei; közrem. J. Győri László; Budapest, 2016. Park Könyvkiadó. ISBN 9789633553152
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Első díj az 1956-os (első) Premio Paganinin, Genova
- Nagy Első díj az 1959-es Long-Thibaud-Crespin hegedűsversenyen
- Első díj a müncheni szonátaversenyen, Frankllal
- a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)
- Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj
- a Bartók Emlékbizottság emlékérme
- Pro Cultura Hungarica díj
- Szeged díszpolgára
- Párizs város emlékplakettje
- a Guildhall School of Music tiszteletbeli tagja
- a Royal Academy of Music tiszteletbeli tagja
- a Londoni Egyetem díszdoktora (2016)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Magyar Nemzet: Elhunyt a világhírű magyar hegedűművész (magyar nyelven), 2024. november 18. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 795/1934. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
- ↑ Refugee Voices. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
- ↑ Pauk Ernő és Lakenbach Vilma halotti bejegyzése a kéthelyi állami halotti akv. 35-36/1948. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2024. november 18.)
- ↑ James MacMillan. "Composer's Notes" Boosey & Hawkes, 1997. május Hozzáférés: 2009. aug. 8.
- ↑ A Világsztárok Budapesten
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a György Pauk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- 1936-ban született személyek
- 2024-ben elhunyt személyek
- Magyar hegedűsök
- 20. századi hegedűsök
- Brit zenészek
- Angliai magyarok
- Magyar zenepedagógusok
- Zsidó származású magyarok
- Bartók–Pásztory-díjasok
- Az 1956-os forradalom katonái
- Magyar emigránsok Hollandiában
- Magyar emigránsok az Egyesült Királyságban
- Winterthuriak
- Budapesten született személyek